Szűz Pali esete

Engem nem Szűz Palinak hívnak, az csak a csúfnevem, az igazi nevem Szűcs Pál – bárki megnézheti a keresztlevelemben. Hogy mégis mindenki csak így ismer, könnyű kitalálni, hogy miért.
A baj azzal kezdődött, hogy a Teremtő igen kurtácska szerszámmal ajándékozott meg. Meg sem merem mondani, hogy összesen hány centi. Márpedig, ha a férfiembernek a lába között nincs mivel kérkednie, akkor bizony széles ívben elkerüli a hűvelyeseket – mármint azokat, akiknek hűvely található a combjuk tövében. Én persze nem kürtöltem a dolgot világgá, de azt a vak is láthatja, hogy tisztes távolságban tartom magam a szebbik nem képviselőitől. Ha az igazi ok netalán kiderülne, akkor szerintem nem Szűz, hanem esetleg Kurtafarkú Pali néven élnék a köztudatban, aminek még kevésbé örülnék.
A bajt az is tetézte, hogy megnéztem néhány pornófilmet. Az ott szereplő óriási méretű hímtagok láttán végképp elfogott a kétségbeesés. A vastagság még csak-csak, de a hossz a nyomába se léphet a filmeken látottaknak. Pedig mennyit nyújtogattam szegény farkincámat! De hiába. Azt is olvastam valamelyik felvilágosító szándékkal írott cikkben, hogy felesleges a magamfajta férfiaknak aggódniok, hiszen a méret nem számít. Meséld csak be azt te a drága nagymamádnak! Volt is egy iskolatársam, akinek az volt a szavajárása, hogy a méret nem számít, csak az a fontos, hogy nagy legyen. Így aztán még csókolási szándékkal sem mertem közeledni a lányokhoz, nehogy véletlenül kiderüljön, hogy az én lábaim közt milyen rövidke valami fityeg. Pedig megítélésem szerint nem egy csaj szívesen vette volna, ha megtapogattuk volna egymást. A többi fiú már régen túl esett, ha ugyan tényleg igaz, a "tűzkeresztségen" – a lányokról nem is szólva –, nekem meg még mindig nem volt mivel dicsekednem.
Szűzen vonultam be katonának. A közös fürdéskor láttam, hogy bizony mindenkié hosszabb, mint az enyém. Ráadásul a mi egységünkhöz került egy volt iskolatársam is, aki mindenkinek a csúfnevemen mutatott be: ez a Szűz Pali! Bővebb magyarázatra már nem is volt szükség.
Az első kimenőt én a laktanyában töltöttem. Minek menjek be a városba? A többiek bezzeg tudták, hogy minek. Jól beittak s órákon át mesélték, hogy milyen jó csajokkal találkoztak. Legközelebb alig tudtam kivédeni, hogy ne vigyenek magukkal. Pedig az volt csak az igazi: találtak egy kuplerajt és sorra kipróbálták. Micsoda picsák vannak ott, csak láttam volna!