Astarte hívei 1. rész

Világcsavargásaimon, külföldi utazásaim közben üdülések alkalmával sokszor hallottam elejtett szavakat, érthetetlen célzásokat valami ünnepségről, amelyet holdtöltekor tartanak Astarte tiszteletére. Véletlenül elcsíptem egy – egy mondatfoszlányt, de ha érdeklődni próbáltam mindig elzárkóztak előlem.
Furdalt a kíváncsiság, dolgozott bennem valami, csak azért is nyomozni kezdtem, és sikerült megállapítanom, hogy Astarte a Babilon korabeli sémi népek legősibb vallásában a szerelem istennője volt, akinek tiszteletére minden nőnek áldozatot kellett bemutatni a szerelem oltárán az istennőnek erre a célra berendezett templomában. Ezen az éjszakán minden nő köteles volt odaadni magát annak a férfinak, aki igény tartott reá.

A British Múzeumban megtaláltam a régészek által rekonstruált templom berendezésének leírását. Kör alakú, óriási átmérőjű szentély, közepén díszes emelvény állt a főpapnő részére, amíg az oltár négy sarkán a papnők foglaltak helyet. A főpapnő és a papnők a legelőkelőbb családok legszebb szüzei voltak, akikhez nem érhettek fel a férfiak mohó vágyai. A szerelmi áldozatokat jelenlétükben, szemük láttára végezték, érthető tehát, hogy az izgatóérzéseket kiváltó látványtól maguk is felhevültek. Gerjedelmüket a törvények értelmében bárhogyan levezethették csak a szüzességüket kellett megőrizni. Ha elvesztették ártatlanságukat, azonnal megszűnt papnői hivatásuk, amivel együtt járt kiváltságaik megszűnése is, mint például a házastársak ügyében a fellebbezhetetlen bíráskodás joga, a bűnösnek való megkegyelmezés és így tovább.
Tisztségüket egy évig viselték, a júliusi holdtöltekor a templom szentélyében az általuk kiválasztott férfival a nyilvánosság előtt asszonnyá avattatták magukat és helyükbe más kiválasztott papnők léptek.
Ennyit sikerült Astartéről megtudnom és megállapítottam, őseink igen praktikus emberek lehettek, hogy a szerelmet és a vallást ilyen szépen összekombinálták. Roppant izgatta a fantáziámat ez a holdtöltekori ünnepség. A jóneveltség keretei között én sem voltam az a kimondott zárdai szűz, így el tudtam képzelni milyen izgalmas lehetett végignézni – minden feszélyezettség nélkül – mások nyilvános szeretkezését, hogy aztán maga is feltüzesedve teljesítse a vallás által reá rótt igen
kellemes kötelezettséget, egymást követően több férfival és minden gátlás nélkül.
Szerettem volna ilyen lehetőséggel magam is élni, sokszor álmodoztam is róla és ilyenkor mindig meg kellett mosakodnom. Azt viszont álmomban sem képzeltem, hogy valaha én is részese leszek egy ilyen észveszelytő, minden fantáziát túlszárnyaló, a szerelmi legmagasabb fokon nyújtó ünnepségnek.

A birtokom jól jövedelmezett, a legnagyobb fényűzés mellett sem tudtam elkölteni a jövedelmet. Az idén egy végtelenül bájos, ragyogóan szép, fiatal angol hölggyel ismerkedtem meg. Az ismeretségből barátság lett és viszonyunk egyre közvetlenebbé vált.
Mary egy alkalommal olyankor lépte át a szállodai szobám küszöbét, amikor éppen öltözködni készültem. Kényelmesen cigarettázott egy fotelban, míg én fesztelenül lecsúsztattam magamról a kombinét, majd a fehérneműs szekrényhez léptem.

Mary hirtelen megszólalt:
– Ejha! Ezzel az alakkal beillenél Astarte hívei közé is.
Csak ekkor ocsúdtam fel, hogy talpig meztelenül járok és talpig elpirultam. Astarte nevének hallatára azonban mozdulatlanná merevedtem a szőnyegen.
– Mit beszélsz? – kérdeztem izgalmamat nem is titkolva. Tudsz valamit Astarte kultuszáról?
Mary csodálkozva nézett rám.
– Nem tudom miről beszélsz, csak úgy mondtam valamit, mert nagyon megtetszett az alakod.
– Persze, tudom! De ennek a mondásnak kell, hogy valami alapja legyen.
Várakozva néztem rá, mire elmosolyodott.
– Nézd, mondta – vagyunk már jó néhány hónapja olyan viszonyban, hogy ne vedd indiszkréciónak a bizalmaskodást és így, hogy mondok néhány szót, azzal kivételesen nem szegem meg a fogadalmamat.
Már el is feledkeztem arról, hogy öltözködni akarok. Előkapva fürdőköpenyemet, magamra terítettem és várakozó arccal ültem le Maryvel szemben.
– Tudsz egyáltalán valamit Astratéról? – kérdezte tőlem.
Elmondtam neki mindazt, amit tudtam és izgatottan vártam a folytatást.
– Érdekes, nem is gondoltam, hogy ilyen tájékozott vagy az ókori dolgokban. Bár Astarte megérdemli az érdeklődést – mosolyodott el.
Elmondtam, mennyire izgatja a fantáziámat, hogy milyen kapcsolatban lehet ez a többezer éves kultusz a modern időkkel miután az a gyanúm, hogy e név mögött valami rejtőzik.

– Hát, mondhatnánk úgy is, hogy titok rejtőzik mögötte. – kezdte halkan Mary – mindenesetre olyasmi, ami nem a nyilvánosság elé való. Elgondolkozva nézett maga elé, majd rám emelte a szemét.
– Nézd én soha nem akartam teljesen a bizalmadba férkőzni, csak amennyire te is megengeded. Távol áll tőlem ez most is. Mielőtt tehát egyáltalán kérdeznék tőled valamit, azt tudnom kell mennyire érdekel Astarte és a körülötte terjedő homály.
Zavarban voltam, de aztán mégis elmondtam a teljes igazságot, nem hallgatva el gyönyörteljes álmaimat sem.
Mary figyelmesen hallgatott végig, aztán újabb cigarettára gyújtva elfordított fejjel nézett a közelgő alkonyatba. Hallottam, hogy dobog a szívem.
– Szóval, ha abban a korban élnél szívesen tennéd magadévá Astarte kultuszát? – kérdezte Mary.
– Hát, már maga a gondolat is roppant izgató és biztosan mély vallásosság élne bennem.
– Nos, akkor nagyon indiszkrét leszek és olyanokat kérdezek tőled, amihez nekem semmi közöm sincs.
– Csak tessék, kérdezz – mondtam – én őszintén fogok mindenre válaszolni.
– Először is, teljesen függetlenül élsz?
– Igen, két éve váltam el a férjemtől, nagykorú vagyok, nincs.
– Anyagilag hogy állsz?
– Nem panaszkodhatom, a jövedelmem jóformán el sem tudom költeni.
– Egészség dolgában?
– A betegségeket kivéve nem volt soha semmi bajom. – Most a legkényesebb kérdés következik. Milyen a nemi életed? Barátod van?
– Hát, van is, nincs is.
– Ezt, hogy érted?
– Úgy, hogy nem kötöm le magam és senki miatt nem adom fel a szabadságomat!
– Pompás! Eddig minden megfelelt, és... és hogyan is kérdezzem, a szerelmet hogyan gyakorlod?
Kissé zavarba jöttem és ismét elakadt a hangom. – Hát... rendesen, mint minden egészséges fiatalasszony.
– Hm, és semmi kilengés, semmi perverzió?
– Nem hinném, – dadogtam zavartan – ezideig máshogy még nem próbáltam...
– Amint látom gátlásaid vannak, gyorsan zavarba jössz!
– Nem, egyáltalán nem... – tiltakoztam kevés meggyőződéssel.
– Ah, legyintett Mary – én látom. No dobd le azt a köpenyt hadd nézzelek meg újra.
Hogy bátorságom bebizonyítsam, máris anyaszült meztelenül állottam előtte. Mary szakértő szemmel nézett végig, odatérdelt elém, megsimogatta a combomat, csípőmet, majd felállva a mellemet kezdte simogatni, tapogatni és halkan felkacagott:
– Forróvérű lehetsz, milyen könnyen izgulsz!
– No hallod, ha az embernek a mellét, a combjait simogatják! De nem tudom miből állapítottad meg?
– Ugyan... hiszen a mellbimbóid csak úgy meredeznek!
Zavarba voltam, amit Mary szemmel láthatólag élvezett, hirtelen kiegyenesedett fél karral átölelve a vállamat, a másik kezével végigsimogatta a vénuszdombom feletti érzékeny bőrömet, majd lecsúsztatta a kezét selymemre, s az egyik ujját váratlanul a lábam közé csúsztatta.
– Hiszen már teljesen üzemképes vagy – mondta diadalmasan – mi ez a kis keménység, és hogy benedvesedtél!
– Ne..., ne..., tiltakoztam erőtlenül.
Őrült izgalomban voltam. Szinte remegett minden porcikám, védekezni akartam, de egyszerűen nem tudtam. Fogalmam sem volt, hogy mi fog következni, de amikor Mary forró ajka rátapadt a számra, már találkozott a nyelvünk és csípőnket önkéntelenül összepréseltük.
– Várj egy picit – suttogta Mary, miközben két ölelő karomat lefejtette magáról.
Pillanatok alatt levetkőzött, s gyönyörű teste isteni meztelenségében, vágytól tüzelve ismét hozzám tapadt.
– Így sokkal jobb lesz – csókolgatta számat és selymes ágyékunkat még az előbbinél is hevesebben dörzsöltük egymáshoz.
Pillanatok alatt kicsúszott a talaj a lábunk alól, egymást átkarolva hemperegtünk a puha, bársonyos szőnyegen. Mary a mellemet csókolgatta, majd a bimbóimat kezdte gyöngéden rágcsálni, s olyan őrjítő vágy tombolt bennem, amiről nem is hittem, hogy valaha is kielégülést és beteljesülést nyerhet.
Ezt, amit Mary csinált velem, még sohasem próbáltam és bábként tűrtem, hogy Mary feje a combjaim közé csússzon. Felsikoltottam, amikor a nyelvét a testem legérzékenyebb pontján éreztem táncolni, hirtelen szétlöktem combjaimat, teljesen feltárva magamat. Ritmikusan dobálni kezdtem a csípőmet, s a következő pillanatban már olyan elementáris erővel tört ki belölem a kéj, ahogyan azt még soha életemben nem volt alkalmam érezni. Köd borult az agyamra a percekig tartó élvezéstől, de még nem lett vége, mert Mary nem hagyta abba és nyelvének, kezének szakadatlan munkája nyomán máris jött az ujabb hullám...
Nyöszörögve lihegtem, a transz már ismét a tetőfokához közeledett, amikor Mary megfordult fölöttem, s miközben végigcsókolgatta testemet, combjait széttárva, lüktető punciját ajkamhoz igazította. Nyelve most már nemcsak ugyanazon a ponton mozgott – eddig csak a csiklómat szívta, nyaldosta – hanem végigcsúszkált az egész nyílásomon, be – be hatolva a forró hüvelyembe. Ekkor már önkéntelenül is az ő testét nyaldosta a nyelvem, s amikor rátaláltam a szép, kemény csiklójára, tovább nyalva, örömmel csúsztattam be a lángoló punciba. Izgalmam annyira fokozódott, hogy újra elöntött a gyönyör, ami akkor érte el tetőfokát, amikor Mary az élvezés csúcspontján hörögve, jajongva úgy dörzsölte testét kéjt adó nyelvemhez – s én az enyémet az övéhez – hogy orrunk érintette egymás rózsaszínű, másik nyílását.
Ebben a helyzetben, a nyalást mindig újra kezdve, legalább hétszer – nyolcszor élveztünk egymás után. Amikor aztán Mary legördült rólam még egy ideig szorosan egymáshoz simulva feküdtünk és csókolgattuk egymást.
– Élveztél már ennyit egyfolytában? – kérdezte Mary kimerülten.
– Soha – simultam hozzá hálásan és a combja közé fúrt térdemmel nedvben úszó még mindig forró testét dörzsölgettem.
– Azt hiszem most ki vagy elégítve – mondta Mary.
– Ami azt illeti egy kedvemre való férfit még megszorongatnék!
– Hát hányszor élveztél?
– Ahányszor te, legalább hétszer – nyolcszor!
– És mennyi az ami kielégít?
– Nem tudom, mert még nem volt soha alkalmam kipróbálni különben is – tettem hozzá – melyik férfi bírná ezt?
– No nem úgy gondoltam, hanem mint most, nyelvvel?
– Azt nem tudhatom, mert most csináltam először, veled.
– Férfi még soha sem nyalta meg a puncidat?
– Soha – ismertem be őszintén – ha megkívántam a dolgot, akkor engedtem magamra feküdni a férfit és kész. Néha úgy volt, hogy többször is élveztem egymás után, de egy éjszakán a négy – öt volt a maximum. Különben ilyen alkalmakkor is úgy érezte, hogy tudnám még folytatni...
– Óh – csodálkozott Mary – lehetséges lenne, hogy te még szűz vagy a szádon?
– Tréfálsz? – néztem rá hitetlenül – csak nem képes rá valaki, hogy férfitagot a szájába vegyen!
– Buta vagy drágám! – mondta Mary mosolyogva, majd bement a fürdőszobába és nemsokára felöltözve jött vissza. Mire én is megmosakodva, végtelen fáradtan leültem vele szemben, már nyugodtan nézett rám és beszélni kezdett.

– A szerelmeskedésnek az iménti, számodra nyilván szokatlan módját én is csak ritkán gyakorlom, főleg olyankor ha nagyon ki vagyok éhezve, s most azon kívül azért csináltam, mert ki akartalak próbálni, elég szenvedélyes vagy – e?
– Annak alapján, amit tapasztaltam, kivételes szerencsében tudlak részesíteni, mert bejuttatlak Astarte hívei közé!
Nagyot dobbant a szívem, az örömtől csókkal köszöntem Marynek a kimondhatatlan boldogságot okozó kedves szavakat.
– Ez komoly? – suttogtam – tényleg, ez igazán lehetséges? Rettentően izgultam. – Nyugalom – mosolygott Mary – szép sorjában mindent elmondok – majd el is kezdte:
– Astarte hívei minden holtöltekor Párizsban gyülekeznek. Összesen hatvanan vannak, húsz asszony, öt leány és harmincöt férfi. A tagok jóformán nem is ismerik egymást, mert a világ legkülönbözőbb országaiból valók. Angolok, spanyolok, franciák, németek..., de a férfiak között , néger és arab is akad.
Rövid szünetet tartott, majd folytatta:
– A legheterogénabb társaság, amit el lehet képzelni, viszont vannak dolgok, s ez mindennek az alapja, amikben tökéletesen megegyeznek. Minden tag jól beszél franciául, független, gazdag, abszolút egészséges, kívánatos külsejű és szerelmi erejének teljes birtokában, a legjobb korban van. Aki veszít ezen tulajdonságaiból, önként kiválik a hívők sorából, mert a többiek ugyis kiközösítenék. A részvétel nem olcsó mulatság, ami a havi száz font tagdíját illeti az szegényebb emberre nézve egész vagyon. Egy amerikai milliárdos az alapító és örökös elnök, övé a palota és az egész berendezés, amely kizárólag erre a célra épült. Idős ember már, túl van a hetvenen, de minden áldozati ünnepen jelen van. Különrepülögépen érkezik Amerikából és vagyonokat költ a társaságra, mert a száz fontos tagsági díjak csak csekély hányadát teszik ki a minden elképzelést felülmúló, pazar ellátás költségeinek.
Ezt a díjat is csak azért kell fizetni, hogy ne keveredhessen mindenki a szekta tagjai közé. Mielőtt felveszik az új tagot, alaposan lenyomozzák minden adatát, a legrészletesebb orvosi, egészségügyi vizsgálatnak vetik alá és kipróbálják szerelmi téren a tehetségét. Erről fogadalmat vesznek ki tőle a legteljesebb titoktartásra és arra is, hogy ha a külvilágban találkozna bármelyik tagtársával, még célzást sem tesz az ismeretség alapjára.
– Nahát, ez igazán hallatlanul érdekes – suttogtam izgatottan – és... és én bejuthatnék közéjük? Gondolod, hogy megfelelnék a követelményeknek?
Mary válasz nélkül hagyta kérdésemet és tovább folytatta.
– Én, most már nyogodtan kimondhatom, szintén tag vagyok és a napokban értesültem az elnöktől, akivel egyébként nexust tartok társadalmi téren is, hogy két hely megürült. Két tagtárs egymásba szeretett, és összeházasodtak. A két új tag beszervezését az elnök rám bízta, és én egyiknek téged, a legjobb barátnőmet szeretnélek kiválasztani erre. Tudom, hogy hálás leszel érte, ha menni fog a dolog.
– Miért tételezed fel, hogy nem fog menni? – kérdeztem aggódva. Hiszen a tagdijat játszva kifizetem, egészséges vagyok, s mint mondtad, csinosságban is megállnám a helyem. Szeretni is tudok, főleg akarok! – mondtam hévvel.
Igen ezek rendben is volnának, csak ott van a hiba, hogy még gátlásos és félénk vagy. Az imént is zavarba jöttél, talpig elpirultál, amikor eszedbe jutott a meztelenséged. Pedig csak én láttalak. Harmincöt mohó férfiszem vizsgáló tekintete előtt elsüllyedtél volna! Már pedig a szekta tagjai nem jönnek zavarba. Sőt, minden ténykedésük és igyekezetük arra irányul, hogy társaikat a legmagasabb fokig felcsigázzák és úgy áldozzanak Astarte istennőnek, hogy közben a legnagyobb, legrafináltabb gyönyöröket szerezzék meg maguknak és szerelmi partnereiknek is.
Arra gondoltam, hogy az órák, napok olyan gyorsan futnak és a lehetőségek nem biztos, hogy megismétlődnek. Teljesen igazat adtam Marynek, ezért is kezdtem mentegetözni. Nehezen kezdtem hozzá, de kissé akadozva kimondtam.
– Nézd Mary, az a kis gátlás érthető, hozzá kell szoknom mindenhez és hiszem, hogy sikerülni fog, mert ez a célom Azt szeretném csinálni, amit ti, kiélvezni a szerelem gyönyöreit a legmagasabb fokig.
– Erről meg vagyok győződve. De a gyakorlatod is hiányzik.
Észrevehetted magad is, hogy a fürge nyelv milyen nagy élvezetet nyújthat, és mégis valósággal megdöbbentél, amikor azt kérdeztem, hogy okoztál-e már örömet így egy szeretett férfinek. El sem tudod akkor képzelni, mennyivel nagyobb kéjt nyújt egy gyakorlott, ügyes férfinyelv annál, amit az előbb velem éreztél. Hátha ugyanakkor még te is ugyanabban a szerelmi élvezetben részesíted partneredet!... Mert ne feledd a férfi is megalkuszik önmagával és engedményeket tesz a javadra, amikor hozzá fog nyaldosni a nemi szervedet, ami sokszor csak úgy úszik az izgalom levében...
Én csak ámulva hallgattam, de Mary folytatta:
– És mégis mindezt megteszi a hölgye, adott esetben a te gyönyöröd, s a saját élvezése érdekében. És akkor te viszolyogsz, ha a viszontszolgálatot megemlítem, pedig, he egy férfi lüktető vesszője szárazon, forrón kerül az ajkaid közé – ha őszinték akarunk lenni magunkhoz – sokkal gusztusosabb és ingerlőbb is, mint bármelyikünk csapzott lábaköze. És a gyönyör tulajdonképpen igazából akkor válik tökéletessé, ha érezzük, tudjuk, hogy mi a partnerünknek még nagyobb érzést tudunk nyújtani.
Nem mertem közbeszólni, Mary ismét rágyújtott, majd mondta tovább.
– Részemről, ha egy férfinek a nyelvemmel és az ajkammal meg tudom szerezni a legnagyobb boldogságot, az olyan izgalomba hoz, hogy számtalanszor el tudok élvezni anélkül, hogy egy ujjal is hozzámnyulna valaki. Képzeld el mennyivel nagyobb a gyönyör mértéke, ha egy csapongó, forró férfinyelv irányit oda, ahová én is a nyelvemmel és az ajkammal juttattam el öt. De ebbe bele kell szokni. Nem szabad prűdnek, szemérmesnek lenni. Ha már egészen magadat adod, mindegy, hogy egy kicsivel többet vagy kevesebbet adsz. Szégyenkezésnek igazán nincs helye ott, ahol a kéj kedvéért teljesen feltárva magadat mindent megengedsz tenni a testeddel, míg viszont a prüdantéria meggátol benne, hogy te is tegyél olyat, amit te is talán szívesen tennél, de...
És majd rájössz te is, hogy ebben van a kéj abszolút lényege, ami magasan túlszárnyalja a rendes szeretkezés gyönyöreit. Meg kell tanulnod, hogy a szeretkezésben semmi sem szégyen, ha az élvezést fokozhatjuk vele.
Egészen beleszédültem Mary fejtegetéseibe. Teljesen felizgatta a lelkiállapotomat és magamban igazat adtam neki. Szerettem volna mindjárt meggyőzni mindarról, amit elmondott, bár még mindig az motoszkált az agyamban, hogy mit is gonolhat rólam az a férfi, akit ajkammal próbálok gyönyörhöz juttatni. Ezt rögtön szóvá is tettem barátnőmnek.
– Csacsi vagy, a szekta tagjai között ez mindennapos dolog. Ha csökken a teljesítőképességük, el is várják, hogy az ajkainkkal villanyozzuk fel elgyengült hímvesszőjüket. Természetesen ők is ezt teszik velünk és boldogan nyalják pinácskáinkat, ha nem elég nedves a közösüléshez.
Lehunyta szemét és sóvárogva folytatta.
– Oh, milyen vérforraló, érzékek viharát kiváltó érzés, amikor egy lankadt férfitest ajkaink forrósága, nyelvünk simogató játéka nyomán duzzadni kezd, új életre éled! – majd legyintett egyet.
– Eh, hagyjuk ezt. Még újra felizgulnék, pedig nincs semmi értelme.
– De van, de van – kiáltottam és már ott is térdeltem előtte. Arcomat, számat a szoknyájából kilátszó combjaihoz szorítottam és hálásan csókolgattam.
Mary a hajamat simogatta, közben megemelte magát, én pedig óvatosan, gyengéd mozdulattal levettem róla a már kissé nedves bugyiját.
Mary a lábait a vállamra tette és széttette combjait, remegve várta mit akarok vele csinálni.
Gyönyörű pinája volt, csodálatos, rózsaszínű nyílásához tette a nyelvem és hevesen nyalni kezdtem. Duzzadó csiklóját közben lágyan cirógattam. Mary többször is elélvezett, amit arról vettem észre, hogy számat elöntötte a puncijából kilövellő forró nyál és combjait úgy szorította a nyakamhoz, hogy majd megfulladtam. Közben én is elélveztem mindannyiszor, mert másik kezemmel saját csiklómat izgattam. Több mint egy órán át bizonyítottam barátnőmnek, nincs már bennem szégyenérzet, és mindent vállalok a tagságért. Astarte híveként akartam élni...

– Elég, elég – suttogta Mary, majd amikor újra rendbe hoztuk magunkat, ö köszönte meg és hálálkodott a boldogságért, amit a nyelvemmel okoztam neki.
– Mond – kérdezte – hogyan állsz Georgal?
Úgy látom lovagod lett, mióta bemutattam. Volt már valami köztetek?
– Hát, csókolóztunk néhányszor. Tegnapelőtt az erdőben kissé is volt. Eltépte a kombinémat, amikor kifejtette az egyik mellemet a ruhából. Eszeveszetten csókolgatta, aztán az egyik leskunyhó felé akart cipelni. Komoly erőpróba volt, nehezen álltam ellen.
– Miért, nem tetszett neked, vagy nem volt kedved hozzá?
– Dehogynem, nagyon is. Csakhogy a gátlásom...
– Nos, ha igy van, akkor meghívlak mindkettőtöket holnapra hozzám. Azután magatokra hagylak benneteket. Figyelmeztetlek azonban, hogy módom van észrevétlenül kihallgatni és kilesni benneteket. Látni és hallani akarom, hogy együtt mit tudtok? Georgnál is ez lesz a vizsga. Nem akarok két néma, érzéketlen bábot bevinni, beajánlani Astarte hívei közé. Aki élvezi a szerelmet az nem szorítja össze a száját fogcsikorgatva, hanem hangosan élvezi azt, nyilatkozik, irányítva azt, amíg a kéjkeringöt járja, végsőkig fokozza a társ élvezetét. Félre hát minden gátlással és legyél holnap öt órára egy teára a villámban. Georgot nem hiszem, hogy tudnád tanítani. Nagy gyakorlata van ezen a téren és szemmel láthatólag lángol érted. Rajtad áll, hogy mit tudsz kihozni belöle.
Kilesni és kihallgatni pedig azért foglak, hogy szokd meg a szerelmet nyilvánosság előtt. Astarte hívei között a szerelem a legszentebb és a legtermészetesebb dolog, amivel bűn mások elöl elrejtőzni.
Fölém hajolva megcsókolt és már el is tűnt a szobámból. Távozása után még sokáig ültem egymagamban a sötét szobában. Fel sem öltözködtem, a vacsorát felhozattam magamnak. Kipihenten akartam a holnapi napnak nekivágni.
Kissé furcsán éreztem magam, nem George miatt. Ö nagyon tetszett. Már az előző napon is lefeküdtem volna neki, de hát az illendőség felöltözve... zörgő avaron... egy leskunyhóban? Az is izgatott, hogy Mary ki fog lesni. Feküdt már jó néhány férfi a combjaim között, ha megkívántam nem csináltam belöle problémát. De tudni azt, hogy más nézi, amit csinálok, s talán mulat a gyöngédségeimen, komikusnak találná az extázisomat, amit nem is szabad elfojtani – hiszen alkalmasnak kell mutatkozni a ritka és vissza nem térő szerencsére, hogy Astarte hívei közé léphessek, – hát...
Sokáig tépelődtem ágyamban ezeken a dolgokon és közben annyira felizgultam, hogy kedvem lett volna ujjaimmal eloltani a bennem lángoló tüzet. De takarékoskodni akartam az erőmmel a holnapi diszbemutatóra. Lassan kibékültem a helyzettel, sőt mulattam is rajta, hogy szegény George tudtán kívül látványosságnak lesz az aktiv résztvevője.
Elaludtam, de álmomnak nem tudtam parancsolni, s hajnal tájban arra ébredtem, hogy szomjas vagyok, mert az álomképek után kiszáradt a szám. Azt álmodtam, hogy egy sosem látott férfiból kiszoptam, kiszívtam, s bódult gyönyörrel ittam magamba a férfierőt. Rettenetesen benedvesedtem és még mosakodnom is kellett.
Délután ötre ott voltam Marynél.
Gondosan öltöztem, álomszép fehérnemű volt rajtam és az egész testem illatfelhöbe burkolózott. George is úgy festett, minthogyha most lépett volna ki egy divatlapból. Csillogott a szeme amikor meglátott, ajkát kissé tovább tartotta a feléje nyújtott kezemen, mint ahogy általában szokás egy kézcsóknál.
Mary uzsonnával várt, likőrök voltak a terítéken, kaviáros szendvicsek és francia . Fesztelenül csevegtünk mendenröl, amikor vagy tíz perc múlva megszólalt a telefon és Mary felemelte a kagylót. Aztán sajnálkozva, kis mosollyal az ajkán felénk fordult.
– Ne haragudj drágám, nekem egy igen fontos ügyben azonnal el kell mennem, érezd magad itthon és legyél te a háziasszony. Én csak órák múlva tudok visszajönni.
– Egyedül hagysz Georgal? – néztem rá tettetett szemrehányással.
Amikor Mary elment George arcán elégedett mosoly jelent meg. töltötte meg poharainkat, majd megjegyezte.
– Mindig tudtam, hogy szerencsésen sikerül majd egyszer ilyen kellemes, nyugodt körülmények között kettesben maradni magával.
A likőrök és a hatására igen kellemesen kezdtem magam érezni, amikor pedig a már látszott is rajtam, George ráült fotelom karfájára, átölelte vállamat és ajka az enyémet kereste.
– Mondja, nem túl mohó maga?
Válasz helyett két karjába emelt és az ölébe ültetett. Ajka ismét megtalálta az enyémet, s amikor átöleltem a nyakát, egyik keze a blúzom, majd a kombiném alá csúszott és a mellbimbóim simogatta.
– Gondolja, hogy igy jó lesz? – lihegtem.
Erre sem válaszolt, hanem kezét kihúzta a kombinémból, újra magához erőltette a fejemet és kezével lejjebb nyúlva a szoknyám alatt, a bársonyos – harisnyámon felüli – bőrömet kezdte simogatni. Forró ujjaival behatolt a bugyim alá is. Amikor kutató ujja a legérzékenyebb pontomat kutatta, egy kissé engedtem combjaim szorításából, majd halkan felnyögtem.
– Miért ilyen vakmerő, ezt nem engedtem meg.
Az ujja már célhoz ért, sőt lejjebb csúszva már el is süllyedt forró pinámban. Ekkor tétova kezemmel kigomboltam nadrágja nyílását, becsúsztattam a kezem, és megmarkoltam kőkemény, lüktető vesszőjét. Jó körbesimogattam, aztán kirántva a kezemet felugrottam az öléből.
– Nem, ezt igy nem lehet – sikítottam – Igy nem engedek semmit!
– De hát miért, hát hogyan? – riadt fel George. Ekkor már teljesen be voltam gerjedve. Elkacagtam magam és forró csókot nyomtam a nyakára.
– Csak ha bezárod az ajtót és leszeded a ruhát rólam. Nem szeretném, ha összegyűrődne és az ellen sem tiltakozom, ha te is levetkőzöl.
Tegeztem, de izgalmamban már semmi sem számított.
Mint komorna, nem bizonyult elég ügyesnek George, mert állandóan csókolni akart ott, ahol a levetett ruha alól előtűnt a testem.
Ki kellett egyeznünk. Ö a kombinémet, én az inget vettem le róla. Amikor lehúztam, magam is olyan vágyat éreztem pompás teste iránt, amit nem is titkoltam. Egész mellét, kezét össze – vissza csókoltam. Nem tagadom közben az én mellem is megkapta a magáét. A harisnyámat nem engedtem a combjaimról levenni, pompásan feszült a lábamon tartó nélkül is, amit George ügyetlen mozdulatokkal fejtett le derekamról. Már csak tenyérnyi bugyika volt rajtam, de azt sem engedtem lehúzni magamról.
– Előbb rólad a nadrágot – követeltem – hadd lássam érdemes volt-e veled elmennem idáig, vagy öltözzek fel újra.
Határozott mozdulatokkal gomboltam ki az alsónadrágját és az lehullott elém. Egyetlen pillantás meggyőzött arról, hogy kár volt aggódnom... Olyan keményen, sokat ígérően meredt előre George férfiassága, hogy szinte letépve magamról a bugyimat, kisportolt csodálatosan szép férfitestéhez szorítottam meztelenségemet.
Eszemben sem volt már, hogy Mary kihallgat bennünket és látja, amit csinálunk. Teljesen fel voltam tüzelve. Annyira be voltam gerjedve, hogy nem törődtem semmivel. Már nem törődtem mással, csak az eljövendő percek gyönyörével. Hanyatt dobtam magam a heverőn, szétdobtam combjaimat és a beteljesülést váró, követelőző vágytól gyötörve hörögtem.
– Tessék, itt vagyok, csinálj velem, amit akarsz... amit tudsz!
George elém térdelt és csókolgatott, ahol csak ért. Amikor hónaljamat birizgálta a nyelvével, nem bírtam tovább. Megragadtam himbálódzó hímvesszőjét és olyat csavartam rajta, hogy felszisszenésekor megsajnáltam. Finoman megfogtam és a kemény rúdnál fogva magamhoz húztam. Lefoszlott rólam minden gátlásom, megszűnt minden szégyenérzetem és sóvárogva vártam a gyönyört, csaknem sírva, rimánkodva.
– Ne csókolj most... hagyj el mindent, ezt akarom magamban érezni... ezt, feküdj rám... fúrd belém... igy, igy... egészen be... egészen tövig!
Addig fészkelődtem alatta, hogy már nem mehetett beljebb. Akkor elkezdődött a hullámzásom alatta. Olyanokat löktem rajta, hogy ha két lábommal nem fogom át a derekát, biztosan lerepült volna rólam. S néhány tempó után vonaglani kezdtem a rámtörö kéjtől, martam, haraptam George vállát.
– Élvezek édes... drága... te is... életem... spriccelhetsz.. hát kezd el... jaaaj... jaj...
– Még nem,! – hörögte George – visszatartom. Csak csináld, mozgasd magad... – súgta fülembe, amikor lassabb lett a tempó.
Néhány erőteljes lökés után felsikoltottam:
– Jaj.. jaj.. istenem, megint jó lesz... elsül ismét... jaj, de jó... most... most a legjobb, igy, amikor te is spriccelsz... óh... óh belehalok az élvezetbe...
Vártam, hogy George legördül rólam, de meglepődve tapasztaltam, hogy lökéseit erőteljesen folytatja, vesszője nem puhul bennem és már kétszeri elélvezés után is a gyönyör harmadszor kezd vibrálni minden idegszálamban. Ilyet még nem éreztem sohasem életemben és a boldogságtól remegve suttogtam:
– Édes, drága... te még mindig bírod. Érzem teljes erődnél vagy... olyan, de olyan kemény, mintha nem is te fröcsköltél volna belém az előbb.
– Hiszen csupa tűz vagy – lihegte a nyakamba George – lehet nálad abbahagyni... ebben a forró katlanban nem lágyulhat el az ember – és egyenletes ütemben lökdösött tovább.
– Szívem, gyönyörűségem kezdődik újra megint jó lesz... elsül újra élvezek rögtön csak taszitsd jó erősen jó mélyre, igy... jó, gyorsabban egy kicsit, ez az... ez az... igy az igazi, ahogy én is lököm... jaj... jaj... most, most megindult... már sül... sül... sül... ah... ah... te is fröcskölsz megint... de mesés...
Vonaglott, remegett, rángatózott az egész testem, azt hittem elpattan a hátgerincem, amikor felsikoltottam:
– Most hagyjuk abba, fáj, a kéj fáj... nem bírom, nem bírom tovább...
Amikor legördült rólam és kihúzta belölem a nedves farkát, pillanatokig révedezve feküdtem, majd tenyeremet lábam közé szorítva felugrottam és beszaladtam a fürdőszobába. Megmosakodtam, majd a magammal hozott száraz törülközővel szárazra simogattam boldogságom okozóját, mely most már puhán, aranyosan összehúzódva hajtotta a fejét George dús, koromfekete ölére.