Strandkalandnak indult...
A fiú kimászott a medencéből. Kicsit fáradt volt a 40 hossz után, pedig nem versenytempóban úszott. De kétezer méter az akkor is kétezer méter. Annak idején három-négyszer ennyi volt a napi adagja, és egy részét bizony teljes erőbedobással, versenytempóban kellett teljesíteni. Bár sokszor elbliccelte, az edzője veszekedett is vele emiatt éppen eleget.
– Sosem lesz belőled komoly versenyző, ha félvállról veszed az edzéseket!
Egy ideig csak hallgatta a szidásokat, utána pár napig keményebben is dolgozott. És bár a többiek közt ő volt a legjobb, mégsem voltak kimagasló eredményei. Néhány megyei bajnokság, de ott is inkább csak második-harmadik helyek; háromszor az országoson is indult, és egy alkalommal sikerült is 800 méteren bronzérmet nyerjen, de leginkább a mezőny közepén, második felében végzett. Egy újabb ledorongolás után, amikor megint centikkel lett harmadik a megyein, megunta és kifakadt.
– Nézze, mester – közölte az edzővel –, nagyon szép dolog, hogy szeretne belőlem nagymenőt faragni. Csakhogy nekem nem életcélom, hogy élsportoló legyek. Tudom csinálni még 5-6, jó esetben 8-10 évig. És utána? Mutasson nekem egyetlen olyan volt sportolót, beleértve tényleg nagymenőket, meg világbajnokokat is, aki abból él, hogy élsportoló volt. Oké, ott van néhány nagy öreg, aki kap valami nyögdíj-kiegészítést. És aki nem nagy öreg, csak kis öreg? Meg aki még nem nyögdíjas? Valamiből nekik is meg kell, meg kellett élni. És aki még kis öreg sem lett, semmilyen öreg nem lett? Nem akarok beszélni arról, hogy hány sportolóból lett kész roncs, hány nem érte meg a negyvenedik évét. Nem csak a magyarok közül, úgy általában. Oké, az úszók közt azért ez nem olyan gyakori, mint néhány más sportban. De tegyük fel, tényleg sikerül nemzetközi szintre jutnom. Mondjuk, összeszedek vele annyit, hogy pár évig kitart majd. Ha ugyan összeszedek, mert az úszás sehol nem tartozik a legjobban fizetett sportok közé. Akkor is kell majd keressek valami megélhetést. Most ugye gimibe járok. Utána meg minden bizonnyal egyetemre megyek. Ami öt éves. Csakhogy ha az úszásba fektetem az időmet és energiámat, akkor 7 vagy 8 év alatt fogom elvégezni. Lesz 2-3 év hátrányom, ha nem több, mire elkezdhetem azt a pályát, és soha a büdös életben nem fogom tudni behozni.
– Sosem lesz belőled komoly versenyző, ha félvállról veszed az edzéseket!
Egy ideig csak hallgatta a szidásokat, utána pár napig keményebben is dolgozott. És bár a többiek közt ő volt a legjobb, mégsem voltak kimagasló eredményei. Néhány megyei bajnokság, de ott is inkább csak második-harmadik helyek; háromszor az országoson is indult, és egy alkalommal sikerült is 800 méteren bronzérmet nyerjen, de leginkább a mezőny közepén, második felében végzett. Egy újabb ledorongolás után, amikor megint centikkel lett harmadik a megyein, megunta és kifakadt.
– Nézze, mester – közölte az edzővel –, nagyon szép dolog, hogy szeretne belőlem nagymenőt faragni. Csakhogy nekem nem életcélom, hogy élsportoló legyek. Tudom csinálni még 5-6, jó esetben 8-10 évig. És utána? Mutasson nekem egyetlen olyan volt sportolót, beleértve tényleg nagymenőket, meg világbajnokokat is, aki abból él, hogy élsportoló volt. Oké, ott van néhány nagy öreg, aki kap valami nyögdíj-kiegészítést. És aki nem nagy öreg, csak kis öreg? Meg aki még nem nyögdíjas? Valamiből nekik is meg kell, meg kellett élni. És aki még kis öreg sem lett, semmilyen öreg nem lett? Nem akarok beszélni arról, hogy hány sportolóból lett kész roncs, hány nem érte meg a negyvenedik évét. Nem csak a magyarok közül, úgy általában. Oké, az úszók közt azért ez nem olyan gyakori, mint néhány más sportban. De tegyük fel, tényleg sikerül nemzetközi szintre jutnom. Mondjuk, összeszedek vele annyit, hogy pár évig kitart majd. Ha ugyan összeszedek, mert az úszás sehol nem tartozik a legjobban fizetett sportok közé. Akkor is kell majd keressek valami megélhetést. Most ugye gimibe járok. Utána meg minden bizonnyal egyetemre megyek. Ami öt éves. Csakhogy ha az úszásba fektetem az időmet és energiámat, akkor 7 vagy 8 év alatt fogom elvégezni. Lesz 2-3 év hátrányom, ha nem több, mire elkezdhetem azt a pályát, és soha a büdös életben nem fogom tudni behozni.
Ez csak a történet eleje! Érdekel a teljes, 11 oldalas történet? És a több, mint tízezer másik?
VIP-tagsági váltásához válassz az alábbi csomagok közül!
Próbaidős
40 nap
960 Ft
Ezt választom!
telefonhívással
Kezdő
120 nap
2000 Ft
*/5.2€
Ezt választom!
bankkártyával
ingyen:
1 hónap
1 hónap
Haladó
180 nap
2760 Ft
*/7.2€
Ezt választom!
bankkártyával
ingyen:
2 hónap
2 hónap
A legjobb ár/érték arány!
Profi
365 nap
5380 Ft
*/14€
Ezt választom!
bankkártyával
ingyen:
4+ hónap
4+ hónap
* 384 EUR/HUF árfolyammal számolva
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Én el tudok képzelni egy olyan befejezést is, mely szerint:
"Még egyszer megcsókolták egymást, aztán ki-ki felszállt a maga vonatára, hogy soha többé ne találkozzanak."
Merthogy a valóságba ez éppen úgy belefér, mint a másik.
Pont az a pláne benne, hogy nincs igazán szex, csak némi petting. Először is: nyilvános helyen vannak. Jó, éppen nem jár arra senki, de akkor is. Másodszor: egy kapcsolatot fel kell építeni, a legritkább esetben jön a szex azonnal. Van persze olyan is, de az a ritkább.
Harmadszor: szvsz ezzel érte el a szerző, hogy követeljük a folytatást.
Az eleje kifejezetten jó, már-már regény.
Aztán valahogy úgy éreztem a végén, hogy az író még életébe nem volt lánnyal. Mert az elejét a hétköznapi részt jól leírta, érzékletesen, de a sexet nem.
Ubesz, ha kevesled a csókolózást benne, akkor duplázd meg a csókok számát! :)
Pontosan ez a végén majd' minden mondatot követő "Csókolóztak." az, ami növeli a feszültséget.
Igen, találkozzanak másnap a medencénél, és csókolózzanak még! Aztán legyen, aminek lenni kell!
Ubesz, ha kevesled a csókolózást benne, akkor duplázd meg a csókok számát! :)
Pontosan ez a végén majd' minden mondatot követő "Csókolóztak." az, ami növeli a feszültséget.
Igen, találkozzanak másnap a medencénél, és csókolózzanak még! Aztán legyen, aminek lenni kell!
Jó lett!