A táncospár 2. rész

A nyár befejeztével elkezdődött az iskolai szezon. Nekem nem volt nehéz hisz másodikos gimis voltam, de a húgom most kezdte a gimnáziumot. Sok, volt osztálytársával került egy osztályba, de az új iskola, új tanárok bizony megnehezítették a dolgát. Így a mi közös játékaink is még inkább csökkentek, hisz az edzések, különórák mellett még tanulni is kellett melyek csak az energiánkat szívták. Persze heti egyszer biztos masztiztunk egymásnak, a csókolózás napi többször is meg volt, de egymás kényeztetése, mint a nyári utolsó együttlétünkkor a nagyinál nem. Persze lehetőség több lett volna, hisz apunak bevezették a tizenkét órázást a munkahelyén és sokszor a hétvégéken pedig egy vidéki telephelyükön túlórázott péntek délutántól vasárnap késő éjszakáig. Nagyihoz sem jártunk hétvégéken, maximum leugrottunk egy délutánra.
A táncban a versenyek sajnos tőlünk messze voltak így nem tudtunk elmenni és a fellépések is maradtak az iskolákon belüli bemutatókból esetleg egy céges rendezvényi fellépésből. Ezek fél óránál soha nem tartottak tovább.
A szeptember a nyárnál is gyorsabban telt el, megvoltak a felmérők, összeszokott ismét az osztály és lazábbá is váltunk. Október elején apu épp nappalos volt mikor egy szerda kora este anyu bejött a szobánkba miközben még tanultunk. Borúsan, gyászos volt a hangulata.
– Bocsika a zavarásért kedveseim. Pár percre rám kéne figyelnetek. Apátok nemrég telefonált, hogy hétvégén megint Berénybe kell mennie. Persze ez jó, mert Gábor szólt új ruha kéne mindkettőtöknek és így gond nélkül megvarrathatjuk őket, de a probléma ott van, hogy már egy hete szólt az osztályvezetőm, hogy egy továbbképzésen kell részt vennem ezen a hétvégén Győrben. Ez azt jelenti, hogy pénteken én is munka után egyből megyek el és csak vasárnap este érek haza. Apátokkal azt beszéltük, hogy az utolsó órákról kikérünk benneteket és mielőtt Ők elindulnának feltesz a buszra benneteket, elmentek a Nagyihoz. Vasárnap meg a késő délutáni busszal haza jöttök és addigra én is itthon leszek. Tudom, hogy teher ez Nektek, de most mást nem tudunk tenni. – fejezte be hosszú monológját.
– De anya! – kezdtem a választ szinte azonnal. – Ne nézz már minket gyereknek. Én mindjárt 16 éves leszek, Kitti meg 15. Ti ebben a korban már önállóak voltatok vagy nem? – kérdetem.
– Az más világ volt kisfiam.