Így esett, megesett

Bang! – A lendületből bevágott ajtó nagyot szólt az üres irodaházban. Kata ijedten rohant ki a folyósóra.

– Zsolt! A frászt hozod rám! Mi van veled mostanában?

– Bocsika... – szólt lehorgasztott fejjel – nem akartalak megijeszteni, csak kicsit még nem vagyok magamnál... – közben a lány cipőorrát nézegette.

– Látom ma is össze vagy zuhanva, mindjárt kész a kávé, majd átviszem.

– Köszi, az jó lesz... – jött a rezignált válasz és elindult az irodája felé. Ma még az a nyavajás zár se akart elsőre nyílni. Azért csak – csak bejutott végül. Elindította a számítógépét, bekapcsolta a nyomtatót, majd számba vette a napi feladatokat. Közben megjött Kata a kávéval. Ez amolyan kis szertartásféle volt már közöttük. Mindig ők voltak az elsők reggelente, a többiek csak egy óra múlva kezdenek majd beszállingózni. A csinos fiatalasszonnyal a kezdetektől – négy éve bérelt itt irodát Zsolt – jóban voltak. Olykor egy kis flört is belefért ebbe a munkahelyi barátságba, pár apró bók. Jól érezték magukat egymás társaságában, bármiről tudtak fesztelenül beszélgetni. Sok közös témájuk volt, a munkán kívül is.

– Na ki vele, mi van? – kérdezte Kata

– Csak a szokásos... Az este megint veszekedéssel telt. Pedig nem így volt tervezeve. Valahogy mégis mindig ez van mostanában. Utoljára már vagy másfél hónapja voltam a párommal. Azelőtt pedig a fene se emlékszik már. Nagyon feszült vagyok.

– Szóval a virág se vált be.

– Jah...

– Mi sem vagyunk valami jóban, mióta Jani rákapott a . Munka után egyenesen a kocsmába megy.

– Ezt nem mondod komolyan...

– Dede ez van. Szóval volt már vagy három – négy hete, hogy utoljára hozzám ért bár az se volt valami nagy mutatvány.

– Hát elég nagy ökör... ha az a gyönge tavaszi szellő egyszer rád röpíthetne, a vad nyári viharok se tudnának letépni rólad.

– Álmodj csak királyfi – mosolygott Kata és kilibbent az irodából.

A kis reggeli beszélgetés elhessentette a rosszkedvet, Zsolt munkához látott. Ügyfelekkel tárgyalt, elintézett pár dolgot a városban, közben néha összefutottak Katával a folyósón. Váltottak pár szót, majd ki – ki ment a dolgára.

Nagyjából így teltek a napok. Otthon sem változott semmi. Zsolt próbálkozott, de hiába. Ez a másfél éve tartó durci kezdte felőrölni akaraterejét. Harminc lesz hamarosan. Ugyanúgy szereti a feleségét, mint amikor elvette. Az asszony mégsem akar vele lenni.