Napló

Június 12
Már nagyon vártam a vakációt. Apa megígérte, hogy ha a suliban minden ok én is elutazhatok Robiékkal Krétára. Robi a barátom, bár néha unalmas szokott lenni, de azért még mindig ő a legjobb pasi az osztályban. Tehát izgalmasnak ígérkezett a nyár, még akkor is ha a szülei is velünk jönnek. Csak... közbejött valami. Szilvi eltörte a lábát. Mint a mesében: ha nem áll fel a konyhaszékre, hogy megigazítsa a függönyt, nem csúszik meg a szék lába, és ő nem esik le. Én nem kell itthon maradjak és nem kezdek naplót írni unalmamban. Apa ugyanis kijelentette, hogy az egész az én hibám(? ) – ha nem mosom fel a padlót, persze az lett volna a baj – és ápolónősködni Szilvi mellett, mert őt, cége két hetes továbbképzésre küldi Frankfurtba.
És kicsoda Szilvi? Ö apám új felesége – annyira idegen számomra, hogy még a mostohaanyámnak sem nevezném. A Jancsi és Juliska óta illik utálni a mostohát, ö azonban annyira senki, hogy sem szeretni sem gyűlölni nem tudom. Alig fél éve vette apám feleségül, nem sokkal azután, hogy édesanyám autóbalesetet szenvedett. Azóta élünk együtt. Szilvi nagyon kedves velem, én nagyon kedves vagyok vele, de az időjáráson kívül nem sok mindenről beszélünk egymással. Nem értettem apát, amiért ilyen hirtelen feleségül vette. Ha legalább szép lett volna, de Szilvi úgy nézett ki mint egy 40 éves Barbie baba, amin oda – vissza átment a Vörös Hadsereg.

Június 15
Érzelmes búcsút vettem Robitól. Feljött, hogy elköszönjön, és hogy biztosítson, hogy ha a szülei engednék, akkor itthon maradna velem, de... stb. Újra elmondta, mennyire szeret, milyen csodálatosan nézek ki, majd megcsókolt és bedugta a bugyimba a kezét. Hagytam, hogy simogassa a pinámat, majd levettem a trikómat. Mindenki azt mondja, hogy szép melleim vannak, a koromhoz képest nagyok, körte alakúak, roppant érzékeny bimbókkal. Robi kidugta nyelvét és egész finoman elkezdte nyalogatni őket. Csodálatos érzés volt. Csak mint mindig, nem tartott sokáig, mert szerelmem gyorsan rátért a dugásra, nehogy elmenjen idő előtt.

Június 18
Egyedül ülök a szobámba, és hallgatom ahogy az eső veri az ablakot. Legalább annak örülhetek, hogy ha nekem itthon kell ülnöm, más sem mehet ki a strandra. Szilvi, néha vértanúi kifejezéssel arcán ki szokta jelenteni, hogy nyugodtan elmehetek, el tudja ö látni magát, de persze nem gondolja komolyan.

Június 22