Barátnőm barátnője 1. rész

Én egy 23 éves főiskolás diák vagyok. A nevem Tibor. A barátnőmnek (a későbbiekben Anikó) van egy Éva nevű kedves volt osztálytársa. Miután a középiskola után is egy nagyvárosba kerültünk egyetemre, így egyre többet találkozgatunk hol hárman, hol négyen, hol pedig egy kisebb társasággal Évával és Anikóval együtt.
Anikó egy 19 éves, 165cm magas és 52 kg, haja hosszú szőkésbarna világos melírcsíkokkal. Mondanom se kell szemet gyönyörködtető látvány. Mindig is, bármikor rá tudtam izgulni olyan kis aranyos :. Éva pedig 19 éves, 162cm és 46kg, félhosszú szőke hajával és barna szemével szinte felperzsel, hacsak rám néz. Sose úgy gondoltam rá, mint potenciális nőre, akire rárepülhetnék valaha is. Mindig jóban voltunk de nem túlságosan. Nekem ott volt Anikó már mintegy 4 éve, Évának pedig mint a mesében, hol volt, hol nem volt pasija.
Lassan most már rátérek arra az incidensre. Tavaly szilveszterkor történt. Mint minden huszonéves fiatal, mi is inkább házibulit csináltunk "otthon" az albérletben, amelyben egyébként ketten laktunk Ancsival. Jó kis bulit sikerült összehozni. A csapat mely összeverődött kicsit felemás volt, de a vendégek hamar összeismerkedtek egymással. Fogyott a kaja is meg a is, de rendesen. Éva kivételesen az akkor aktuális pasijával jött el szilveszterezni. Olyan éjjel 1 óra lehetett mikoris Ancsi, a hatására kiütötte magát Éva fickójával és még egy pár vendéggel egyaránt. Na ekkor megszólalt bennem a kisÖrdög, és feltette nekem a nagy kérdést: "Mi volna ha... ". Gondoltam kimegyek hozzá a teraszra, és kicsit beszélgetek vele, mivel aznap este nemigazán sikerült még dumcsiznunk.
– Szia, na milyen a buli? – kezdtem a beszélgetést.
– Nem rossz, de Misi kiütötte magát, és Ancsát se találom sehol. – szomorkodott.
– Ő is megpihent egy kicsit a deci Absinth – től, – válaszoltam mosolyogva – egyébként hogy vagytok Misivel? – kérdeztem én, kicsit bizonytalanul.
– Hááát, jól megvagyunk – jelentette ki nem túl határozottan – csak kezd kissé a nehezemre válni a kapcsolatunk. Tudod az állandó bulizás még hagyján, de mostanában mindig nagyon leissza magát ilyenkor.
– Értem. – helyeseltem bólogatva – Tudod Ancsával se a legjobb már, kezd kicsit olyan megszokássá válni ez az egész, pedig szeretem, csak hiányzik egy kis változatosság. – tettem hozzá, magamat is meglepve, hogy mit mondok.
– Mire gondolsz pontosan? – kérdi.