A különös asszony 7. rész

– Mondja, mért hordja azt az álarcot?
– Mondja, maga mért olyan kíváncsi? – kérdezett vissza az asszony, aki Tamásban már egyáltalán nem a segítségre szoruló férfit látta, nem tartotta a "páciensének" így egyik pillanatról a másikra váltott tegezésből a távolságtartó magázásba.
– Visszakérdéssel válaszolni... Nem szép dolog. De tudja azért vagyok kíváncsi, mert segíteni szeretnék.
– Maga, ugyan miben? Legszívesebben elküldeném önt is innen, ahogyan az újságírónőt is kipenderítettem a házamból.
– De nem fog.
– Mért olyan biztos benne? – sziszegte az asszony, nagyon dühösen.
– Nem tudom. De akkor sem fog. Nézze, én tényleg segíteni szeretnék. Magának is jobb lesz, ha kibeszéli magából. Ha így folytatja, teljesen tönkre fogja önt tenni a titka. Azt akarja?
Az asszony lassan belátta, hogy igaza van. Nehezen kezdett bele, de valami azt súgta neki, hogy ebben a férfiban megbízhat. És ebben megint igaza volt. Nem hiába volt olyan kitűnő emberismerő.
– Rendben... igaza van. – mondta szinte elhaló hangon. – Elmondok magának néhány dolgot. A legjobb lesz, ha az elejéről kezdem. 18 évesen megismertem egy srácot, aki akkor volt 23. Még abban az évben tökéletesen belehabarodtunk egymásba, és a kapcsolatunk csaknem három évig tartott.
– Kérdezhetek valamit? Honnan ismeri az ön által alkalmazott "módszereket"?
– A módszereket, ahogy ön nevezi őket, saját magunk találtuk ki, és legtöbbjüket ki is próbáltuk. Amikor kicsit lelaposodott a kapcsolat, kitaláltunk egy – egy ilyen "játékot". Úgy gondoltam, ha nekünk segített, másnak is segíthet...
– Akkor igaz az, amit az újságban írtak... hogy miért hord álarcot?
– Már megint az újságjával jön... – az asszony szemében felvillant egy furcsa fény, de türtőztette magát – Nem, a dolog nem igaz.
– Hát akkor?
– Nem várná meg, amíg eljutok oda a történetben?!
– Bocsásson meg.
– Alapjában véve mi végig nagyon boldogok voltunk, és tényleg szerettük egymást. Legalábbis azt hittem, hogy szeretett engem. Aztán egy nap, amikor vásárolni voltam, "elszakadt a szalag". Arra ébredtem, mint kiderült két hónap múlva, hogy kórházban fekszem, ezernyi cső lóg ki belőlem, és az ágyam mellett egy számomra idegen férfi virraszt, aki nem kórházi ruhában volt.