Fogadásból 5. rész

A nap hátralévő részében már nem találkoztak egymással. Laura nagyon ideges volt. Jodie a fénymásolóba küldte, és csip-csup munkákat bízott rá, esélye sem volt arra, hogy lássa a férfit. Nagyon gyorsan elmúlt a délután, és vészesen közeledett a 8 óra.
Amikor hazaértek és elmesélték a történteket Rose-nak, ő csak csendben fürkészte Laura arcát, érezte, hogy valahol sántít a beszámoló. Még feltűnőbb volt, hogy Laura kerülte a tekintetét, mintha titkolt volna valamit.

Két órával a találkozó előtt Laura gyomra már görcsben állt. Nem félt az estétől, sőt kellemes érzések kerítették hatalmukba, ha arra gondolt, hogy mi fog történni. Érezte, hogy a férfivel eltöltött órák alatt új emberré válhat, és olyan dolgokat ismerhet meg és élhet át, amit esetleg mással sosem. Az idegessége inkább abból adódott, hogy nem tudta, hogyan tovább. Jó, szeretkeznek egymással. És holnap? Vagy azután? Képes arra, hogy a szeretője legyen? Ráadásul mi van, ha nem felel meg a férfi igényeinek? Mi van, ha csalódik benne? Másfél hónap nagyon hosszú idő, ha olyasvalakivel kell együtt eltöltenie, akivel nincsenek jó kapcsolatban. Vagy mi van, ha neki nem jön be a pasi? Jól csókol, ezt már tudta, és isteni dolgokat tud művelni a kezével. De mi lesz, ha ez neki nem lesz elég, ha többre vágyik? És mi lesz, ha a férfi nem is akar többet belőle? Ha csak arra kell neki, hogy a szeretője legyen? Nem tudta képes lenne e érzelemmentes kapcsolatba bonyolódni egy olyan emberrel, akiről nem is tud semmit.

Gondosan letusolt, hajat mosott és testápolóval bekente bőrét. Most nagyon örült, hogy rendszeresen jár szoláriumba, így teste egyenletesen barnult le.
Végignézett az ágyra dobált szoknyák, nadrágok és blúzok tömkelegén, és bosszúsan húzta fel az orrát. Remélte, sőt nagyon vágyott rá, hogy a ruha nem marad rajta sokáig, de ha Ethan tervezett valamit és esetleg kimozdulnak a férfi házából, olyan holmit kell felvennie, ami megfelel minden igénynek. Végül egy Jacky által megálmodott és elkészített nagyon rafinált ruha mellett döntött. Aranyba váltó bézs színű, nagyon finom anyagból készült kis minicsoda volt ez, elől-hátul keresztpántokkal. A ruha rafináltsága abból állt, hogy a töméntelen pánt és szalag közül csak egyet kellett meghúzni, és az egész ruha leomlott a viselőjéről.