A forrásvíz története

Tisztelt olvasóm!

Előljáróban felhívom minden olyan internetező figyelmét aki viszolyog az enyhe perverzitással fűszerezett szexualitástól most váltson át egy másik blogra, vagy weboldalra, mielőtt nekiállana gúnyos szitkozódó megjegyzéseket tenni, netán ócsárolni akik pedig nyitottak az ilyetén innyencségek irányába azok nyissák jól ki szemüket, és olvassák figyelmesen a mostkövetkező kissé egyedire sikerült történetet.
Már ivarérettségem hajnalán nem tudni mi okból de olthatatlan vágyat éreztem aziránt az aranysárga folyadék iránt melyet a hölgyek a lábaik közzűl csorgatnak ki. Bármit megadtam volna, ha akárcsak néhány csepp ereéig is de hozzájuthattam volna. Salynos így vagyok ezzel mind a mai napig jóllehet már elmultam ötven éves azonban elmondhatom, hogy a forrásvíz utáni vágyam merthogy eme nedűt eképp neveztem el, mind a mai napig nem csilapodott sőt egyre inkább nőtt mivel életem során szinte soha sem jutottam hozzá mivel partnereim miután tudomást szereztek ilyetén óhalyomról sorra elutasítottak, mivel a szexualitás terén még mai napig az elavultság a visszafogottság és a gátlásosság a jellemző. Az elnevezés egyébiránt a folyadék származási helyének köszönhető ugyanis a lelő helye nem más mint az a rejtelmes sziget, mely a hölgyek lábai között rejtőzködik, a gondolatátvitelnek megfelelően a relytelmes sziget közepén áll a csodaforrás és annak vize a forrásvíz. Ez a képzettársítás a hölgyek nyilvánvaló szemérmességének és relytélyességének folyománya. A keserű tapasztalatok birtokában elmondhatom, hogy a rejtelmes szigetre el lehet ugyan jutni a csodaforrás is megközelíthető néhanap azonban forrásvizhez nehezebben lehet hozzájutni mint a , mert jópénzért még ahhoz is hozzájuthat bárki, azonban ehhez baromi nehéz mert mire közelébe ér a szomjazó a forrásnak az rendszerint mindig ki van apadva. Aki próbálta az tudhatja, aki még nem annak ehelyről üzenem, hogy alaposan felkötheti az alsónemüjét, ha szomját eme csodálatos nedűvel kívánja oltani.
Már sokat tartózkodtam a női mellékhelyiségek környezetében, és amíg más korabeli srác a kukkolással volt elfoglalva én hallgatóztam, és míg az álltalam lehallgatott áldozat mitsem selytett mi történik odakint én feszült figyelemmel füleltem minden kiszűrődő zajra, miközben szinte majd szét durrant a nadrágom.
Egy alkalommal még a történelem szertárosságot is elvállaltam mert felfedeztem, hogy a szertár egyik fala a női mellékhelyiséggel határos, és a fal felső részén egy kis szellőző nyillás volt, melyen át jókat lehetett hallgatózni. Kulcsot kaptam a helyiséghez melynek birtokában bármikor feltünés nélkűl bemehettem oda hivatalosan. Míg a többiek azthitték, hogy azért megyek a szertárba, hogy a térképek közt kotorásszak addig én a hivatalos teendőimen kívűl feszülten figyeltem mindenre ami odaát történik. A szexualitás rejtelmeit ekkor még csak kapizsgáltam azonban elhatároztam ha addig élek is de szereznem kell a kicsorgó folyadékból.
Tizenkét éves lehettem talán amikor szüleim albérlőként odafogadtak egy akkor még gimnazista lányt, aki velünk lakott egy lakásban. A fürdőszoba a kisszoba mellett volt, és majd meg vesztem amikor a lány naponta többször elvonult a mellettem lévő fürdőszobába és kicsorgatta hol hosszabban, hol pedig rövidebben az álltalam olyannyira kívánt folyadékot. Valóságosan rosszúl voltam amikor reggel felkelt és sohavéget nem érő kezdett miután átalutta az éjszakát. Ingerlékeny voltam és zaklatott, mert tudtam képtelenség hozzáférni, csupán a csábító hangokkal voltam kénytelen beérni, melyek egyre inkább írritáltak. Napmint nap jobban és jobban kívántam, és nem tudtam hogy mondjam meg neki, hogy adjon belőle. Féltem attól is, hogy ha elmondom ő továbbmondja szüleimnek, és ebből oltári nagy balhé lesz. A lány egészségügyi szakközépbe járt, és ő már hivatalból tudta azt amiről nekem fogalmam sem volt, erről árulkodtak tankönyvei, sokszor mikor nem volt otthon elővettem titokban az anatómia könyvét, és tanulmányoztam. Egyszer azután rajtakapott, és számonkérte rajtam, miért olvasgatom a könyvét? Ez az anyag még nem neked való folytatta, foglalkozz a saját tankönyveiddel! Majd ő vette kezébe akönyvet és tanulni kezdett.
Én viszont jusztis meg akartam tudni bizonyos dolgokat, és amikor nem látta ismét csak beleolvastam. Már megint piszkáltad a könyvemet kérdezte amikor rájött, hogy a relytekhelyéről is előbányásztam a számára unalmas számomra viszont észveszelytően izgalmas fejezeteket. Amikor odaértem kedvenc témámhoz szinte ittam a mondatokat. Amikor egy alkalommal ketten voltunk a lánnyal, merthogy a délutánokat együtt töltöttük, mivel iskolából hazatérvén csak ketten voltunk a lakásban amíg szüleim haza nem tértek a napi munkából összeszedtem minden bátorságom, és eképpen szólottam hozzá miután egy jó csurgatáson volt túl hazatérvén az iskolából: Te figyelj mondottam félősen ez az izé ez miből áll? Tudod én is tanulok kémiját és érdekelne milyen vegyületek alkotják? Milyen izé? Kérdezte hát ez a hogyis mondjam csak: Hát ez itt és felnyitottam az anatómia könyvet ennél a témakörnél. A lány odanézett hát már megint ezt olvasod? Igen, mert ez engem nagyon érdekel. Külöönféle savak, sók, karbamid meg még egy csomó minden más mit tudom én hangzott a válasz. És figyelj ez nagyon mérgező? Honnan tudjam? Arra gondoltam te már tudod. Még nem tartunk itt mondotta. És ha odaértek elmondod? Majd el hangzott a válasz de mostmár hagyjál tanulni mondotta. Néhány hét elmultával ismét megkíséreltem a lehetetlent. Figyelj még nem értetek oda? Épp most vagyunk ott mondotta, enyhén savas vegyhatású mondotta. És és mit és kérdezte és mi történik, ha visszajut a szervezetbe kérdeztem hogy jutna vissza mondotta hát hát hát úgy, ha ha mondjuk meginnánk nem tudom, mondotta ezzel még senki nem próbálkozott, próbáld ki, majd megtudod. Hát hát én megpróbálnám, ha ha te én mondja a lány mi van énvelem hát ha te megmondhatom mit kérdi a lány kíváncsian nem mondassz meg ha kérdezek valamit nem hát mondotta mond már meg mit akarsz istenbizony nem mondassz meg? Miért mondanálak meg? Hát ha olyasmit kérek. Nyögd ki már végre, mit akarsz, adnál kicsit belőle?
Miből kérdezte hát hát tudod én adok neked csokit amit szeretsz és már nyúltam is a magamtól megvont csokiból, melyet anyámtól kaptam mit szeretnél érte kapni hát hát ezt mutattam a könyvben lévő fejezet címére. Mit akarsz te? Hát az meg mi a fenének neked? Mert meg szeretném kóstolni, mert a tiéd nagyon jó lehet. Ezzel el is sündörögtem, a lány csak nevetett, és a témát aznapra be is rekesztettük. Másnap amikor hazatért és hosszasan kiengedte a nedűt ismét kérdezgetni kezdtem: Te én tényleg szeretnék abból amit tegnap mondtam. Nem kapsz mondta, és ez így ment hetekig. Én a cél érdekében mindent megtettem a lánynak segítettem leckét írni, elmosogattam, kitakarítottam helyette, kabátját felsegítettem, cipőjét csizmáját kipucoltam, és körűlugráltam lestem minden ki nem mondott parancsát. Néha megkérdeztem Kérlek nem adnál belőle? Nézd itt van egy flakon és mutattam az asztalon álló addigra kitisztított sterilizált mosószeres flakonra. Nem kapsz mondotta. Én már minden délután odakészítettem a flakont a vízcsap szélére, hogy kéznél legyen, azonban mindig valahányszor bementem üresen találtam. Hiába rakod oda, nemadok mondta nevetve mikor látta, hogy valahányszor bemegy én mindig utána berohanok az edényt megnézni. Egy novemberi délután végre nem tudni mi okból így szólt a lány most tettem bele. Csak azért, hogy hagyjál végre békét. Nem igaz, ugye csak viccelsz mondottam. Mondom, hogy van benne, ha nem mész érte kidobom szólt a lány. Én beszaladtam, a flakon üres volt. Te átvágtál, ez üres nézd meg jobban hangzott a válasz tényleg volt benne, de talán annyi, hogy még egy evőkanálban is elfért volna. Csak ennyi kérdeztem elégedetlenűl. Miért azthitted az egészet odaadom? Aztán meg ha bajod lesz tőle majd én tartsam a hátamat. Azt már nem hangzott a válasz én hosszasan nyalogattam a néhány csepp finomságot, hogy tovább élvezhessem, és persze ez csak fokozta vágyaimat. Szerettem volna ha megint kaphatok belőle, és eképp könyörögtem a lánynak. Te jön a mikulás, mit szeretnél Hozzál csokit mondta a lány. Én összes spórolt pénzemet előszedtem és elhalmoztam őt minden szóbajöhető fínomsággal.
Eljött a várvavárt nap amikoris átadtam a csomagocskát a lánynak, megsímogattam szép hosszú haját, és arra a kérdésére, te mit szeretnél? A következőképp válaszoltam: Azt. Azt nem kapsz mondta. Miért vagy ilyen szívtelen? Ez olyan semmiség légyszi Nem és nem. Kisvártatva hozzátette beszéld meg anyáddal, ha megengedi minden nap megkapod. Majd kis idő multán közeledett a karácsony, és én megtudtam, hogy milyen parfümöt szeret a lány. Megvettem a parfümöt utolsó pénzemen és szívdobogva vártam a lányt a téli szünet elötti utolsó tanítási napon mikor jön haza a suliból. Előzőleg egy kis üvegecskét helyeztem el a mosdókagyló szélére. Mikor hazaért levetkőzött, én futottam elé és eképp szóltam: Nézd mit hoztam neked: Átnyujtottam a szépen becsomagolt ajándékot, és vártam a hatást. A lány nyakambaugrott, és össze-vissza puszilt a parfümért, majd természetesen elindult a fürdőszoba felé mivel első dolga mindig odavezetett. Én megsímogattam haját és könyörgő hangon folytattam: Ugye teszel bele kicsikét jön a karácsony nekem ez lenne a legszebb ajándék tőled? Jó majd gondolkodom rajta mondotta a lány majd bement a fürdőszobába. Hallottam amint kezébevette az üvegecskét, és szép halkan belecsurgatott egy kevéske fínomságot, de több ment a szokásos helyére mint az üvegecskébe. Mikor kijött így szólt: Menj be, de ez volt az utolsó. Én lélekszakadva mentem az üvegért elemlámpával átvilágítottam és megcsodáltam aranysárga színét, és minden cseppjét élvezve magamévá tettem. Persze most sem volt több az üvegben mint előző alkalommal de azért már a mennyiség elfogadhatóbb volt. Mivel a cél érdekében már minden szóbajöhető kincsemtől megfosztottam magam Jutalmúl még néhány diannás cukrot is adtam a lánynak hálám jeléűl mivel már egyebem sem volt, de utána már bármit is tehettem többé soha nem tudtam rávenni arra, hogy töltsön valamit az üvegembe jóllehet még nagyon soká odakészítettem, mindvégig üresen találtam. Februári szülinapomra lemezt ugyan kaptam tőle de forrásvizet soha. A tanév végével elköltözött és azóta sajnos nem láttam azonban ezt a csodálatos emléket míg élek nem felejtem el.
Miután sikerült megismerkednem a forrásvíz valóságos ízével és relytelmeivel egyfolytában azon gondolkodtam miként tehetek rá szert. Világos volt számomra, hogy szépszerivel lehetetlenség megszerezni azt is tudtam, hogy ezt csupán enyhénszólva lopás utján tudom csak megszerezni elhatároztam tehát, hogy stratégiát dolgozok ki a cél elérése érdekében, miközben egy kezdetleges magnetofon segítségével felvételeket is készítettem ott a szertárban a fal túloldalán zajló eseményekről acélból, hogy inséges időkben is legyen némi szexuális élményem.
Gimnazista voltam amikor terepszemlét tartottam néhány mellékhelyiségben minden női vizesblokkot és cellát bevizsgáltam vajon meik lenne alkalmas a művelet elvégzésére. Ezen tevékenységemet jórészt délutánonként végeztem amikor már kevés ember tartózkodott az épületben és nem volt feltűnő mit is keresek ott valójában. Egy melléképületi vizesblokk épp alkalmasnak bizonyult a kérdéses tranzakciólebonyolításához:
Két egymás mellett lévő cellából állott melyet palánk választott el egymástól, ez alatt pedig volt némi hézag.
A kisforgalmat lebonyolító blokk épp alkalmas volt arra, hogy tervem megvalósíthassam.
Ehhez azonban készítenem kellett egy steril lopó edényt, valamint a terepet jól elő kellett készítenem.
A lopóeszköz 3 szögletes tejfölös pohár volt, melyet először gondosan kitisztítottam, majd az egyiknek az alját résnyire kifúrtam acélból, hogy átdughassam a belső végét annak aműanyag szívócsőnek, melyen a hőn áhított nedűt kívántam átszívni. A cső hosszabbik felét a pohár oldalához fogva egymásbadugtam a két poharat, úgy, hogy a cső a kettő között volt, tehát nem tudott elmozdulni, a belső vége pedig a belső pohárban annak is alsó sarkában volt elfektetve, az egész úgy működött tehát mint egy óriási szívószál, csak annál jóval hosszabb. A harmadik pohár azért kellett, hogy részint megszoruljon az egész konstrukció a csésze torkában úgy, hogy közben a bent lévő víz ne szivároghasson bele részint, a több réteg megóvta a forrásvizet a nemkívánatos hőveszteségtől, mivel az csupán melegen jó.
Tulalydonképp ezzel el is készült a különleges szerkezet.
A tanítás vége úgy alakult, hogy az ötödik óra torna volt, a hatodik pedig történelem, melyet az ominózus melléképületben tartottak.
Tudtam, hogy eljön az én időm annak ellenére, hogy annak is tudatában voltam, hogy ha elcsípnek oltári balhé is lehet belőle, akár még ki is csaphatnak. A kaland és a forrásvíz utáni vágy leküzdötte minden félelmemet. Kihasználva a torna óra alatti nyugalmas időszakot Elhelyeztem az erre a célra speciálisan kialakított edényt a csésze torkában ügyelve arra, hogy az ne merüljön alá az öblítővízben. Természetesen előzőleg leengedtem az öblítőtartályban meglévő vizet és elzártam a bejövő vezeték csapját.
Gondosan ügyelve minden részletre a kivezetőcsövet amely nem volt más mint egy vékony átlátszó műanyag cső, melyen át a szokták leszívni a hordókból az ülőke alatt és a szemetes badella mögött vezettem el majd átbujtattam a két cellát elválasztó deszkapalánk hézagja alatt. Kicsavartam a lámpából az izzót, majd dolgom végezetével átmentem a szomszédos cellába amelybe a csövet előzőleg átvezettem. Gondosan bezártam belülről az ajtót, előzőleg kívülről elhelyeztem egy erre az alkalomra előre elkészített feliratot: műszakihiba miatt zárva.
A kulcsot miután magamrazártam cellám ajtaját kivettem a zárból az árulkodó jelek eltüntetése érdekében, a kulcslyukat pedig belülről szigetelőszalag darabkával jól leragasztottam, hogy még véletlenűl sem vegyen észre senki. Ráültem a csésze tetejére, melynek fedelét előzetesen lecsuktam lábaimat feltettem a szemetes badellára, hogy az ajtó alatti hézag miatt nehogy meglássanak, számbavettem a szomszédból átdugott szívócső végét és lélegzetemet is visszafojtva némacsendben vártam mikor lép a helyiségbe az első lány.
Eljött a kicsengetés ideje, és kisvártatva megérkezett az első kuncsaft, aki lélekszakadva rohant az első cellába és már sugárban ömlött is belőle az életetadó folyadék, egyenesen bele az én kis poharamba melyet én onnan mint egy kiéhezett sakál szívtam magamba. Szívás közben természetesen ügyelnem kellett arra, hogy lépést tartsak a leányzóval, mivel oly nagy sebességgel jött az anyag, hogy ha el akartam kerülni, hogy a fele kicsorogjon a poháron túlra mivel az edény csupán 2 decilitert tudott befogadni jó nagy slukkokat kellett szívnom belőle. Viszont a végefelé már nekem is lassítanom kellett, és teljesen ki sem szívhattam, mert akkor a szörtyögés lett volna gyanús amikor a pohár aljára értem.
Ezzel a müvelettel meg kellett várnom amíg egyedűl maradok a helyiségben.
Időközben megérkezett a következő is aki a másik álltalam megszállvatartott cellaajtóval próbálkozott, de miután látta a feliratot visszahátrált, és várt türelmesen.
Miután a szomszédban kifogyott a forrásvíz, melyet én az utolsó cseppig gondosan átszívtam kijött a hölgy aki tájékoztatta kolléganőjét arról, hogy az a cella sem üzemel tökéletesen mert nem lehet lehúzni és nem ég a villany. Nem baj hangzott a válasz, nekem nagyon kell, és már ment is befelé.
Húzta fel a szoknyáját és már sisteregve jött is az áldott nedű, melynek már más íze volt mint az előzőnek épp ettől volt fenomenális, hogy mindegyik más és más volt, valamint friss meleg forró, amilyennek álmaimban elképzeltem.
Szerencsére az utolsó szünet 5 percig tartott így nem maradt senkinek ideje azzal foglalkozni mi lehet az oka a relytélyes műszakihibának a mesterségesen létrehozott sötétségnek valamint annak, hogy miért nem működik az öblítőtartály?
Az öt perc alatt négy leányzót sikerült megkárosítanom amikor végülis becsengettek és a tömeg elnyugodott én pedig dolgom végeztével kimerészkedtem relytekhelyemről, magamhozvettem a kiválóan bevált lopóeszközt, majd visszacsinálva mindent eredeti állapotába körültekintően elhagytam a helyiséget.
A műveletet még néhány alkalommal meg tudtam ismételni azonban egy alkalommal épp a történelemtanárnő lépett a helyiségbe aki rögvest jelentette az esetet az illetékeseknek épp, hogy el sikerült hagynom a helyszínt anélkűl, hogy nem lett baj belőle.
Ezt a lehetőséget már nem tudtam elsütni jóllehet egyre jobban rákaptam a forrásvíz ízére, és egyre inkább hiányzott, valóságos elvonási tüneteim voltak.
Kitaláltam tehát a következőt:
Nagyanyám házában lakott néhány albérlő lány, nagyanyámnak pedig akkoriban még nem volt csak ún udvari mellékhelyisége, mely nem volt más mint 4 deszkapalánk egy gödör, valamint egy deszka mely körkörösen volt kivágva.
Nyári szüneteimet én mindig ezen a helyen töltöttem el, és ezen időszakot kihasználva kidolgoztam a forrásvíz lopására egy újabb stratégiát:
Egy akkoriban kapható háromszögletű ultrakrémes dobozt alakítottam át erre a célra olyan formában, hogy a három sarkánál lyukat fúrtam a szélébe melyen át vékony huzalt vezettem át majd megtekerve rögzítettem.
Az ülődeszkának az alsórészébe alulról felfelé a drót irányában három irányban kampósszeget ütöttem, amely a lopóedényt volt hivatott megtartani.
Megvártam míg eljön az este ekkor még nem volt nyári időszámítás így nyolc óra tályékán már akcióba lehetett lépni:
A dobozkát belűlről gondosan beakasztottam körülbelűl a folyadék kiáramlásával megegyező irányba, jóllehet ekkor még csak körülbelűli selytelmem volt csupán arról honnét is folyik valójában. A dobozt meglehetős pontossággal kellett beállítani a beállítás közben sok szempontot kellett figyelembevenni: A tartó huzalokat úgy kellett elhelyezni, hogy nehogy a leány keze beleakadjon miközben törli magát de azért túlságosan mélyre sem volt érdemes tenni, mert akkor az anyag melléfolyásával lehetett számolni. A leg optimálisabb irány az volt ha a két első tartó huzal lehetőség szerint a leány combjai alatt arra merőlegesen de semmi esetre sem vele párhuzamosan függtek a hátsó pedig körülbelűl a lány gerincével egyvonalban így elkerülhető volt a huzalok véletlenszerű érintése. Ezért a célra viszonylag merev de azért halylékony nem túl vastag huzalt kellett használni, amely képes a dobozt helyzetben tartani akkor is ha már megtelt. Ennek ellenére mégis előfordultak vesztességek, ezért gondosan szárazra töröltem mindig a dobozt acélból, hogy érzékeljem meik irányból lett nedves, következő alkalomra a tapasztalatoknak megfelelően kellett módosítani a helyzetét acélból, hogy pontosan bele folyhasson.
Néhány alkalom után már egész pontosan eltaláltam hová is kell beállítani az ezközt, mind az utolsó cseppig belefolyt a dobozba az anyag kivéve ami sajnos nem fért bele mivel néha kicsinek bizonyúlt az edény. Miután gondosan sikerült beállítanom elhagytam a helyszínt majd vártam. Tudtam, hogy lefekvés előtt senki nem hagyja ki a dolgot, a mennyiség pedig a tévéműsor mindenkori műsoridejével egyenesen arányos épp ezért a film végefelé már a helyszín közelében tartózkodtam, a feltűnőséget kerülendő elterelő hadművelet gyanánt jó szolgálatot tett az előtte álló megyfa, melynek gyümölcsét szemezgettem, mintha épp erre támadt volna gusztusom, áldozataim mit sem selytettek abból, hogy mivel fogom a meggyet leöblíteni. Izgatottan vártam tehát a tévéműsor végét, drukkolva közben azért, hogy minél tovább tartson, mivel tudtam, hogy a tévéműsor mindenkori műsoridejével egyenesen arányos a kiáramló forrásvíz mennyisége. Természetesen annak is tudatában voltam, hogy senki nem hagyja ki lefekvés előtt a dolgot ezért egyetlen pillanatig sem hagytam volna ott a helyszín környékét.
Természetesen az eredmény nem is maradt el, a műsor végeztével a várakozásnak megfelelően alakultak a dolgok kivéve az akusztikai élményt, mivel nem akartam annyira közelmenni a hangforráshoz, távolról pedig kevéssé volt élvezhető, sok volt a zavaró tényező pl tücsök ciripelés, stb, azonban mindenért kárpótolt az a csodálatos élmény amikor a nedűvel telt edénykét számhoz emeltem. Ezzel az edénykével csupán egy hiba volt, nem mindig fért el benne az áldott folyadék sok kárbaveszett mivel nem tudtam nagyobb méretű edényt a célra alkalmassá tenni. Néha az is előfordult, hogy pehhem volt mert sötétedés előtt elvégezte a leányzó eme tevékenységét amikoris még nem lehetett az edénykét hadrendbe állítani a nem megfelelő fényviszonyok miatt, sőt volt, hogy utolsó pillanatban tettem oda, mert mialatt én bent tevékenykedtem kívűlről már hallottam is a gyanús lépteket így sikerült megmentenem az anyagot az enyészettől. Te még fent vagy? Kérdezte az egyik leányzó aki filmnézés után rohant a deszkabódéba. Nem nézted a filmet? Pedig jó volt mondotta miután beriglizte a recsegő alkotmány ajtaját. Miért nem jöttél hozzánk beszélgetni sőt akár lemezezhettünk is volna folytatta mostmár belülről, de ekkor már csorgott is a várvavárt finomság dobozkámba, és miután én csak annyit válaszoltam: Majd később bemegyek most még kicsit levegőzöm de félfüllel testben és lélekben arra figyeltem nem folyik-e mellé amiért két órája itt szobroztam.
Annak érdekében, hogy ne kelljen folyton a helyszín közelében tartózkodnom és, hogy zavartalan akusztikai élményben lehessen részem segítségűl hívtam a stúdiótechnikát. Ehhez azonban már sok pénz kellett, így ezt már egyetemi éveim alatt tudtam csak megvalósítani.
Tekintvehogy az audió technika akedvenc hobbim akkortályt készítettem el életem első keverőpultját, mely arra volt hivatott, hogy online kapcsolatban legyenek egymással a rádió az orsós és kazettás magnetofonok a lemezjátszók, mikrofonok hangfalak és külső hangszórók, melyek segítségével az egész házat annak minden helyiségét sőt akár az egész udvart be tudtam hangosítani, illetve gombnyomásra vezérelhető volt minden audiótechnikai készülék. Ennek a kis házistúdiónak elsődleges célja a zenehallgatás rögzítés és visszajátszás öröme azonban kiegészítő funkciója pedig a mellékhelyiség behangosítása valamint bemikrofonozása volt.
Annak érdekében, hogy zavartalanúl élvezhessem a bent zajló eseményeket nem kis költségen és munkával elkészítettem a cél lehallgatásához szükséges ezközt, mely nem állt másból mint egy kiszuperált néprádióból, melyből csak a külső dobozt és a hangszórót tudtam felhasználni. A fadobozba beépítettem egy már akkoriban is költséges kondenzátor mikrofont, a doboz alját pedig a tökéletesebb hanghatás kedvéért kivágtam, és a szennyeződés elkerülése érdekében vászon darabkával leragasztottam.
Az így elkészült szerkezetet a falra erősítettem, és összekötöttem a keverőn keresztűl a központi erősítővel, amin át a hangfalakra kevertem a mikrofonról érkező jelet.
Az aránytalanúl magas költséget a mellékhelyiség és a hálószoba közötti meglehetősen nagy távolság okozta, mivel az udvar hátsó részét kellett gyakorlatilag összekötnöm árnyékolt kábellel, melynek ára nem volt alacsony, és 50 méter kellett belőle. Annak érdekében, hogy tudjam mikor kell odakapcsolnom a rendszert gondoskodnom kellett egy visszajelző rendszerről is mely tudósított arról mikor kell akcióbalépnem.
Ehhez még további 3x 50 méter kábelre volt szükség, valamint néhány kapcsolóra, és izzólámpára. A költségkímélése érdekében ehhez már sima szalagkábelt használtam, valamint egy ajtóraszerelt hűtőajtónyitásérzékelő kapcsolót, valamint egy kiszuperált tévé be és kikapcsolót, amit szintén az ajtóra erősítettem. Mindháromhoz tartozott egy 6 voltos skálaizzó, melynek áramforrását a rádió transzformátora szolgáltatta. Az egyik izzólámpa amely az volt összeköttetésben azt jelezte mikor lép valaki a deszkabódéba, a tévé ki illetve bekapcsológombhoz tartozók pedig azt jelezték, hogy vannak-e bent avagy nincsenek.
Az első izzóra zöld celofánt ragasztottam, a másodikra pedig pirosat. Így amikor kigyullatt az ajtónyitásérzékelő izzója amely sima fehér volt és a zöld lámpa átváltott piros színüre nekem volt időm az épp aktuális müsor hallgatásáról átkapcsolni a rendszert a külső helyiségben lévő mikrofonra.
A rendszeren természetesen magnetofon is volt így már megfelelő módon rögzíteni is tudtam mindent.
Nohát már rádiót is szereltél ide kérdezte az egyik leányzó miután dolgavégeztével elhagyta a helyszínt. Akkor meg miért nem szól? Biztosan valami hibája van, vagy elszakították a kábelt az állatok majd megnézem feleltem annak biztos tudatában, hogy voltaképp miért nem szól, illetvehogy szól, csak odabent nállam, és számomra rendkívűl fontos dolgokat közvetít. Nemhogy inkább egy lámpát szereltél volna ide, olyan korom sötét van, hogy semmit sem látni. No még csak az kéne gondoltam magamban meg egy hetes jeges eső. Akkor most mi a fenét innék? Netán tán csapvizet? Nem is voltam túlságosan közlékeny a leányzóval hagytam, hogy gyorsan bemenjen, mert akkor kihülve találtam volna azt amiért voltaképp ott voltam. Még két perc, és máris megyek hozzátok mondottam mikor már távolodott tőlem Gyere csak szólt vissza majd eltünt a házban. Én pedig boldogan ugrottam be zsákmányomért a bódéba.
Régen egyetemi éveimben jártam már amikor balatoni kisházunkba érkezett egy család, akik a kiadó szobára jelentkeztek. A hölgy csodálatos volt valóságos díva. Mikor felöltözött olyan volt akár egy filmsztár nemcsoda tehát, hogy szépsége azonnal magávalragadott, jóllehet tudtam semmi esélyem nálla hiszen férje volt és egyébkéntis oly nagy volt köztünk a társadalmi szintkülömbség, hogy ez már eleve lehetetlenné tette volna a szorosabb kapcsolat kialakulását. Ő egy fejlett gazdag ország előkelő honpolgára volt én pedig szegény csóró szürke hétköznapi senki akinek mindennapi megélhetéséért is szüntelen harcot kellett folytatnia. A szomorú és megváltoztathatatlan tények ellenére én folyton-folyvást a hölgy körűl legyeskedtem túl sok időm nem akadt erre mivel csupán évente 3 hétig tartott a jóvilág de akkor sem örülhettem felhőtlenűl társaságának mivel ők nem igazán szerették ha mi tulalydonosok a ház környékén tartózkodunk így be kellett érnem azzal, hogy hétvégeken a parton néhány órát együttlehettem vele. Miután megtudtam, hogy imádja a discó zenét és születésnapja épp arra az időpontra esik mikor nállunk nyaral gondoltam egy merészet és meghívtam őt és családját nagyanyám házába egy kis szülinapi összejövetelre. Nekem ezidőtályt már elkészült a keverőm és szinte minden futó sláger birtokában voltam és annak biztos tudatában, hogy ki tudom elégíteni a hölgy zenei igényeit mondottam neki: Nállam lesz discó olyan ami emlékezetessé fogja tenni nyaralását. Jó mondotta, csak a Babilon legyen meg gondoltam ez semmi hiszen nekem is kedvenc slágereim közzé tartozik no és természetesen lesz Abba is és minden ami kell.
Hosszasan gondolkodtam ugyan milyen ajándékkal is örvendeztethetném meg rajongásig szeretett hölgyemet amivel nem válok elötte nevetségessé hiszen a társadalmi szintkülömbségből adódóan nem hiszem, hogy olyat tudtam volna részére nyujtani mellyel át tudtam volna mindezt hidalni a számomra megfizethető dolgok az ő szemszögéből nézve gyerekes megnyilvánulásoknak tüntek volna. Végűl úgy gondoltam megmaradok a népművészetnél és egy nemzeti motívumokkal ékesített vázát választottam részére, melynek költsége meghaladta akkori 4 havi teljes fizetésemet.
Szívdobogva vártam tehát a gyönyörű találkozást melyet vasárnapra terveztünk nagyanyám latbavetette minden főzési tudományát, tyúkpörkölt nokedli húsleves és minden féle finomság várta reprezentatív vendégeim érkezését. Természetesen a stúdió is gombnyomásra várt hadrendbeállítva minden mi azidőtályt fontosnak számíthatott. Forrásvízről természetesen álmodni sem mertem mivel vendégeim nem várták meg az este eljövetelét azonban mindenre fel voltam készülve egy jó kis hangfelvétel elkészítésének reményében. Vendégeim az előre megbeszélt időpontban meg is érkeztek és szemmelláthatóan élveztek mindent mit részükre biztosítani tudtam. Kihasználva a férj kerti sétáját átnyujtottam kedvesemnek a számára valószínűsíthetően érdektelenséget kiváltó ajándékocskámat és lelki szemeim előtt láttam amint magában arra gondol mi a fenét akarok én ezzel a kis vacakkal. Dívám miután kicsomagolta arca felragyogott majd teljesen váratlanúl nyakambaugrott hogy csókjaival fejezze ki boldogságát majd mikor látta szégyenkező arckifejezésemet elmondotta, hogy rajong a magyaros motívumokkal díszített tárgyakért és álmában sem gondolta, hogy így eltalálom minek is örülne valójában. Én viszont már elolvadtam puszta látványától, és már az is csodálattal töltött el, hogy megérinthettem csodálatos finom puha bársonyos bőrét fínom selymes puha ruháját mely mindig illatos ápolt és fitt volt megsimítani gyönyörű szőke haját amint fórró csókjával fejezte ki háláját a szülinapi megemlékezésemért. Mindeközben tudatalatt már az járt fejemben milyen érzései lesznek ennek a dívakülsejű hölgynek ha egyszer rájön arra, hogy ki kell látogatnia az én kis deszkabódémba. Természetesen az ebéd valamint a hozzátartozó fínomságok meg is hozták a kívánt eredményt Kedvesem óvatosan fülembesúgta Merre van a toalett?
Én elvezettem a deszkabódéhoz mielőtt a bent lévő magnetofont gondosan bekapcsoltam és feszült figyelemmel vártam milyen hatást vált ki kedvesemből a Magyar elmaradottság látványa?
Ő mivel fínom és udvarias volt természetesen semmit sem szólt a látottakhoz csak némán besündörgött a tákolmányba, beriglizte az ajtót és óvatosan hogy fínom ruhája ne érjen az ócska deszkákhoz legúggolt a nem éppen kényelmet jelentő deszkára és a mélybe csurgatta azt amit én legszívesebben utolsó cseppjéig magamévátettem volna de a körülmények miatt sajnos nem tehettem majd sietve felöltözve visszatért hozzám, hogy a házbakísérhessem őt. Miután ismét asztalfőre ültettem kedvesem rögvest a hangfelvétel elkészültének meglétét ellenőrizve stúdióasztalomhoz siettem és megnyugodva tapasztaltam, hogy fáradozásom nem maradt eredmény nélkűl. Az este ennek ellenére tökéletesen sikerült jó néhány éven át nállam volt a születésnapi parti azonban egy idő után szívem legnagyobb bánatára elmaradtak emlékét csupán az a néhány hangfelvétel és az a fénykép őrzi melyet tőle kaptam és kinagyítva bekeretezve mai napig kint lóg szobám falán. Sajnos a jó világnak egyszer végeszakadt, nagyanyám meghalt a lakók szétszéledtek, a ház pedig elnéptelenedett, énnekem pedig végleg búcsút kellett mondanom a forrásvíznek jóllehet hangfelvételt még néhányszor lehetőségem volt készíteni ott is és itthoni lakásunkban is. Idehaza vizet ugyan lopni nem tudtam a főiskolai hallgató albérlőlányoktól hangfelvételt viszont igen. Itt stúdió ugyan nem volt, azonban volt egy MK 25 tipusú kazettás magnó mely elemről is működött.
A magnót kint a konyhában helyeztem el acélból, hogy a benne lévő motor hangja ne zavarja a felvétel hangminőségét. A belecsatlakoztatott mikrofon zsinórját előzőleg átvezettem a gáz szellőző nyílásán a fürdőszobába, majd hogy ne legyen feltűnő egy mosóporos dobozban helyeztem el melynek oldalát szintén csak a tökéletesebb hangzás reményében gombostűvel jó sűrűn kilyukasztottam. Miután a hölgy belépett a helyiségbe a kint lévő magnetofont felvételre állítottam, majd az így elkészített felvételt archíváltam. jó 20 évre viszont búcsút kellett intenem mind a felvétel készítésnek mint pedig a vízszerzésnek mivel sajnos senkim nem volt én beletemetkeztem a mindennapi munkámba, és magányosságomba. Egyetlen alkalmam volt amikoris egy idősebb hölgynél végeztem kisebb nagyobb javítási munkálatokat. A dolog úgy alakult, hogy kaland lett belőle. A hölgy láthatóan belém volt esve mivel elvált, rossz tapasztalatai voltak előző férjével kapcsolatban, kedvességem figyelmességem szerénységem magával ragadta, és a vége egy szépp csak rövid ideig tartó kapcsolat volt mivel sajnos költözött, és kénytelen volt feladni függetlenségét mivel ők csak így tudtak lakáshoz jutni. Nekem sajnos soha nem sikerült tartós kapcsolatot létesítenem senkivel mivel nállam mindig az idősebb nők jöttek be. 5 év plussz ez volt a minimum, de inkább tíz tizenöt volt a jellemző korkülömbség akik szóbajöhettek volna számomra, azonban egy idősebb hölgyel kapcsolatot létesíteni hát az legalább olyan nehéz mint a forrásvíz beszerzése. Ebben döntő szerepet az előítélet játszott mivel a köztudatban még mindig az a jellemző felfogás, hogy a férfinek kell idősebbnek lennie a fordított helyzet csak bonyodalmat szül. Az idősebb hölgyek rendszerint bizalmatlanok a fiatal férfivel mivel az emberek mint mindig szeretnek álltalános következtetéseket levonni bizonyos dolgokról és előszeretettel élnek a kialakúlt szokások szerint. A bevált gyakorlat értelmében a fiatal férfi csak kihasználja az idősebb hölgyet addíg ameddig lehet majd ha fiatalabb tűnik fel a láthatáron rögvest új kapcsolat után néz.
Ennek ellenkezőjéről nagyon nehéz meggyőzni az érdekeltet mivel a papírforma igencsak meghatározó tényező az emberi kapcsolatokban ehhez jön még a barátok ismerősök befolyásolása valamint elrettentő történetei melyek abba az irányba terelik a szóbanforgó egyént, hogy érdemes óvatosnak lenni. Hab a tortán a rosszalló magatartása mivel az természetes, hogy egy fiatal előszeretettel váltogathatja partnereit és mindeközben elvárja, hogy szülei felnőttként kezelve határolja el magát magánéletétől azonban mindez fordítva már nehezen működik. Egy tűzzel vassal tiltakozik szűlője új kapcsolata ellen mivel számára már ha osztoznia kell egyedűlmaratt szülője boldogságában. Az említett hölgyel létesített kapcsolatunk sem indult símán: Egy napon amikor a munka végeztével ránksötétedett, és nekem már nem volt buszom, hogy hazajussak, így együtt vacsoráztunk. A vége egy kedélyes estébe torkollott, melynek kényeztetés lett a vége.
A hölgy szinte soha nem érzett igazi boldogságot, mivel férjétől több kapott mint símogatást. Épp ezért szinte mindent megadott volna egy kis gyengédségért, mint ahogy én is. Néhány varázslatos perc után már egymás karjaiban voltunk, majd óvatosan de biztosan egymás után kerültek le rólunk a ruhadarabok. Közben sok üdítőt kávét ittunk, természetesen ennek meg is lett az eredménye: kéne szólalt meg kedvesem minek hallatán önkéntelenűl összefutott szájamban a nyál, és igyekeztem elterelni figyelmét arról, hogy kiosonjon a vizesblokkba. Mégjobban karomba vontam, és beszélgetni kezdtem hozzá. Engedj, mert nagyon kell. Gondolkodtam miként tudnám rávenni őt a dologra Muszály neked kimenni? Miért kérdezte mert.. mert és itt nem tudtam mit mondani. Nem adnád ide? Kérdeztem félős hangon. Miért kérdezte döbbenten. Hát csak úgy mondottam. Láttam elváltozott arca, és tovább faggatózott. Miért akarod? Talán be akarod vizsgáltatni? Nem bízol meg bennem, azt hiszed beteg vagyok?
Nincs nekem semmi bajom. Ekkor én éreztem magam kényelmetlen helyzetben és égtem mint a reisztág. Lányos zavaromban csupán ennyit tudtam mondani: Ha adsz belőle megmondom. Hát jó hangzott a kissé bizalmatlanságot selytető válasz, és hogyan képzelted el? Mibe akarod elvinni? Semmibe mondottam, csak kérlek add ide. Láttam arcán a döbbentséget azonban elővett egy porcelán bögrét majd szemérmesen hátrálni kezdett és leguggolt. Néhány másodperc mulva már el is indult a várvavárt folyamat. A pohár azonban kicsinek bizonyult, a hölgy elállította a műveletet, kezembe adta a poharat, majd így szólt. Itt van, beméretheted ha így gondolod.
Mostmár engedj ki hogy tovább . Várj, fogtam meg óvatosan karját még egy kicsit várj, majd óriási lendülettel kihörpintettem a másik kezemben lévő bögre tartalmát. A hölgy a csodálkozástól majd hanyat vágódott, és így fakadt ki: Mit csináltál? Én viszont egy kérdéssel válaszoltam. Most már tudod, hogy miért kértem? Te valóban azt hitted, hogy be akarom mérettetni? De hiszen ez méreg szólt az asszony, most mi lesz veled? Semmi szóltam nevetve ha ez méreg lenne akkor te már nem élnél, ez egy steril folyadék véredből származik folytattam. Hogy lenne már méreg akkor te már régen vérmérgezést kaptál volna fejeztem be a cseppet sem tudományos eszmefuttatást. Ezek után odaadnád még a többit is ami még kis hasadban rejtőzködik? Hát ha ennyire akarod akkor legyen, úgy is nagyon kell, már alig tudom visszafogni. Látod össze kell szorítanom a lábamat, mert már alig állok a lábamon mindjárt befolyik. Akkor nyisd széjjel mondtam kérlelően, és már fogtam is az időközben kiüresedett bögricét, hogy oda helyezzem ahonnét az utánpótlás érkezik. A hölgy végre szemérmesen szétnyitotta összeszorított lábait, engedett kérésemnek, és még 3 szor telt meg a csésze amit kezemben fogtam. Csodálatos forró éjszakánk volt és ez így folytatódott még jó ideig, ameddig a sors íróniájának következményeként el kellett válnunk egymástól, de addig kedvesem olyan jó volt hozzám, hogy egész délután nem , csak hogy örömet okozhasson nekem szegény már alig várta, hogy a busszal odaérjek, és már tartotta is kezében a poharat, várj, had vetkőzzem le, mondtam mikor boldogan meglátva felé szaladtam. Már nem bírom tovább gyere, mert kiengedem ha nem jössz mondta.
Sajnos életem során sokszor magamra maradtam és éltem élem az aglegények unalmas semmitmondó életét, Mármár úgyéreztem mindennek vége amikoris álmom mégha tiszavirág ideig is ugyan de valóravált.
A sors összehozott egy lánnyal, aki első együttlétünk alkalmával azt kérdezte tőlem, hogy annak érdekében, hogy együtt lehessünk tudnia kell mi az amit én megengedek neki?
Kíváncsian vártam tehát mi az amit meg kell engednem:
Én csak akkor vagyok hajlandó a dologra, ha számbavehetem hangzott a sokatselytető kijelentés.
Gondoltam egy merészet: Itt a soha visszanem térő alkalom és így feleltem: Ha te extrákat kérsz, nekem is lenne egy különleges kívánságom, No és mi lenne az? Hát hogy is mondjam csak: És hosszú dadogások közepete előadtam a forrásvizzel kapcsolatos kérésemet.
A hölgy láthatóan nem lelkesedett túlságosan az ötletért azonban a harmadik negyedik együttlét után végre megtört a jég miután én már első alkalommal teljesítettem az ő részéről megnyilvánuló kérést, hozzájuthattam az évek óta nélkülözni kénytelen fínomsághoz.
Ő már első alkalommal lényegretért, óvatosan levetkőztetett, majd kényesztetni kezdett miközben egy tál langyos vízzel, melybe előzőleg fínom illatú habfürdőt csepegtetett mosdatni kezdte nemiszervemet, majd tíz perces kényeztetés után játszani kezdett amíg el nem érte amit akart. Te nem akarod csinálni?
Boldogan feleltem én, és én is kezembevettem a kis mosdókesztyűt, és óvatosan fürdetni kezdtem minden kis halylatát és annak réseit. Kisvártatva a következőképp szólalt meg: Had !
Jó mondtam én, megkaphatom?
Miért jó ez neked? Hangzott a kérdés
Azért amiért neked volt jó az amit az előzőekben csináltál feleltem neki. Különleges dolgaid vannak mondta miért kérdeztem hiszen te sem relytetted véka alá kérésedet az elején. Igazad van mondotta, én minden hapsimnak megmondtam, hogy én a számba akarom venni, ha tetszik jó, ha nem el lehet menni. Majd hozzátette: Szerintem ez nem annyira különleges mint a tiéd, én erről még nem hallottam. Gondoltam magamban nem baj de én a további vitát elkerülendő már fogtam is egy poharat választ sem várva, és oda akartam helyezni ahonnét a hőn áhított fínomságot vártam. De azért biztonság kedvéért megkérdeztem: Te nem feküdnél hanyat, hogy én is azt csináljam amit te az előbb, Nem előbb kell mondta. Ilyenkor szokott urrá lenni rajtam a depi mivel piszok lehangoló és illúzióromboló tud lenni ha egy lány az aktus előtt kimegy , és nem kapom meg ilyenkor szinte biztos, hogy nem jutok el a csúcsra bármit is tesz utána, én kielégítem őt, partnerem négyszer ötször a mennyekben jár sikoltozásaiból erre lehet következtetni én meg maradok ahogy voltam, keserű szájízzel kielégítetlenűl nem egyen meg is kérdezik ilyenkor amikor a kimerültségtől már mozdulni sem tudnak: Te nem tudtál elmenni? Kérdi kétségbeesett hangon Én nem, majd legközelebb felelem ilyenkor lényeg, hogy neked jó volt. De én azt szeretném, ha neked is jó lenne mondja ilyenkor a leányzó, mit csináljak, most nem megy, majd legközelebb. Talán nem jól csináltam valamit érdeklődik ilyenkor kétségbeesve mi van veled? Nekem ez fáj ha te nem tudsz elmenni miért? Talán már nem is kívánsz nem kellek neked van valakid?
Záporoznak egyre-másra a szemrehányó kérdések: Most Mondjam hogy nem oda kellett volna ahova megtetted, hanem egész máshová, de mostmár mindegy. Azt hiszi jót tesz, hogy előtte kimegy ilyenkor magárazárja belűlről az ajtót megfosztva a leg izgatóbb cselekmény látványától mialatt én remegő lábakkal állok odakint mialatt ő odabent rejtelmes csurgatásba kezd és mindennek tetézése ként még le is törli magát sőt néhányan még le is mossák az állítólagos higiénia kedvéért figyelmenkívűl hagyva azt a tényt, hogy steril folyadékról van szó és miután jól végezte dolgát kijön szappanillatúan és eképp fekszik karjaimba most már csinálhatsz velem amit csak akarsz a tiéd vagyok. Én ilyenkor erre legszívesebben csupán azt felelném, hogy elment a kedvem az egésztől és legszívesebben azt csinálnám, hogy venném a kabátom és elmennék valahová máshová mivel estém tökéletesen el lett szúrva. hiába nincs izgatóbb egy leánynál, szerintem ezzel tisztában vannak az érdekeltek is, még akkor is ha soha be nem vallják tudat alatt tökéletesen ismerik ennek a műveletnek felettébb izgató hatását erről árulkodik az a jelenség amikor egy leány képtelen erre ha bárki is a közelébe tartózkodik még csak halló távolságban is. Mindegyik keresi a lehetőséget ahhoz, hogy jól bezárható helyen legyen a művelet alatt és még a bezárt ajtó mögött is akkor érzi magát teljes biztonságban ha tudja, hogy az ominózus helyiség környékén sem tartózkodik senki. Ha mégis akkor inkább kinyitja a vízcsapot, vagy meghúzza előre az öblítőtartályt, hogy még véletlenűl se legyen hallható odakint mi is történik odabent, de akadnak olyanok is akik inkább visszafolytják ha nem lehetnek tökéletesen egyedűl. Visszakanyarodva előbbi történetemhez tovább folytattam az érdeklődést: Úgy nem tudsz miközben nyalom? Nem hangzott a válasz
Nem megy, mondta, legfeljebb pohárba de akkor is csak ha én fogom.
Jó akkor fogjad mondtam, de had maradjak itt.
Látod nem akar elindulni, még így sem, várj koncentrálnom kell mondotta, majd végre szép lassan csorogni kezdett fokozva bennem az izgalmakat, én ekkor oda akartam nyulni hogy életemben először érezzem amint a kezemhez ér.
Ne nyulj ide, mert eláll mondta.
Had csináljam egyedűl, talán majd idővel ha felszabadulnak gátlásaim lehet, hogy úgy is fog menni, ahogy szeretnéd, de ehhez idő kell.
Ez így ment sokáig, mignem azután elértem, hogy ujamat odatehettem a művelet közben, fantasztikus mondtam amint kezemre folyt valamint látni drágámat amint gúgolva az edényt tartja kezében. Kedvesem azután már akkor is szólt, amikor épp nem voltunk együtt csupán épp kellett:
Fogta a bögricét, majd mikor megtelt ígyszólt: Itt a macskafröccsöd szólt miközben átnyujtotta nekem.
Kéred? Én természetesen már úgrottam is: Micsoda kérdés méghogy kérem-e Foj mondta és elfordította fejét amikor ittam, miért kell ez neked? Nemtudom feleltem csak mert isteni finom.
Nem értelek mondotta, de mindegy mondta lehangolóan.
Majd kisvártatva hozzátette: Én inkább innék helyedben, majd azt is megiszom feleltem, de ha akarod megihatod te is. Meg is iszom szólt ő nevetve legalább lesz még több örömöd a végén. Ha ez a kívánságod akkor igyad!
A hölgy csupán pohárba szolgálta fel részemre, mivel a közvetlenszájba történő csurgatás szerinte azért nem megy, mert túlságosan gátlásos ehhez. Néhány évig tartó kapcsolatunknak sajnos végeszakadt egy nállamnál pénzesebb pasi felbukkanása miatt, búcsúlevelében fejemreolvasta azt, hogy gusztustalan dolgokat kértem tőle.
Utolsó történetem akkor esett meg, amikor egy hölgyel egy viszonylag romos házban találkoztunk, melyben semmilyen vizesblokk nem volt található.
Kint meglehetősen hideg volt, és a helyiséget erre az alkalomra egy hősugárzóval fűtöttem fel.
A cél érdekében én már galád módon előre felkészültem, kávé üdítő ropi csips minden mennyiségben volt tarsolyomban, melynek fogyasztására gyakran inspiráltam partneremet.
Természetesen a végtermékről is gondoskodtam titokban egy műanyag vödör formájában.
Az esténk csodálatosan indult.
Gyertyát gyujtottunk romantikus zenéket hallgattunk, majd végűl egymás karjaiba omlottunk.
Végre elérkezett a vetkőzés ideje, szépen apránként szedtük le egymásról a különféle ruhadarabokat, miközben óvatosan símogattuk egymást mind ruhán keresztűl mint pedig alá-alá nyúlkálva ekkor jött meg a számomra cseppet sem gondotjelentő probléma:
Símogatva kényesztettük egymást, majd kedvesem a következő képpen szólalt meg miután már teljesen meztelenek voltunk:
Most mit csináljak?
Miért kérdeztem játszva az értetlent.
Nagyon kell.
Hogy tudnék kimenni?
Most ebben a hidegben sötétben és késői órán mondottam én.
Muszály, mert nagyon kell, hangzott a válasz. No ez az amire vártam gondoltam magamban.
Figyelj, van itt egy edény mondtam felajánlóan.
De hát itt bent?
Miért ne, megfázol, különben is le vagy vetkőzve.
Hát azért talán mégsem, mondta, majd hozzámbujt.
Folytattuk a csodálatos előjátékot, majd óvatosan próbáltam közelébejutni, hogy ott is folytathassam a símogatást.
Kérlek necsináld, odanyult, lefogta kezem és eképp folytatta: Mindegy mostmár lesz ami lesz mindenképp muszály , és már kelt is fel nyulva a vödörért, már nem bírom tovább, mondotta, de még jóformán ki sem mondta már alighogy felállott a heverőről csepegni kezdett mielőtt az edénykét odatarthatta volna. Miután meggyőződött arról, hogy jóhelyre megy már szószerint ömlött belőle, soha végetnem érően, megállíthatatlanúl úgyhogy a látványától kishíjján elmentem ott egyedűl az ágyon. Jaj! Sóhajtott fel megkönnyebbűlten mikor már majdnem félig volt az edény talán abba sem hagyom ennyit még életemben nem mondotta miközben
Csak folyt, folyt, hol lassabban, hol gyorsabban, majd kicsit elállt, majd még tovább csurgott, és így ment ez vagy két percig. Mikor végűl sikerült az utolsó cseppet is kipréselnie magából fellélegezve letette a szinte színültig megtelt edényt Jaj csakhogy végre, jól magam, már azthittem szétfakadok mondotta, de ahogy félretette az edényt, én már nyúltam is utána és mint egy teve a szaharában aki egy hétig tartó szomjazás után végre rászabadulhatott a megváltást jelentő vízre számhozvettem és ittam ahogy bírtam.
Neked is kell kérdezte miután látta, hogy a nedüvel telt vödröcske felé nyúltam nagyon tele van, folytatta vigyázz! Majd mikor látta mit csinálok felkiáltott: Mit csinálsz te őrült? Szólott, és megpróbálta elvenni tőlem a vödröt, melyet én két kézzel szorítottam olyan erővel, hogy senki sem tudta volna elvenni tőlem.
Ennyit még életemben nem ittam, a végét szinte már alig tudtam lenyelni mert olyan sok volt, szerintem nem sok választotta el az egy litertől úgyhogy most meg majdnem az én pocakom durrant széjjel. Ez volt idáig a legcsodálatosabb élményem. Te még ezt is megteszed értem? Hangzott a kérdés Nincs ennél csodálatosabb feleltem és tovább folytattuk ott ahol abbahagytuk.
Sajnos a hölgynek férje volt így nem folytathattuk tovább az együttléteket. Titokban találkozgattunk ugyan de csak utcán leginkább munkábamenet vártam őt meg, mert ő a kórházban dolgozott, és két órával előbb kezdett dolgozni mint én. Kértem én hozzon számomra forrásvizet ha már semmiképp nem lehetünk együtt néhányszor hozott kis két decis üvegben gondosan lezárva dupla nejlon zacskóban, annak érdekében, hogy ki ne hüljön túlságosan ameddig beér a busszal a találkahelyig. Szia szólt mikor leszállt a buszról. Gyengéden megcsókoltuk egymást, majd elindultunk a munkahelye felé. Útközben elővette retiküljét, és kis csomagot vett elő: Hoztam egy kis rántottcsirkét, tegnap ez volt az ebédünk, tettem el neked folytatta. Azután másik csomagot vett elő egy kis sütit is hoztam, a többieknek nagyon ízlett, így nem túl sok maradt belőle. Azután meg előkerült a harmadik csomag amihez csupán ennyit fűzött kedvesem: Itt van a lelki vígaszod. Csak ennyi kérdeztem emlékezvén az együttlétünk egy literes hozamára: Mit képzelsz majd literszám cipelem neked ha ennyi nem elég nagyon sajnálom külömben is már 3 órakor ki kellett mennem, mert nem bírtam volna ki fél ötig, és miattad előbb kell felkelnem azért hogy azzal szórakozzak, hogy tölcsérrel töltögessem az üvegedet, utána melegítsem meg a mikróban, mert tudom, hogy melegen szereted. Közben meg állandó rettegésben élek, hogy ha kijön valaki a szobából mit mondjak mi a fenét csinálok hajnalok hajnalán. Azután meg mi lenne ha mondjuk elesnék a buszon és összetörne az üveg mit szólnának miket szállítok én a táskámban te csak a magad érdekeit nézed a másikat nem veszed tekintetbe. Később már nem hozott azt vágta fejemhez én nem őt szeretem, hanem azt amit a kis üvegben hoz. Tulalydonképp én kellek neked, vagy ez a nyavaja? Mert szerintem én csak egy eszköz vagyok számodra aki előállítja azt ami az üvegben van. Ezért egy idő után már el sem jött. Egész életemben sajnálni fogom, mert a mai napig nagyon szeretem őt.
Én azért nem adom fel a reményt, remélem talán összehoz végre a sorsom egy csodálatos hölgyel, akivel boldog párkapcsolatban élhetek, mivel az élet ezen öröme eddig még sajnos nem adatott meg nekem, jóllehet minden káros szenvedélytől mentes józanéletű értelmiségi férfi vagyok s ha ez megadatik és végre boldogan élhetek párommal akkor végre ihatok annyi forrásvizet amennyit csak akarok anélkűl, hogy trükkös készülékeket kelljen gyártanom mivel már kifogytam az ötletekből, és a lehetőségekből. Mára csupán e-mail címem árulkodik szenvedélyemről. Miután tudomást szereztem erről a weboldalról úgygondoltam közreadom hátha felkelti valaki érdeklődését.