Szex iskolaköpenyben

Megismerkedésem Ágival a véletlen műve volt. Akkoriban 28 éves voltam és a vasútnál dolgoztam. Az egyik áprilisi reggelen felfigyeltem egy alacsony, de kimondottan szép lányra. Nagyon izgatta a fantáziámat, mert ettől kezdve minden nap rendszeresen figyelemmel kísérhettem indulását, illetve megérkezését, mert bejáró középiskolás volt a szomszéd városba. Törtem is a fejem, hogyan kerülhetnék vele közelebbi ismeretségbe, ekkor pont magányos voltam és ebből a lányból sugárzott valami olyan egyszerű szépség, ami a többiekből nem. Sokkal csinosabban öltözködött, mint a barátnői, szép hosszú haját változatosan hordta és kissé ki is volt már sminkelve.

Azután az egyik hétvégi DISCO alkalmából az egyik haverom által megismerkedtem Ancsával, aki a falu egyik legszebb lánya volt (ezért eleve úgy gondoltam semmi esélyem nála), viszont azzal akit én kiszemeltem magamnak egy iskolába járt. Kaptam az alkalmon, és óvatosan kiszedtem az engem érdeklő információkat ebből a szőke szépségből. Ekkor tudtam meg a nevét, hol lakik, azt hogy 14 éves és valószínűleg még szűz. Mindennel, amit hallottam meg voltam elégedve (persze valószínűleg az sem érdekelt volna, ha azt terjesztették volna róla, hogy egy nagy nulla, akit jobb kikerülni). Ancsa látta rajtam, hogy egy kissé belezúgtam már így ismeretlenül is ebbe a kiscsajba, és volt olyan rendes és felajánlotta a segítségét abban, hogy a következő héten elcsábítja a dizsi-be Ágit. Ő ekkor még nem járt szórakozni, más divat járt akkor a nyolcvanas évek végén. Az egyetlen szórakozási lehetőség a videodisco, amit a mai technika mellett már én is kinevetek, de akkor az volt a csúcs.

Egész héten figyeltem álmodozásom tárgyának reakcióit, odamenni nem igazán akartam, de széles mosollyal köszöntem nekik minden reggel, amire a szokásos csitris vihogás volt a válasz. De nem bántam, semmit sem bántam. Alig vártam a szombat estét, és mikor végre eljött, kiöltöztem. Felvettem a legszebb ruhám, befújtam magam a legdrágább parfümömmel és a legjobb arcszeszt használva este hétkor elindultam hódítani. Nem volt ott, nyitásra nem volt sehol, csak néhányan kolbászoltak a vendéglő körül. Nem tudtam mit kéne csinálni, lelohasztotta a lelkesedésemet a valóság, olyannyira hogy bár nem szoktam inni, Berci barátommal a nagy szomorúságra bekaptam két fél tisztán.