Egy kis bécsi kurva emlékezései 21. rész

Pár nap múlva aztán a Zenzi egy lovag kíséretében érkezett "haza". Besuttogta a Rudolfnak:
"Van itt egy úr...
"Rudolffal behúzódtunk a szobába, hamarosan meghallottuk a konyhában a férfilépteket.
"Helyezd magad kényelembe... "

Ezt búgta a Zenzi.
"Nem, csak kigombolom... " – így az úr – "sietek... "

A Zenzi erre:
"Ahogy gondolod... jaj, megőrülök... mekkora farkad van... "

El tudtam képzelni. A férfi meg:
"Húzd föl az inged. Mutasd a melled... "
"Levetkőzzek... tök? "

Ezt kérdezte a Zenzi.
"Nem ártana" – így a lovag. Kis szünet következett. Aztán tompa puffanás. Mint mikor valaki valahova odazuhan.
"Na, kezdje... bátran... "

Ez a Zenzi volt, persze. Zihálás, ágy recsegése, más zajok.
"De jó vagy, de jó... " – így a Zenzi.
"Még... még... bassz! "

Erre a férfi:
"Fogd a szád, nem bírom, ha pofáznak baszás közben! "
"Na jó... jó...! " – így a Zenzi.
"Mondom, pofa be! " – ezt hörögte a lovag.
"Kurva állat" – sziszegte a Rudolf. Felizgatott, amit hallanom kellett, egyből a Rudolf sliccéhez kaptam. De ő ellökött, ezt mondta:
"Hagyd a francba, most nincs időm... "

Jó, jó. Az ágy recsegett. A lovag nyögött.

Végre hallhattuk a Zenzi nevetését:
"Megvolt... nekem is... "

A férfi feltápászkodott, a zajokból ítélve, és a Zenzi azt mondta:
"Egyből tetszettél... "

Pénz . Az ajtó halkan nyílt, csukódott. A lovag elpályázott. Zenzi jött. Meztelen volt. Nevetett Rudolfra, három aranyat nyújtott neki.
"Ennyit kaptam... "

Rudolf a pénzt szó nélkül eltette. Majd azt mondta:
"Öltözz föl. "

Zenzi engedelmeskedett, aztán elmesélte, milyen finom úriemberrel volt dolga, és hogy kicsi, de erős fasza volt. Rudolf félbeszakította, borért és cigarettáért küldte. Alighogy a Zenzi elment, azt kérdezte tőlem a Rudolf:
"Van kedved baszni? "

Választ se várt, már vetkőztetett, csak amennyire kellett, beverte, folytak a levek, azt mondta utána:
"Jó. Ma éjszaka pedig nálam alszol. "

Hogy apám hazaért, megittuk a hozatott . Rudolf és apám jócskán beállított.
"Mekarom... megrom... megrom baszni... " – így apám – "a Zenzit. "
"Na, vetkőzz" – parancsolt a szeretőjére Rudolf.
"Te... te is... "

Apám ezt nekem mondta. Hamarosan ott álltunk mindketten pucéron. A Zenzi is, én is. A Rudolf már mart volna el. De apám azt mondta: