A csillagon túl 3. rész

A nap simogatóan sütött, szórta aranyát a nagy világra. Áldás ez a jó idő, gondolta Krisz aki minden ablakot kitárt, hogy jöjjön a friss levegő, az üdeség. Semmi dolga nem akadt mára, kedve sem volt semmihez. Csak úgy üldögélt, a teraszon. Boxer alsóban, hozzá rövid ujjú póló. Kávét ivott éppen, és csak nézett a messzeségbe. Volt egy néhány lakóház a távolban. Szerencsére az épület amelyben lakott és főleg az ő oldala, a városra nézett. Tetszett neki, hogy a fények különbözően csillannak meg az ablakokon, fémes háztetőkön üvegen. El kéne menni valahova szórakozni, nem jó itthon egyedül. De megfelelő társaságot sem talált, kedvenc barátnői elfoglaltak voltak. Matheoék ugye visszautaztak így, hát nem igazán számíthatott senkire. Egyedül meg unalmas. Nem megyek sehova. Töprengett egy kicsit és arra gondolt, hogy milyen jó lenne ha Pedroval találkozhatna. Ha esetleg be jönne megint solizini, vagy találkozhatnának a Koalában. De hát nem is biztos, hogy a fiúkat szereti. Lehet, csak egy jó menő metrosexuális és valami ismerősével volt a bárban. Ennyi.
Nem akart magának igazat adni, pedig szerette volna el hinni amire épp gondolt. De hát akkor miért bókolt a salonban? Vagy tudja? Látta rajtam ott, hogy én az vagyok.? Bárcsak tudnám a választ a sok kérdésre, milyen jó volna. Telnek a napok, Kristóf is elment, és szerencsére nem is írt, nem is érdekel, hogy mi van vele. A kis ringyója biztos tud róla mindent. Haza viszont már hozzám jön engem elfelejthet. Ismerős csengés ütötte meg a fülét. Aztán ismét, és megint egyre hosszabban. Te jó ég, ez az én csengőm, tért magához, és rohant ajtót nyítni. Egy futár volt az, alig lehetett 19 éves, fiatal, vékony, kis sapkában, zöld ingben. Szegény annyira semmit mondó volt, hogy akkor lehetett észre venni benne az embert, mikor arra a gyönyörű csokorra figyelhetett mindenki amit épp tartott, hozott. Sok szál rózsa. Narancs színben pompáztak, fehér díszítéssel, színte meg babonázta a szemeket. Kris csak úgy nézte, szinte bele olvadt a csokorba.
Csak egy aláírás kell, és máris a ház asszonyáé. Bögte ki a futár srác.
Hát akkor ezt rossz helyre hozta fiatal ember, mert itt nem él, semmilyen asszony. A ház pedig az enyém. Ha csak nem a fő bérlő családjáé. Jutott eszébe hirtelen, de soha semmilyen küldemény nem jött erre a címre, még posta sem volt, nemhogy ekkora csokor.
Akkor önnek kell alá írni, mert nekem csak címet adtak, és az bizony ide szól.