Fogadásból 3. rész

Ethan agya lázasan forgott, nem tudta, mivel tarthatná vissza az üzleti partnereit attól, hogy belépjenek az irodába. Csak reménykedni tudott benne, hogy gerjedelme nem látszik meg rajta, nem nézte meg magát a tükörben, de érezte, hogy nem nyújt olyan összeszedett látványt, mint amilyennek egy komoly vállalat komoly igazgatójának kellene tűnnie.
– Mielőtt még neki kezdenénk ennek a mindannyiunk életét befolyásoló tárgyalásnak – kezdte vontatottan – szeretném, ha elfogadnának tőlünk egy kis frissítőt, kávét, egy kis harapnivalót. Mrs. Bale – vonta félre titkárnőjét – szeretném megkérni, gondoskodjon arról, hogy a lány ne tűnjön el a szeme elől.
– Laura? – Jodie hangjában egyértelmű volt a kérdés és az értetlenség is.
– Laura? – Ethan összeráncolta a homlokát.
– Igen, Laura Anderson, az egyik gyakorlatis. Mondtam önnek, hogy a mai nap kezdtek, Jacky Hole-al együtt.
– Óh. Hát akkor gondoskodjon róla, hogy Laura Anderson itt legyen kettőkor, amikorra kértem.
– Ahogy óhajtja, Uram. – Jodie tűnődve nézett főnökére – Valami baj történt Mr. Moore?
– Nem, minden rendben van, kérem, tegye, amit mondtam. – Ethan érezte, hogy hangja türelmetlen tónust vett fel, és látta Jodie megbántott tekintetét, de nem engedhette meg magának, hogy magyarázkodjon, azt viszont nem tudta volna elviselni, hogy a lány megint eltűnjön a látóköréből

Széles mozdulattal kinyitotta az ajtót, és maga is megrökönyödött a látványtól: a lány háttal az ajtónak térdelt, fenekén megfeszült a kosztümszoknya, haja előrehullva a földet söpörte. Ethan fogcsikorgatva próbálta legyűrni a vágyát, tenyere alatt még érezte a kerek popsi bőrének selymét, épphogy lankadó férfiassága újra mocorogni kezdett, ahogy az emlékek felidéződtek benne.
Ahogy az ajtó által keltett légáramlat elérte a lányt, hirtelen felpattant, haját hátrasimította az arcából, bocsánatkérő arccal pillantott a belépőkre. Szeme még vörös volt a sírástól, ajka a csókoktól, és nem nézett Ethan-re. Tekintetét a földre szegezte, mint valami alázatos rabszolga.
– Elnézést kérek Uram, Uraim. Ügyetlen voltam, és elejtettem egy poharat. Ha egy kicsit türelemmel tudnak lenni, máris feltakarítom.
Apró léptekkel kifelé indult az irodából, elhaladt Ethan előtt, és kínosan vigyázott rá, hogy ne érjen hozzá a férfihez.