Boldog karácsonyt! 1. rész

Csúf , csúszkáló, karistolva sikamló hang zavarta meg a húszméteres fákon dalolászó madarak lágy énekét. El is hallgattak egy villanásnyi időre a dalnokok, hogy felhívják a nyári délelőtt csendjében a figyelmet a kellemetlen, érdes súrlódásra, és annak esetleges fizikai következményeire a figyelmét azoknak, akik a szép nyári égbolt alatt töltik az idejüket.

Juli a verandára állított ernyős hintán lapozgatta a reggel érkezett képeslapot, öccse Ferkó, a fociját pattogtatta. Bár a ház tompította a zajokat, melyek az út felől érkeztek, mégis meghallották az aszfaltot karcoló inzultus csiszatolását. Juli felemelte a fejét, és úgy fülelt, Ferkó pedig lekapta a lábáról a lasztit, és kézben tartva a bőrt megmerevedett egy időre.

– Mintha karamboloztak volna az utcán – állapította meg Juli.

– Ahhoz csattanás is tartozna, az meg nem volt – ellenkezett az öccse.

– Nézzük meg! – Juli ledobta a hintaágyra az újságot, és Ferkóval együtt a kapu felé indult.

Az út szélén egy villanyoszlop tövében, látszólag élettelenül feküdt a burkolaton egy romos bicikli, és egy csaknem ugyanolyan leharcolt külsőt mutató fiú. Julcsi és az öccse mintha gyorsabban értek volna a kapuhoz, mint ahogy a nem egyszerűnek látszó baleset egyetlen résztvevője magához tért volna a megrázkódtatásból, amelyet a váratlan földet érés, valamint a vészfékezésnél is hatékonyabb megállás eredője okozott.

Feri mindjárt látta, hogy a bukást elszenvedő fiú az a típus, akit ő nagyon tud nem szeretni. Szőke haja még az aszfalton való hempergés után is jól mutatott, izmos karja és lába pillanatnyilag belegabalyodott a rommá lett jármű alkatrészeibe, de első pillantásra is látszott, hogy ez a fajta fiatalember egyike azoknak, akik állandóan elhalásszák előle a szemrevaló lányokat, és a hozzá hasonlóak miatt maradnak neki mindig a szeplős, kismellű, vézna petrezselyemárusok a tánctermekben, akik ráadásul általában még táncolni sem tudnak, és időnként összekeveredő lábakkal taposnak mindenféle cipőt és lábujjat olykor a sajátjukat is.

Julcsi is felfigyelt a fiú külalakjára, mely a köré gyűrődött kerékpár ellenére is erősen emlékeztette őt a félévszázaddal ezelőtti Robert Redfordra, s bár Julcsi egyáltalán nem hasonlított Jane Fondára, szívesen eljátszott volna néhány jelenetet bármelyik filmben ezzel a fiúval.