Keresztfiammal 1. rész

Mónika vagyok, 42 éves, egyedül élek pesti lakásomban. Férjem négy éve meghalt, előtte sokáig éltünk a volt Szovjetunióban, ahol katonai attasé volt.
Sohasem volt jó a házasságunk, éltem az elfoglalt férj melletti feleségek életét.
Anyagi gondjaink nem voltak, és kimerült a szerepem abból hogy fogadásokra kisérem a férjem. Igazi volt, mint ott mindenki és a nőkkel úgy bántak mint egy szükséges élvezeti forrással. Szinte minden estély szexbe torkollott, ahol nem egyszer kölcsönadott valamelyik orosz barátjának, míg ő másik feleségével élvezkedett.
Egy idő után már csak használtak minket nőket és kimerült szerepünk abban hogy politikai és katonai kapcsolatok építése néven minden pasit ki kellet elégítenünk akire rámutatott.
De ennek vége, halálával hazaköltöztem, és anyagi gondjaim nem lévén nem szorultam senkire. Egy régi barátnál aki ügyvéd néha vállaltam fordításokat de csak azért hogy elfoglaljam magam.
Négy éve nem éltem sexuális életet, mindössze a maszturbálás maradt. Voltak ugyan lehetőségek de valahogy nem jutottam el senkivel sem a sexig. Fél éve történt, hogy húgom akivel előtte nem tartottuk a kapcsolatot segítséget kért tőlem. Ők nehéz helyzetben élnek vidéken és fia szeretett volna pesten tanulni a Közgázon. Bár őt sem nagyon ismertem, néha látogattak csak meg most mégis arra kértek segítsek a fiú szállását megoldani. Gondoltam itt az ideje a testvéri kapcsolatokat rendbe rakni és felajánlottam hogy költözzön hozzám.
Nem volt probléma a hely, egy ötszobás régi villában lakom a hegyen, és én sem leszek egyedül. Unokaöcsém több éve nem láttam, ajándékokat mindig küldtem neki és csak fotorol ismertem.
Azóta bizony megváltozott egy szép nyúlánk fiatalember lett belőle. Mindene a matek volt és ezért is akart ilyen vonalon tanulni. Amikor megjelentek nálam egy szemüveges félénk fiu nyitott be akivel az elején még beszélgetni sem tudtam, mert mindig a földet nézte ha hozzám beszélt. Az iskolán kívül mindig otthon volt, bezárkózott a szobájába és tanult.
Pár hónap alatt aztán sikerült összeszoknunk és nagyokat beszélgettünk mindenről. Kérdeztem miért nem jár szórakozni de mindig kitért a válasz elől. Talán félszeg stílusa miatt nem voltak lány ismerősei az iskolai bulikról is korán hazajött. A számítógépe volt mindene, amint hazaért már le is ült elé. Ilyenkor nem zavartam, felbontottam egy üveg és olvasgattam vagy tévét néztem.