Fogadásból 2. rész

Vége lett az egyetemnek, Jacky-t, Rose-t és Laurát már csak másfél hónap választotta el a Nagy Utazástól. Úgy tervezték, ha letelik a kötelező szakmai gyakorlat, földkörüli útra neveznek be. Már minden megvolt hozzá: az útiterv, a szállodák, a pénz, és elsősorban három, minden kalandra kész nő. Estéiket a bérelt lakás homályában tervezgetésekkel töltötték, Jacky – minden végzettség nélkül tökéletes ízléssel tervezett ruhákat, és saját szabásminta alapján varrta meg őket – mindhármójuknak egyedi kollekciót tervezett, Rose szerezte be az anyagokat – egy régebbi pasija szabóságban dolgozott, szívesen segített a közvetlen szállításban-, Laura pedig azt út szervezését vállalta be. Körbetelefonálta az összes – az útvonaluk által érintett – szállodát, alkudott, hízelgett, ha kellett. Munkájának eredményeképpen immár készen állt a TERV, csupa nagybetűvel. Csak ezt a másfél hónapot kellett túlélniük, aztán semmi sem tarthatja őket vissza: meghódítják az egész világot!

Rose gyakorlatát egy ügyvédi iroda vállalta el – mondjuk nem véletlenül: egy évvel ezelőtt nagyon rossz helyet fogott ki magának nyári gyakorlatra, így ebben az évben nem bízta a véletlenre: megkérte a nagybácsikáját, segítsen neki, így került Rose a családi ügyvédi irodához-, míg Jacky és Laura ugyanarra a helyre kerültek, nekik a Moore Vállalat jutott.
A két lány kicsit elfogódottan lépett be az iroda hatalmas előcsarnokába. A portás tisztelettudóan mutatott nekik utat, a biztonság kedvéért azért feltelefonált a központi irodába, hogy tudjanak a lányok érkezéséről. Egy nagyon kedvesen csacsogó középkorú hölgy fogadta őket a 25-ik emeleten. Felvilágosította őket a szabályokról, ami rájuk, mint gyakornokokra ugyanolyan szigorral vonatkoznak, mint bármelyik itt dolgozóra. A "kollégák" gyors bemutatása után már ki is osztotta a feladatokat: Jacky-t a közvetítő irodába küldte, Laurát pedig a titkárságra. Itt már egy csöppet sem szívélyes "a főnök titkárnője" fogadta, látszott, hogy a háta közepére sem kívánja ezt a tapasztalatlan fiatal lánykát. A tavalyi évről neki is rossz tapasztalatai voltak, már ami a gyakornokot illeti, így némi előítélettel viseltetett a gyakornokok iránt. De legalább nem szőke – morogta magában, aztán biztos, ami biztos alapon igyekezett olyan munkát találni neki, amit talán nem ront el: egy kis helyiségbe küldte és különféle papírokat adott neki, amiből mennyiségű másolatot kellet készítenie.