Veled

Annyira kivántalak, hogy nem birtam várni, nem is akartam volna tovább, csak érezni téged, érezni, érezni a szerelmedet.
Vágytam rá, hogy szeretkezzünk, magyarázkodások nélkül csak összesimuljunk. Vágytam rá, hogy nő lehessek a karjaid között, és ahogy értem nyúlsz, úgy érzem, hogy most valóban az vagyok.
Még nem tudom, meddig mégy el, csak egy jóleső pettingig tervezed, vagy többet akarsz? Reméltem, hogy mindent kaphatok...

Mindenesetre széjjelgombolom a blúzom, s két jókora mellem halmát. Nagyon kellemesen érint az érintésed, ahogy két tenyereddel körülfogod, kissé meg – megszorítva simogatod őket, hüvelykujjaddal a bimbókat cirógatva. Annyira tetszik, hogy a fejem hátravetve, szemeimet lecsukom, csak átadom magam az élvezetnek. Halkan súgod oda:
– Nyisd ki a szemed.
Felpattan a pillám, egyenesen a gyönyörű szemeidbe nézek, a tekintetedben benne van az összes vágy, ami benned feszül. Engem pedig elvarázsol az ilyen tekintet, amiből ennyire süt, a gerjedelem. Felvillanyoz, hogy én váltottam ki belőled ezt a csillogó, elragadtatott pillantást.

Két füledre teszem a kezem, mosolygó ajkad már várja a csókomat. Közel hajolok, egészen, de még nem érintem meg, szinte csak a lélegzetem érinti a szád. Annyira közel van hogy, az ajkam bőrével érzem, milyen forrót lélegzel ki, de még nem érintjük össze, csak ezzel a várakozással fokozzuk a vágyat, a vad csókolózás vágyát.
Te vagy, aki elveszted a türelmed, két kezedet elkapod a melleimről, a tarkómnál megragadsz, és a fejemet közelebb húzva lecsapsz a számra.
Olyan hevesen ütköztünk, a fogunk is összekoccan.
A csókolózás szenvedélyes, követelőző, habzsoló. Nagyon tetszik nekem.
Eddig is sejtettem, hogy mivé fajul a finom simogatásod, most azonban a sejtésem már bizonyosság.
Amikor aztán elszakadunk egymástól, az arcod teli van a várakozás türelmetlenségével, ragyogón izzik a szemed. Imádom látni is ezt a tüzet, hát még érezni...

Szorosan összeölelkeztünk, a törzsünk minden centin összesimul, hozzád préselt mellkasommal érzem, milyen vadul ver a szíved, kergeti, pumpálja a véred, akcióra szólítja minden érzékszerved. Persze így érzek magam is, úgy repes a lelkem, majd kifeszül minden bordám.
Ilyenkor az emberek már nem tudnak az eszükre hagyatkozni, mert minden vér lejjebb tódul, feszítő vérbőséget okozva, lüktetve követelve a folytatást.
Érzem a hasammal, hogy te is arra gondolsz, amire én, hiszen a keményen ágaskodó követelőzés jólesőn nekem feszül. Szeretem, ahogy nekem feszül. Még közelebb nyomom hozzád a csípőmet, már nincs is közelebb, annyira összetapadtunk.

Két kezemmel a pólód alá szaladok, gerinced nyirkos, feszültség van minden izmodban. Ismét a póló derekához nyúlok, ahogy emelem a szélét, már emeled a karjaidat, hogy mielőbb lehúzhassam rólad, hogy meztelen bőröddel érezhesd az enyémet. Csak annyira távolodik el a felsőtestünk, hogy a művelet végrehajtódjék.

Szívesen nézegetem a mellkasodat, szeretem ezeket az erre – arra tekergő szőrszálakat rajta. Szeretem a bimbódat megnyalintani, ajkaim közé csippenteni. Máris odahajolok és beszívom, nyelvemmel cirógatom. Sóhajtásod hangja tudatja velem, hogy jól esik, ahogy csinálom. Akkor most a másik oldalon is. Lelkesen nyalogatom, szopogatom azt a helyes kis bimbót, te pedig boldogan nekem. Mellkasodat domborítod, lélegzetvételed kapkodó. Élvezem hallani, ahogy zihálsz, boldogsággal tölt el, hogy ilyen örömben részesíthetlek.
– Hogy szeretnéd? – súgom a nyakadra.
– Nálad e kezdeményezés – adod vissza a labdát.

Türelmetlenül tolom le a nadrágodat, segíteni sem kell. És már újra összesimulunk. Szeretem érezni a bőrödet, minden négyzetcentije lüktet.
Nyakadon, a verőéren látom is. Odatolom az orrom, nyakad redőiben összeáll a veríték, szívesen lenyalogatom.

Kezeidet visszahúzom a mellemre, szükségem van az érintésedre, annyira izgat, ahogy simogatsz, nem hagyhatom ki. Csak egy pillanat, míg lerúgom a ruhám, és egyáltalán nem is zavar, ahogy végigmérsz. Más esetben röstellném, hogy bizony nem vagyok egy manöken alkat, de most annyira felfokozott izgalmi állapotban vagyok, hogy elsodródnak szégyenkező gondolataim.
Nagyon kívánlak, kívánom a szexet, de elsősorban téged. Azt akarom, hogy te érints, hogy te csókolj, azt akarom, hogy téged juttassalak el a gyönyörök csodaszép magasába.

A heverőhöz lépve, hanyatt dőlsz, s rád hasalok máris, úgy helyezkedve, hogy keményen várakozó farkadat magamba fogadhassam. Amint megérzem, hogy becsusszant végre, keményen, forrón, te máris türelmetlenül kezdenéd a ritmikus lüktetést. Várj még, csak ne kapkodjunk!

Előbb az egyik combomat tolom be a tieid közé, azután a másikat is, ezzel széjjelnyitásra a te combjaidat. Ebben a pozitúrában szó nincs róla, hogy tövig hatolhatnál, éppen csak a makk, meg még egy kicsi, ami belém fér. Ekkor szorosan összecsukom a lábaimat, megszorítva erősen, ami közötte van, sőt a két bokámat is keresztezem, még erősebbre fokozva a szorítást.
Érzed már, mire gondolok. Itt most nem te vagy az aktív fél, itt most csak hagyod, hogy kedvemre használjalak.
Látom, méginkább felizgat az új szerep. Nagyon kedvemre való lesz, de alighanem neked is. Remélem, hogy neked is.
És elkezdem.
Egészen finoman följebb emelem magam, majd visszaereszkedem, amíg lehet.
A makk keményen feszülő feje csakis a bejáratot ingerli, az összes idegszálammal odafigyelek erre a cuppogós, bizsergős területre. Ismét finoman följebb, majd egészen le, ameddig csak lehet, szorítom végig, nem csak a makkodat, hanem tovább a farkadat is.
– Ahhh...
Érzem az ajkaimmal, ahogy lüktetsz bennem. Könnyen siklik, nagyon jó.
Félig leeresztett szemhéjad alól engem lesel, az arcomat nézed, amilyen lassan hullámzom veled. Csak a csípőm mozog, csak a farkadat szívom és szorítom.
– Nagyon jó. Ahhh.., nagyon jó...

Tudom, hogy nem fogom sokáig bírni, mert ez a féle kiskapu dörzsölgetés túl hamar elvisz az élvezetek csúcsára, de nem választhatok más pozitúrát, hanem csak ezt a szorítósat, mert azt szeretném, hogy neked is különlegesen erős élvezetben legyen részed.
Végig a makkodé a főszerep, az viszont a legintenzívebben részt vesz a gyönyörök keltésében.

Ahogy egyre közelebb érzem az orgazmusomat, egyre szaporábbá válik csípőm hullámzása. Tudom én, hogy lassítani kéne, kiélvezni minden centidet, de már a türelmetlenségem felülkerekedett a józan észen.
Józan ész? Ugyan már, akkor bele se kezdtünk volna.
Már akkor elvetted a józanságomat, amikor mindenféle kedves csacsiságokat suttogtál a fülembe. Felhergeltél egészen, nem számítottál rá, hogy ennyire kívánni foglak.

De érzem jól, hogy nem egyoldalú részemről ez a perzselő vágy, hiszen amilyen állapotban vagy, utal rá egyértelműen, hogy magad is az izgató beteljesülés határán jársz.
– Nézz rám kedves, – súgom oda. Imádom a tekintetedet, amikor ilyen hörgő a lélegzetvételed, és azt szeretném, hogy te is láss engem, amikor éppen elmegyek!

Nézzük egymást, imádlak, gyönyörű vagy, amikor élvezel.
Erre gondolhatsz te is, ez a látvány élményt fokozó, emlékezetes.
A jövőben akármikor rád gondolok, mindig ezt a látványt idézem majd fel, ezt a nagyszerű látványt, amikor lüktetve, hörögve, csodálatos gyönyöröket érezve, elélveztél bennem.