Egy szűz fiú

Már rég óta, és elég hosszasan levelezgettünk, mindenféle intim titkokat tudtunk egymásról. Így ismeretlenül egyre többet jelentettünk egymásnak, mindennapi gondolataink között benne szerepelt a másik, akár akartuk, akár nem. Aztán egyszer javasolt egy személyes találkozót, csak egy kávézást, de azért lehetett tudni előre, hogy testi kapcsolatról lesz szó. Hezitáltam rajta, mert a levelezéseink során kiderült, hogy sokkal fiatalabb, mint én, meg aztán nem is tartom magam valami jó nőnek, azt viszont nem viselte volna el az önérzetem, hogy boldogan ragyogva a karjaiba vetem magam, ő meg utálkozva eltoljon mivel hogy szexuálisan nem hoznám tűzbe. Miután sokkal jobban vágytam rá, mint ahogy önmagamnak is beismertem volna, mégiscsak belementem egy személyes találkozóba is – akármikor visszaléphetek, gondoltam akkor. Egész héten a várakozás izgalma feszített, hajtottam volna az időt szombatig. Nagyon készültem, fodrász, kozmetikus, stb. Az általam legcsinosabbnak tartott ruhámba kirittyentettem magam, még egy is bedobtam indulás előtt – holott nem szoktam inni, de kellett egy kis oldás, mert már olyan görcsben voltam, hogy a kezem is remegett tőle. Már odafelé menet közben megcsappant a bátorságom, újra és újra arra gondoltam, hogy elutasít, vagy ha szóban nem teszi is, meglátom a szemén, hogy egyáltalán nem vonzom, csak a kedvemért tesz erőfeszítéseket. Mire odaértem, már az egész testem reszketett, a hátamon folyt a veríték, a torkom kiszáradt és teljesen paff voltam. Mielőtt beléptem volna a kávézóba, megtorpantam az ajtóban, és pár pillanat ácsorgás után hátat fordítottam, és indultam vissza, amerről jöttem. Feltépte az ajtót, utánam kiáltott, hogy várjam meg. A szeme mosolygott, az egész lénye vibrált a napsütésben. Igazi hús – vér valójában még jobban tetszett, mint eddigi ábrándjaimban bármikor. Csak néztem őt, megérinteni sem mertem, pedig nagyon tetszett, és nagyon vágytam rá, hogy hozzásimulhassak. Átfogta a vállam, puszit nyomott az arcomra, és máris fogva voltam, már nem volt visszaút. Mentem vele, amerre vezetett, de amekkora gombóc nőtt a torkomban, beszélgetni nem nagyon lehetett velem. Elmentünk valami lakásba, aztán ott ácsorgásomban csak összekapartam annyit, hogy: Bocsi, meggondoltam magam, elmennék inkább. Látszott, hogy csalódott – pontosan láttam az arcán, hogy megbántódott. Próbáltam magyarázkodni, hogy én nem érzem magam elég klassznak, nyilván ő nem is fog gerjedni rám, jobbhoz szokott – meg ilyesmi. Némi tétovázás után aztán kibökte, hogy még sosem volt nővel. Belevörösödött, ahogy mondta. Annyira váratlanul ért, ahogy ezt a titkát elém terítette, hogy egy pillanat alatt elsöprődött az én nyavalygásom, az összes fóbiám. Akkor mertem először a szemébe nézni, de ott nem az elutasítást láttam, csakis izgatott várakozást. Várakozást, hogy most miként ítélem meg őt. Képes vagyok a saját érdekeim elé helyezni a másokét, és most, amikor kiderült, hogy ő sokkal több görccsel érkezett erre a randira, mint én, máris úgy éreztem, hogy fontosabb nekem az ő baja, mint a magamé. Világossá vált, hogy miért szorgalmazta ezt a találkozót – habár az még mindig nem derült ki, hogy miért éppen velem, lehetett volna valami csinosabb inkább, akinek már a látványától is felizgulhatna. Gondoltam, előbb beszélje ki magából, az segíteni szokott. Kérdezgettem, hogy meddig jutott eddig, valami izgató petting, vagy csak csókolózás, vagy mi volt. Sajnos semmi, még randira se ment vele senki. Pedig csinos fiú, kellemes az orgánuma, meleg barna szeme olyan kifejező, a hangulata ott tükröződik az arcán, (most éppen a feszült várakozás) hogy lehet, hogy a lányok nem csaptak le rá. Kellemes a mosolya, szép a foga, minden egyszerű, ahogy nézem, hogyhogy nem jött össze semmi. Na és én, hogy fogjak hozzá, neki kéne tennie valamit, egy gesztust, vagy valami más jelét, hogy akkor most mi legyen. Ismét átsuhant a gondolataimban, hogy inkább haza kéne menni. Tétován azt mondtam, hogy:
– Na szia, adj egy puszit.
Ő meg visszakérdezett, hogy hova? Nem is feleltem, odaléptem, hogy két orcáját megpusziljam búcsúzóul, s megyek máris. Amikor közelebb léptem, karjaival átölelt, közel húzott, és a puszimért nem az arcát tartotta, ahogy indítottam, hanem már az ajkait. Láttam, hogy egészen elpirult tőle, lángolt az egész feje. Nem eresztett az ölelésből, csak halkan odasúgta:
– Megpróbálhatnám újra?
És a második puszi már hosszabban összeforrt. Átfogtam én is a derekát, végigsimítva a gerincén. Ahogy összesimultunk, éreztem, hogy elnyílik az ajka és bátortalanul megjelent a nyelve hegye a szám peremén. Amint megnyitottam én is, bátran előretolta, halk nyögés kísérte. Nagyon hosszan csókolóztunk, olykor elszakadtunk ugyan, de annyira kedvét lelte benne, hogy újra és újra nekifogott, szenvedélye magasra szállt. Tetszett nekem hallani, hogy közben finoman nyög, szorosan magához fog, simogatja a hátam, és hasamnak feszül a közénk szorult dákója. Nem sokkal azután hátravetette a fejét, a szeme is fölakadt, és olyan mélyről tört elő a hörgése, hogy egyértelművé vált számomra, hogy elélvezett a csókolózástól. Végső soron tőlem ugye, amitől máris lebegőbbé váltam. Hihetetlenül feltüzelt a látványa. Először is a gondolat, hogy ennyire gerjed rám, éppen rám, holott egész másként hittem, azután meg az arcáról tükröződő boldogságtól átforrósodott a fülem, és magam is szerettem volna abban a boldogságban megmerítkezni. Továbbra is szoros ölelkezésben tartott, de már egyik kezével a blúzom gombjait nyitogatta, s már a harmadik gomb után előbuggyantak a melleim. Nem volt rajtam melltartó, mert amikor otthonról indultam, még azt gondoltam, szexelni megyek. Azóta már azt gondoltam, hogy mégsem, vagyis inkább talán mégis, akkor aztán megint nem, most meg ugye mégiscsak igen. A szemeit nem is tudta elvenni onnét, csak nézegette örömmel, emelgette, mint aki a súlyát becsli, szorongatta, mint aki az állagát méri fel. Ragyogott a tekintete. Odahajolt és megcsókolta a bimbót. Előbb csak megpuszilta, mint a számat, azután elnyitotta az ajkait, eresztette, hogy közé csusszanjon a bimbó. Ott pedig már csak a nyelve hegyével tologatta, cirógatta, nagyon finom volt. Amikor felnyögtem belé, láttam, hogy rám néz, és széjjelszalad az arcán az elégedettség nyugalma. Fogta a derekamat, hasához szorította az enyémet, még kicsi oldalazó mozdulattal, (éppen úgy, mint amikor a fejünkkel nemet intünk) hozzám dörzsölte farkát. Egészen ingerlő érzés, annyi követelőzés van benne, annyi ígéret, hogy nem lehet abbahagyni, csak folytatni tovább. Befért a nadrágja korcán a kezem. Az alsóján keresztül megragadtam a fütykösét. Egészen feszes volt, éreztem ahogy lüktet a tenyeremben. Kissé lejjebb hatolva megsimítottam a heréket, szorongattam, ahogy teli volt vele a markom. Éreztem, hogy összezsugorodik egészen, a bőr tapintása érdessé vált, a golyókat már nem is lehetett táncoltatni tovább. Ahogy ott matattam, fülemhez tolta a száját, úgy lihegte bele közvetlenül, hogy nagyon jó, csináljam még, még, de már elakadt a szava, és éreztem is a kalandor kezemmel a jellegzetes rángásokat, amint elélvezett. Nem lazított az ölelésen, csak simogatott tovább, és ernyedtebb farkát tologatta várakozó tenyeremhez. Elengedtem mégis, hogy a nadrág gombjait megnyissam. A zsebben lévő mindenféle kacat súlya egy pillanat alatt a bokájáig rántotta a nadrágot, az alsóját meg legörgettem a combjáig. Alig csókolóztunk egy picit, máris éreztem, hogy ismét merevvé vált. Elszakadva a derekamról, letolta a bugyimat. Amint ráakadt a puncimra, olyan hevessé vált a lélegzetvétele, azt hittem, hogy tüstént elszáll megint. Ezúttal nem, hanem csak simogatta boldogan, lihegett belé, és úgy csókolt, mintha onnét kéne a levegőt szívnia a légszomjára. Tetszett nekem, hogy nem sieti el, jólesett ahogy simogat, jól esett, ahogy csókol, de leginkább jól esett, hogy ennyire lázban ég miattam. Elsősorban az simogatta az érzékeimet, hogy miattam ennyire lelkes ez a fiú. Ki hitte volna? Elhúztam a kezét, és picit lábujjhegyre emelkedve úgy helyezkedtem, hogy várakozó dárdáját bevezethesse végre a helyére. Olyan hevesen fogadta a lehetőséget, hogy egészen nekilökött a falnak, hozzászorított, és már nem adta ki az irányítást a kezéből többé. Csak húzta a vonót meg persze tolta is nagy élvezettel, közben meg nyögött, jajgatott, horkantott. Amikor aztán megérezte, hogy robbanni fog azonnal, ismét a számra hajolt, és nyelvét mélyen az enyémhez nyomta, miközben reszketve, rángatózva elélvezett.