Ha a Dunapart mesélni tudna 2. rész - Tapasztalatszerzés

Ismét a folyó parton, ismét egyedül. A megszokott helyemen voltam, késő nyár volt, fülledt meleg, szél semmi. Pont az az idő, amikor meg sem mozdulsz és már folyik rajtad mindenhol az izzadtság. Pont erre jó a hideg Duna víz, csak bemész és lehutöd magad. Többször is bementem a vízbe, de nem sokat ért, miután megszáradtam szinte azonnal újból izzadni kezdtem. És még csak reggel fél 10 volt! Mi lesz itt később? Nem fogom bírni, csak az árnyékban.

És eljött az a pillanat amikor tényleg be kellett vonulnom a huvösbe, megkerestem azt a kis tisztást ahol a múltkori történet megesett és letelepdtem. Jó kilátásom nyílt a kavicsos partra, és mégsem égtem szénné. A Duna semmit nem változott, talán a vízszint volt egy kicsit magasabban, mert a kavicsos part keskenyebbnek tunt, mint múltkor. Az öreg folyót semmi nem zavarta, se a kirándulóhajók okozta hullámok, se a kiabáló, nevetgélő vízitúrázok; megállíthatatlanul, könyörtelenül folyt tovább a távoli tenger irányába.

Nagy volt a forgalom a vízen, két túrakenus csapat és vagy 20 – 30 kajak – kenus haladt el a part közvetlen közelében. Engem most nem nagyon láthattak, de én egész jól láttam mindent. Csak az vehetett volna észre aki partraszáll. Lehet, hogy ott fekve egy kicsit elszundítottam, mert nevetgélésre ébredtem fel. Ráadásul elég volt.

Ott állt tőlem kb. 10 méterre két lány és rám mutogatva vihorásztak. Nem is tudtam mit csináljak, de mire észbekaptam volna az egyik már közelebb is jött.

– Te olyan mutogatós bácsi vagy? – kérdezte vihogva

Azt hiszem a lányok nem voltak százasok és aztán kiderült miért. Mindkettejük kezében egy – egy táncolt, szinte teljesen üresen. Zavarban voltam, nem tudtam hányan vannak, mert ha szerencsém van – vagy pechem, kérdés honnan nézzük –, akkor egy egész leánykollégium szállt partra és pár másodperc múlva már 40 lány fog rám viháncolva mutogatni. De nem történt semmi, úgy látszik csak a két Robinsonát vettette partra az ár.

Mit csináljak? Nem szoktam idegenekkel szóba elegyedni, – a múltkori szituáció se rajtam múlott, hogy olyan szép dolog keveredett ki belőle – és most sem akartam. Főleg látván állapotukat. Tény, hogy nem voltak , és csak egy üveg ihattak, de úgy látszik ez is egy kicsit a fejükbe szállt.