Az edzőtermi nyelvpróba

A balesetünk óta nem mentünk le az edzőterembe, de mostanra megérett az elhatározás bennünk, hogy újra járni kéne. Az a két órányi intenzív mozgás, azután meg a szaunában való lazulgatás remekül kikapcsolja az embert a taposómalom monotonitásából. A gondolatot tett követte, összekapartuk a kellékeinket, aztán vettünk egy új bérletet.

A törzstagok örömmel fogadtak, kérdezgették, miért maradtunk ki 2 évet. Jól esett, hogy ennyire szívesen fogadtak vissza, hogy ennyire számon tartanak minket.

Az edzőterem egy jókora pincelabirintus, a fal mellett a kondigépek tömege, és minden szeren szorgalmasan dolgoznak az emberek. Én párban szeretek lenni, mert amikor már kidöglöttem, helyet cserélünk, amíg ő nyomatja, addig én lélegzethez juthatok. Lány pár kell, mert más szereket használnak a férfiak. Ők elsősorban a vállukra, hátukra, hasra, combra gyúrnak, míg a lányok elsősorban fenékre, combra, hasra. Ugyanazokat a szereket használjuk, valamivel kisebb súllyal, és kevesebb művelettel.

Tanácstalanul néztem körbe, kihez csapódhatnék. Egy fiatal lányka, a Kinga is épp akkor érkezett, most akasztotta föl az öltözőszekrénye kulcsát a falitáblára. Invitáltam párnak, jött szívesen. Bemelegítettünk, combra dolgozva lefoglaltunk két széket. Olyan valóban, mint egy támlás szék, csakhogy térd magasságában tartópárna van kapcsolva, ahhoz a csigán átvetett drótkötél, amellyel a megválasztott súlyt mozgatjuk. Eleinte 25 – 30 kg – mal próbáltuk, majd ha már jól megy, tehetünk rá több súlyt is. A székbe ülve az ember a tartópárnára teszi a térdeit egymástól széjjeltolja ameddig lehet, majd ugyanolyan erővel ellentartva a súlynak visszaereszti az alapállásba. Azt nem illik engedni, hogy a súly a maga folytán visszaessen, nagyot csattanva, elárulva a többieknek, hogy itt egy lémer van közöttünk. Egy ilyen súly ellenében való comb szétnyit – becsuk tárogatás megy 40 – 50 – szer egymás után, aztán csere, és amíg a partner tárogat, addig lehet pihizni. Komoly erőkifejtésről van szó, az ember belső combja alapértelmezésben nem szokott hozzá az efféle megerőltetéshez. Eleinte könnyen megy, a 4. vagy 5. körnél viszont már remeg az egész medence, megkönnyebbülés, ha kiszállhatunk a székből. Kifejezetten női szernek tekintik a fiúk ezt a combozót, mivelhogy a nők ágyéki izmainak erősítése, feszíthetősége kerül edzés alá itt. A fiuk csak akkor ülnek bele, ha a szembe székbe valami csinos lány tárogatja a combjait, és a látvány megéri. Kinga éppen az a kategória, aki miatt beülnek a szembe állított combozó székbe a srácok. Rajta csak egy kis rövid bő sort volt, meg egy pici kis top, szabadon hagyva hasát, formás lábait. Erre a féle ruházatra szokták mondani, hogy többet mutat, mind amennyit takar.

Már egy jó ideje nyomattuk, amikor megunva a vállra dolgozást, a pince kanyarulatából elősodródott 3 fiú, hogy átmenjenek a hát – és mellizom géphez. Ketten továbbhaladtak, de a harmadikuk, egy tüsi hajú szőke belerogyott a szembeállított combozóba, és ott ragadt. Le se bírta emelni a tekintetét a partneremről, révülten nézett be a combjai közé, úgy el volt varázsolva, szerintem még lélegzetet sem vett percekig. Persze, hogy észrevette a lány is, de egy kis dac féle látszott a tekintetén, ahogy folytatta. Nem kellett hozzá nagy kombinatív készség, hogy felfedezzem, hogy a srácot baromira eszi a fene a lányért, a látványért, ahogy tárogat. Az erőfeszítéstől a két melle között átizzadt a kis trikója, és a hasán is csillogott a veríték. Már az utolsó 50 – es csoportnál jártunk, kimerülve, remegőn. Egyik ilyen nyitásnál – tán a fáradtság, vagy valami görcs miatt – a lány odakapott a combjaihoz, erősen végighúzta a tenyereit, majd az ágyékán is egyszer – kétszer, vagy háromszor.

Na ez már a srác szemében minden elviselhetőségen túlment. Szorosan összezárta szemeit, a fejét hátravetette, úgy szívta be a levegőt, mint aki eddig nem kapott. Nem is maradt tovább, fogta a törölközőjét és elmasírozott az öltözők felé (vagy a wc – k felé).

Cinkosan ráhunyorogtam a lányra: – láttad?
– Persze, egész héten minden nap itt epekedik nekem, de hogy odajönne, hogy szólna valamit, azt bezzeg nem. Mit mafláskodik? Kérne inkább egy randit, vagy szólna valamit. De csak néz ki a fejéből, aztán annyi.
Mit mondhatnék erre, folytattuk a sorozatokat, majd kimerülten zúdultunk be az öltözőbe a fürdőruciért, hogy szaunába vonuljunk. Már volt benn két manus, de helyet szorítottak. A forróság égette a bőrünket, fanyar menta illata szállt, mi meg ezt imádtuk. Ez az igazi ellazulás a kemény munka után. Hagyom ernyedni az összes görcsöt, kiizzadom az összes keménységet, a végére érezhető a teljes megkönnyebbülés. Egyszer csak váratlanul föltépik az ajtót, ott áll az "epekedős", csak áll bénán, aztán se be se ki. Aztán az egyik pofa ráförmedt, hogy ne engedje ki a meleget, mi lesz már, gyerünk be. A fiúka inkább visszatolatott, nem mert beljebb lépni, gondolom attól félt, hogy megharapjuk, vagy ha nem is, de akkor beszélnie kell imádata tárgyával, az meg meghaladja az erejét.
– És te, miért nem kezdeményezel? – firtattam, fejemmel a folyosó felé intve.
– Ugyan hagyd már, egy ilyen mulya fiúval, még beszélgetni se lehet vele. Nincs is neki nyelve. : – ( Amennyit ez tudhat a nőkről, az elfér egy olajbogyóban. Meg aztán, tudod, hogy a szüleimmel meg a kishúgommal lakom...

Kiéreztem a válaszból, hogy ő se bánná a fiút közelebbről, de nem nézi ki a srácból, hogy képes lenne összehozni valamit is a kiteljesülés érdekében. Látható ugye, hogy még egy szót se.
– Na várj csak, kigondolok én valamit erre. Egymást kergették az ötleteim, de egyik sem volt igazán nyerő erre a helyzetre.

A szaunából kijőve láttuk, hogy a folyosón ténfereg az "epedős", semmit nem szóltunk, indultunk az öltözőnkbe. Éppen tök üres volt.
– Maradj csak benn Kinga. , fordultam vissza az ajtóból.
Átmentem a folyosón, amikor a srác mellé értem, csak akkor súgtam oda neki halkan:
– Menj be, vár rád!
Végig se gondolhatta, hogy mit mondtam, egyszerűen csak bevitték a lábai.
Mint kibic, maradtam kinn, figyeltem a forgalmat. Jött ugyan 2 – 3 lány még vetkőzni, én meg finoman elhajtottam őket, hogy odabenn épp fontos "beszélgetés" – féle folyik, ne menjenek be addig. Csak egyikük volt, aki hegyeskedett egy kissé, hogy ő siet, mennie kell, de a többiek segítettek meggyőzni őt, hogy ráér még az a sietés egy kicsit, negyedórácskát csak várhat. Összetartunk, vagy nem?!

Persze a vékony gipszkarton falon kihallatszott a "beszélgetés" mindenféle nesze, hosszú sóhajok meg horkantások, némi nyögés vagy valami fújtatásféle is, de szó, az egy se. Ezek szerint tényleg nincs nyelve. ; – ) Vagyis hát, van aki így szokott beszélgetni, szó se kell hozzá, mégis megy az.

Az srác úgy jött ki, hogy a lába se érte a földet, ott lebegett fölötte 5 centivel. A szemei ragyogtak, az arcán az angyalok réveteg mosolya. Valami nem evilági könnyedséggel suhant át a férfiak öltözőjébe.
Kinga meg – mint a jóllakott macska, amelyik éppen belefetyelte a tejfölt, vagy valami olyasmit.
Csak a szemével mosolygott, úgy súgta oda nekem:
– van neki nyelve. : – )))