Csinos seggek csapkodása 3-4. fejezet

3. NŐI VÁLTÓ

– Gondolom tudjátok, mi az a női váltó a versenysportban! – dünnyögtem elgondolkodva, miközben odaálltam a fenyítőbak bal oldalához, jobb tenyerem határozottan Anikó fenekére helyezve. A csaj nyomban hátrapillantott, nagyot nyelve a felismeréstől, hogy vele fogom kezdeni a mai edzést. Három társa szintén érdeklődve bámulta megfontolt mozdulataimat, ahogy körbesimogattam a szépen kinyomott, bársonyos tapintású ülőgumókat.
Szilvia gyorsan a túloldalra került, ráközelítve a kamerával a kezemre, nehogy elszalassza az első tenyerest. Szolídan rávigyorogtam amatőr operatőrömre, s úgy döntöttem, nem kapkodom el a gyönyörű popsi megpaskolását. Az évek során megtanultam kiélvezni az ilyen intim pillanatokat, hát igazi gourmand módjára szemléltem a formás női testet, ahogy finoman megmozdul érintésem nyomán.
– Igen, uram! – válaszolta Anikó, büszkén homorítva a kedvemért. Bal tenyerem a hátára tettem, hogy úgy is maradjon, és pár szóban ismertettem vele – nomeg a versenytársaival a tényállást.
– A feladat mindannyiótok számára ugyanaz, de felváltva kell teljesítenetek! Együtt fogunk a célba érni és én végig figyelemmel kísérem a produkciótokat. Akivel a legjobban meg leszek elégedve, az számíthat a játék végén egy alapos hímvesszőzésre! Az edzéstervem szerint a sorrend Anikó, Enikő, Edit és Klára lesz. Az első körben tenyérrel fogtok kapni, aztán keresek nektek valami popsihoz álló célszerszámot a szekrényben. Nektek csak tűrnötök kell, csöndben és fegyelmezetten, amit kaptok a szebbik fertályatokra. Ne aggódjatok, gondoskodni fogok róla, hogy mind egyforma bánásmódban részesüljetek! Ma jó napom van, úgyhogy a fenekelés gyors lesz és alapos. Nem akarom az időt vesztegetni bájolgásra. Felkészültetek a mérkőzésre, lányok?!
– Igen, uram! – mondta kéjesen Anikó. A többiek ugyanezt válaszolták, így hát befejezettnek tekintettem a szövegelést. Ideje munkához látni.
– Akkor had szóljon! – bólintottam vidáman és nagyot csaptam a zöld harisnya hátsó felére. Nem túl erősen, de határozottan, hogy jól lehessen hallani az egész szobában.
– Nem kell számolnod, csak maradj mozdulatlan, szépségem! És állj egyenesen! Úgy...! – utasítottam rendre a mocorogni kezdő hölgyeményt. Ő teljesítette a parancsot, aztán szakadozó lélegzettel tűrte, hogy kérges tenyeremmel jól megcsapkodjam a merészen kinyomott valagát. Ahogy a gazdája veregeti meg a kedvenc kancája izmos tomporát, gyorsabb ügetésre serkentve az állatot.