Téboly 1. rész

Hisztérikus sikoly hasított a kertváros verőfényes, júliusi délelőttjének csendjébe. Kiindulási helye, a környezetéhez képest szolidnak mondható ház teraszra nyíló nappalija volt. Pontosabban a nappaliba belépő ifjú hölgy torka. A dohányzóasztaláná1 ez idáig békésen cigarettázó férfi döbbenetében elejtette a kezében tartott poharat. Tartalma szétfolyt éktelen foltot hagyott a padlószőnyegen. A sikoly tulajdonosának öltözéke mindössze egy fehér férfiingből és sportcipőből állt. A hölgy meglehetősen feldúltnak tűnt, rendkívül szép arcára és buja gondolatokat ébresztő alakjára mindemellett méltán büszke lehetett.
– Mi ütött beléd? – nézett rá megütközve a férfi. Felállt asztaltól, lehajolt, felvette a leesett poharat. – Elment az eszed? Mit visítozol!?
A sikolyból szinte észrevehetetlen átmenettel lett érthető szöveg:
– Takarodj innen, te görény! Most, azonnal takarodj! Nem bírok rád nézni, te hernyó! – sivította a nő. – Azt hitted a végtelenségig bírom? Te... te... – és itt egy pillanatig az ideillő szót kereste, majd jobb híján így folytatta: – Te szemét!
– Mi bajod van velem? Próbáld meg végre értelmesen...
– Értelmesen? Igen?... Na, jól Hogy van a kis Puncuskád mi!?
Azt hitted, hogy nálam soha nem telik be a pohár – harsogta Róza, mert hogy így hívták e tomboló tüneményt –, nekem mindent el kell tűrnöm, mert te úgy akarod, igen? – és hogy nyomatéka is legyen szavainak, a férfihoz vágott egy szépen kidolgozott cseréptálat. A derekán találta el.
– Mit üvöltesz?... Meg lehet ezt beszélni emberi módon is... ­igyekezett lehalkítani őt Imre, de azért a biztonság kedvéért belebújt nem rég levetett cipőjébe. Zöld vászon nadrágot és atlétát viselt, percekkel korábban érkezett meg néhány napos vidéki útjáról. Éppen csak leült néhány korty italra a nappaliba, abban a hiszemben, hogy Róza, a felesége még alszik és nem akarta felzavari. Tévedett, az asszony nagyon is ébren volt.
– Emberi módon?!?! Veled? Veled, te mocskos disznó? Takarodj ki innen! Ne mondjam még egyszer, mert megbánod, te rohadék!! – sikította. Felkapott egy közel félkilós ezüst cigaret­tatartót és a férfi felé hajította. Imre jó reflexén múlott csupán, hogy elkerülte a kellemetlen találkozást vele. Rájött, hogy résen kell lennie, ha sérülés nélkül akarja rendezni ezt az affért.