Visszajár egy álom

Elmosolyodom, ahogy a nyitott ablaknál állva a hotelszoba könnyű függönye végigsimítja a meztelen vállam. Behunyom a szemem és a beáramló, könnyű szélnek fordítom az arcom. Hagyom, hogy a feltűzött hajamból kiszabadult tincsek játékosan körberepdessék a nyakam. Rád gondolok... Önkéntelenül harapom be alsó ajkam, ahogy a lehunyt pilláim mögött a nyakamra, vállamra képzelem az ajkaid... "Nemsokára" – nyugtatom magam hangosan, s a sötétítőfüggönybe kapaszkodom, míg a vakítóan gyönyörű napfény elé húzom enyhén remegő léptekkel. A szoba sejtelmes félhomályba borul.
A minibár felé veszem az irányt a hathatósabb hűtésem érdekében. Ahogy ellejtek a hatalmas franciaágy mellett, megállok egy pillantás erejéig a szemközti falon mosolygó tükörképem előtt. Elégedetten mérem végig a látványt. Jól választottam.

A könnyű, kis fekete spagetti pántos nyári ruha selymes, elasztikus anyaga megadóan követi a testem minden négyzetcentiméterét egészen a csípőm domborulatáig, hogy lágy redőkben omolva a combom közepéig, minden lépésnél körbecirógassa a lábaimat a tűsarkú, fekete szandál kopogásának ütemére. Élvezettel simítom végig tenyerem a kagylófényű anyagon és elégedetten nyugtázom, ahogy az érintésre megkeményedő mellbimbóim elemelik ruhámat a bőrömtől.
Nem szorítottam magam melltartóba, így egy kóbor napsugár surlófényében sejtelmesen bontakozik ki a karamellszínű bőrömön feszülő fekete ruha alatt a melleim és az apró, fekete csipketanga körvonala. Sóhajtól kísérve megálljt parancsolok a kezemnek és magára hagyom a tükörképem.

Le kell guggolnom, hogy kinyissam a hűtőt. Ahogy a szélesre tárt ajtó mögül combjaim közé ömlik a hideg levegő, elönti ágyékomat a forróság... Gondolataim visszarepülnek a tegnap esti telefonodhoz. Kedves, de ellentmondást nem tűrő hangon közölted az instrukciókat, hova és mikorra érkezzek. Nem volt szükség rá, hogy megkérdezd, ráérek-e. Magától értetődő volt, hogy ott leszek. Egy egész délután vár ránk...
Lüktető halántékkal emelek ki egy hideg mini- és a légáramlatokra csukom az ajtót. Végighúzom a deres üveget a combjaim között, abban reménykedve, hogy csillapítják tomboló vágyam, de hősiesen megállom, hogy a testemhez érjek. Neked tartogatom magam...

A bódító gondolatfoszlányokból kopogás térít magához. Kiegyenesedem és ajtót nyitok.