Egy kis bécsi kurva emlékezései 13. rész

Ebben a pillanatban nyílt az ajtó. Ekhard úr volt az, váratlanul egy kicsit korábban érkezett haza. Megmentőm lesz, éreztem! Van még igazságtétel a földön. Ekhard úr meg fogja tenni mindazt, amire Schanitól vágytam. Hát el is köszöntem tőle gyorsan, tuszkoltam kifelé, és szaladtam a konyhába Ekhard úrhoz. Akiről, valljuk be oszintén, az utóbbi időben jócskám meg is feledkeztem, annyira más folyása volt a dolgoknak. Ott volt a Horak úr a pincében, Alois két helyen is, a Klementine, kudarcként a Schani. De most akkor az Ekhard úr...! Emlékeztem a farkára, s hirtelen a fejem tudtam volna a falba verni, hogy én egy ilyen óriás szerszámot így elhanyagoltam. Emlékezem becézgetéseire is, meg hogy a kezemben milyen jó volt az a nagy meleg micsoda, a lábam közt hogy túrt – fúrt, és minden. Ott egye meg a fene a Schanit meg a három nőszemélyt. Ezúttal, megvallom, a Franzról feledkeztem meg, ő ugyanis rendszeresen kettyintgetett – de hát ilyen az emberi lélek. Futottam hát a konyhába, egyenest az Ekhard úrhoz, aki köszönni se ért rá, már ott volt kis kezem a fütyijénél, gomboltam ki a sliccét sebtiben. És suttogtam a fülébe:
"Hamar, hamar! Nehogy megjöjjön közben valaki. "
Ekhard úrra komoly hatást tehetett begerjedt állapotom, s ezt nem is tagadhatta volna, olyan hamar feltornyosult a markomban a fütyifurkója. De azért megkérdezte:
"Miért... olyan hamar? Meg egyáltalán, mit akarsz? "
Elszállt belőlem minden létező vagy nem létező szemérem, így ziháltam:

"Baszni akarok, Ekhard úr, baszni, de gyorsan, és jó nagyot! "
Ekhard úr egész teste reszketett. Úgy vetette rám magát, hogy biztos, a földre zuhanunk, mindent ledöntünk... csak ezt nem akartam. Bevonszoltam, persze a farkánál fogva, a szobába, ott vágtam magam végig az ágyon. Ólomsúllyal zuhant rám az Ekhard úr teste, farka tombolva kereste a bejárást. Talán szét is tépett volna, ha engedem. Úgy meg volt vadulva, még énhozzám képest is. Jó, csak én tovább vezéreltem őt, markoltam a durungot, két kézzel méghozzá, alagutat formálva ujjaimból, hogy a bőrt így csusszantsam le, jó hátra, a makkjáról. Forrón lüktetett, külön életet élt az Ekhard úr fasza, és én azt éreztem, megőrülök. De most úgy, ahogyan soha még.