A szerelmet tanultuk 6. fejezet - Téli leckék

Pöcike nagyon jó nő volt. Ezt nem csak az iskola fiútanulói, de az irigységtől sárguló lányok is elismerték, akik legnagyobb mérgükre bármit is tettek, nem tudták megakadályozni, hogy amikor végigvonul az épület bármely részén, a fiúk feje, mintha zsinóron húznák, egyszerre utána ne forduljon.

Szóval Pöcike, aki szeptember elsején került a suliba, megjelenésével felbolygatta a kedélyeket. Mind a tanári karnál, mind a diákok között. Sok minden alkalmassá tehette volna arra, hogy a kétszázötven fiúból, legalább száz beleszeressen, ha Pöcikének, Pötzinger Zsuzsannának nem lett volna néhány taszító tulajdonsága. A belőle sugárzó erélyes szexualitás, kevés fiút taszít ebben a korban, legfeljebb a konkurencia, a többi nő fog undorral félrefordulni, és megjegyzéseket tenni, de az, hogy orosztanárként végezte el tavasszal a főiskolát, már sok fiút megriasztott. A maradékból sokan azért éreztek vele szemben ellenszenvet, mert ő lett a KISZ-vezető tanár, és ez akkoriban, még csak kevesek esetében számított bocsánatos bűnnek.

Igazából, a viselkedése tette be előttünk az ajtót.

Egyikünk sem szeretett oroszul tanulni, még az sem akinek úgy, ahogy ment valamennyire a dolog. Azt pedig kimondottan utáltuk a módszerében, hogy a bemutatkozás utáni pillanattól kezdve nem volt hajlandó magyarul megszólalni. Nem is értettünk mindent, amire szükségünk lett volna a tanuláshoz, meg nem is akartunk az órán mindent oroszul megtárgyalni.

Az oroszórán kívüli stílusa se segített megszerettetni őt velünk. Azt hiszem, hogy a tekintélyét akarta megszilárdítani féktelen keménységével, brutális intőosztogatásaival, meg temérdek tőle származó elégtelennel, de az, hogy fenemód utáltuk, nem enyhített azon, hogy amikor megjelent, felékaptuk a szemünk. Az éppen csak elfogadható legrövidebb szoknyát hordta, amely feszesen tapadt jó formájú ülepére, átlátszó, mintás fekete harisnyába bújtatott virgácsai hosszan kilógtak alóla, és amikor leült, a lábai közé látva, olykor megvillantotta a kis fehér háromszöget a combjai között. Lábait sokszor tette akkor is keresztbe egymáson, mikor a katedra előlapja nem takarta ülőhelyzetében. Élvezettel trónolt az első pad asztallapján, és ilyenkor eszembe jutott az a tanárnő, aki először engedte meglátnom, milyen is egy női mell.