Egy kis bécsi kurva emlékezései 12. rész

A másik fiút, aki különös élességgel maradt meg az emlékezetemben, úgy hívták, hogy Schani. Pár házzal arrébb lakott, de még a mi utcánkban. Tizenhárom éves volt akkor, és nagyon kedveltem. Sápadt, magas, karcsú, egyáltalán: szép szál fiú volt, a haja szurokfekete, meg a szeme, az is, és örökké olyan büszkén járt, rátartian, na. Ha találkoztunk, köszöntünk egymásnak, de sose elegyedtünk beszédbe, hát nem is volt köztünk semmi. Merthogy a Schani a nagyobbik bátyámmal, a Lorenzcel járt egy osztályba, barátok is voltak, féltem hát bármi efféléről – keféldéről beszélni vele, gondoltam, ugyanolyan szuzies és nemes lélek, mint a Lorenz, akkor meg minek. Olykor eljött látogatóba hozzánk, vagyis hogy csak a Lorenzhez, együtt csinálták a házi feladatokat, halkan pusmogtak, velünk nem törődtek. Csak azért a Schani mindig olyan kedvesen köszönt rám, ha az utcán találkoztunk, megsimogatott a sötét szemével – hát kezdtem a dolgot nem érteni. Egy délután úgy állított be, hogy se a Lorenz, se a Franz nem volt otthon, apánkhoz kellett bemenniük a műhelybe. Anyám a mosókonyhában gürcölt. Hogy Schani meghallotta tőlem, hogy nincs otthon a Lorenz, egyből sarkon akart fordulni. Tartóztattam:
"Hé... maradj azért már itt egy kicsit... "
Húzódozott, így – úgy, biztattam tehát:
"A Lorenz biztos mindjárt jön... "
Végül ezt találtam ki:
"Te, én kérlek rá, maradj már... mindig annyira félek egyedül... "
Akkor belépett a lakásba. Szerettem volna, ha nekem lép be, de valahogy erre semmi reményem nem volt. Próbáljuk azért, gondoltam. Zavarban volt. A szobába mentünk. Csodás volt az a nagy sötét szeme, hát odadörgölőztem az oldalához, mint egy kis cica, mosolygott is rá, érezhetően tetszett neki a dolog – de akkor elhúzódott. Nevettem, a nyakába csimpaszkodtam, odanyomtam hozzá az ágyékomat. Vártam, jön a szokásos, benyúl a szoknyám alá, kezdi a kézi munkát, netán kiveszi a farkát, a kezembe adja. De semmi. Hagyta, ölelgessem, tapogassam, mosolygott – és kész. Nem moccant. Hogyan jutott az eszembe, nem tudom, de az ágyhoz léptem, hanyatt terültem rajta, azt mondtam:
"Gyere ide. "
Odalépett ő is, állt csak, mármint hogy a lábán. Az ágy mellett. Felhúztam a szoknyám.
"Na, akkor... " – Ezt mondtam.
"Akkor mit? "
Ezt kérdezte. Látta majdnem mindenemet.
"Mozgás, nem érted? "