A siker ára

A fekete, sötétüveges Audi A6-os megállt a Zubovsky bulvár 6. szám előtt. Két férfi szállt ki belőle. Mindkettő nagykabátot és sötét öltönyt viselt. Feltűnés nélkül körülnéztek. Az utca kihalt volt, pedig ez az utca a belváros részét képezte. A ház ablakai sötétek. Nem véletlen, hajnali kettő van. A sofőr járómotorral várakozott. Így tanították neki, meg egyébként is hideg volt. Szeptember végén leesett az első hó. A magasabbik férfi, aki közel járt a kétméteres magassághoz, nem sokat keresgélt a bejárat mellett levő hívógombok között. A félhomály ellenére is habozás nélkül megnyomta a 4. emelet 5-ös ajtó hívógombját. Kis idő múlva megismételte a jelzést. Tudta, hogy akit keresnek, idehaza van, és alszik. Újra jelzett, tudatva, hogy nem utcai huligánok szórakoznak a kaputelefonnal. Álmos női hang felelt, érdeklődve, hogy ki az?
– Doppingellenőrzést végzünk, kérem, engedjen be.
A nő kis gondolkodás után megnyomta a bejárati ajtó mágnes zárját nyitó gombot. Kissé furcsállta a korai időpontot, hisz általában napközben, vagy a kora esti órákban kerítettek sort az ellenőrzésére. Meg különben is csak tegnap érkezett meg Togliattiból a moszkvai lakásukba. Csak hétfőn találkozik a többiekkel, hogy felkészüljenek a világbajnokságra. Addig kimenőt kaptak. Vásárlással, barátai látogatásával szándékozott elütni az időt. Míg ezen töprengett, kopogtak az ajtón. Kinyitotta. A folyosón nem égett a világítás, a lakásban is csak a hálószobából kiszűrődő éjjeli lámpa fénye derengett.
– Ljudmilla Postnova? – Kérdezte egy mély férfihang.
Első meglepetésében be akarta csukni az ajtót, mivel eddig mindig nők jöttek. Általában ketten. Ezért is nem vett magára köntöst, mivel a mintavételt minden alkalommal előírás szerűen a fürdőszobában, mezítelenül, szemkontaktus ellenőrzésével ejtették meg. Most is mezítelen volt, mint éjszaka rendes szokása szerint mindig. Mielőtt az ajtó bevágódhatott volna a jövevények orra előtt, a nagydarab férfi lábával kitámasztotta, majd térdével és vállával benyomta azt. Az alacsonyabb is utána nyomult. Miután bennvoltak, az ajtót becsukták maguk mögött és felkapcsolták az előszobai villanyt.
– Ljudmilla Posztnova? – Hangzott ismét a kérdés.
– Igen... igen. – hangzott a kissé ijedt válasz, miközben kezével próbálta magát takargatni a nő.
– Öltözzön föl. A doppingvizsgálatra a központi laborban kerül sor, szigorúan ellenőrzött körülmények között. – Lépett elő az alacsonyabbik férfi egy papírlapot mutatva.