A szerelmet tanultuk 5. fejezet - Nyári leckék

Este moziba mentünk. Nagyokat nevettünk a Saint Torpezi csendőrök ügyetlenkedésein, és kezünk közben bizalmas helyekre is el-eltévedt a sötétben néha. Egy pillanatra felötlött előttem a Piri zsibbadásig szorított nyirkos tenyere, de a rémálomszerű képet, gyorsan elkergettem magamtól.

Mozi után természetesen hosszan csókolództunk elválás előtt az udvaron, ez már olyan szokásunk volt, amelytől nem akartunk eltekinteni. Két csók között, míg fejét a vállamon pihentette, azt súgtam a fülébe, hogy nagyon szeretném, ha néha nem csak a reggelt tölthetnénk együtt az ágyban, hanem az estét is.

– Azt nem tudjuk megoldani – tiltakozott.

– Pedig nagyon szeretnék együtt aludni veled.

– Ígértél valamit! – fenyegetett meg mutatóujjával.

– Ha meg akarnám szegni, akkor csak éjjel próbálkozhatnék talán? – néztem rá.

Válaszul nyakamba fúrta a fejét. – Akkor is soká lesz, mire este együtt elhatunk el.

Eltelt egy pár perc addig, mire folytatta a mondatot. – Együtt ébredni, azért tudunk. Este nyitva hagyom a veranda ajtót, és olyan reggelt szeretnék, hogy amikor kinyitom a szemem, mellettem vagy. – Adott egy hosszú csókot. – Akár minden nap. – fejezte be.

Szót fogadtam, s bár előzőleg nem volt panasza a fogmosás hiányára, mielőtt reggel átosontam hozzá, kiöblítettem a számat.

Anyám, apám elment otthonról, én kiugrottam az ágyból, és a hajnali szürkületben, átosontam hozzá abban a reményben, hogy senki sem látott meg. Csendben benyitottam a szobájába, és hosszan néztem az édesdeden szendergő lányt. Félig a fal felé befordulva aludt. A takaró a hónaljáig húzva, fodros haja szétterült a párnán. Megigézett a látvány a kelő nap fényénél. Vigyázva, hogy meg ne riasszam, fel ne ébresszem, csendben mellé feküdtem a takarója alá. Éppen csak odafértem.

Térdeimet bebicskáztam a térdei mögé, balkezemmel óvatosan benyúltam a karja alá, és kevéssel a melle alatt átöleltem. Finom meleg volt a takarója alatt.

Hagytam nyugodtan aludni, csak feküdtem mögötte, a hátát, meg popsiját melegítve testemmel. Aztán én is elaludtam.

Nem is tudom, melyikünk kezdett éledezni. Talán egymást ébresztettük meg.

Mikor megérezte, hogy nincs egyedül az ágyban, felém fordult, és én arra eszméltem, hogy csókolgat. Én sem éreztem hiányosnak a tisztálkodását, nem zavart, hogy még nem mosott fogat. Nyugodtan csókolództunk, meg ölelkeztünk a takaró alatti melegben.