Egy kis bécsi kurva emlékezései 10. rész

Pár napig Ekhard úrról teljesen elfeledkeztem. Folyton a Horak urat lestem, csakhogy az meg nem mutatkozott. Folytattam hát rég bevált játszadozásunkat, Franz "megugrott", kamatyolt, minden. Sok jelentősége nem volt, csak még mindig ez volt az egyetlen kérdéses dolog, ami adódhatott. Próbáltam kilesni megint egyszer a szüleimet, de egy darabig ott se volt semmi. Végre aztán egy éjszaka láttam, apám nekilát, hangokat is hallhattam hamarosan. Apám volt alul. Azt nyögte kisvártatva:
– "Jön... "
Anyám suttogva felelte:
– "Tartsd vissza... várjál még, mindjárt én is... "
De apám nem bírta visszatartani, elsült neki. És kibújt anyámból, elterült mellette az ágyon. "
Na, köszönöm", – mondta anyám, – "nekem most akkor ebben mi volt az öröm? "
Ám egy kis szünet után azt suttogta:
– "Még egy numera... nem menne? "
– "Talán" – mormolta álmosan apám. – "Majd később. "
– "Majd később" – mondta dühösen és gúnyosan anyám.

– "Később... amikor úgy horkolsz már, hogy aludni se lehet tőled... és az ágyúszó se ébreszt föl! "
– "De ha egyszer most nem megy... "
– "Nekem meg egyetlenegyszer se volt meg. Semmi. "
Így anyám. Apám ismét csak a rideg tényállást közölhette:
– "Ha egyszer nem megy másodszor, hát nem megy. Majd hajnalban, jó? "
Anyám hallgatott. Akkor újra kezdte:
– "Mondd, neked mindig ilyen lötyedék a farkad? "
Nyilván hiába tapogatta.
– "Az előbb nem volt az. De most kimerült. "
– "Na, próbáljuk meg", – mondta anyám. Olyan anyásan, tényleg. És felült az ágyban, nekilátott. Pontosan tudtam, mit csinál, bár arról nem voltam meggyőződve, hogy a száját is beveti – e. Eredmény semmi.
– "Látod, ha mondom", diadalmaskodott apám.
– "A fene enné meg", mérgelődött anyám. – "Hát ilyenkor tényleg semmit se lehet csinálni? "
– "Semmit. Nincs segítség. Pihenni kell... majd aztán újra megy. "
Anyám bosszúsan morgott valamit, de tudhattam, folytatja a kézi munkát. Ám hiába. S a végén azt mondta:
– "Már nekem fájdul bele a kezem... " És akkor jött, amire vártam.
– "Na, figyelj, majd így próbálom" – mondta anyám, és következett, hogy cupp – cupp. Szopta apám szerszámát. S ez ment egy darabig.
– "A rohadt mindenit, így se megy" – hagyott fel a dologgal anyám.
– "Jesszus, hogy valaki egy ilyen férjet fog ki magának", – mondta gonoszul.