Krisztivel... 2. rész

Mint már említettem, sok időt töltöttem azon a nyáron Kriszivel. Teljesen elbűvölt az akkor tizenhat éves lány; fiatalság – bolondság volt mindenünk. Hiába... mit kezdhetne két kiváncsi , ha egyikük szülei két hétig távol vannak...

Reggel volt, úgy nyolc fele, mikor reggelivel szeretett volna meglepni. Nála aludtam előző este (az akkor történteket már ismeritek). Kint tüsténkedett a konyhában, rágörnyedt az asztalra és épp vagdosott valamit. Mögélopakodtam, elsimítottam haját, s beleharaptam nyakába. Ijedtében kihúzta hátát, én átkaroltam hátulról, s nadrágomon át hátához nyomtam merev farkam. Tenyeremmel végigsimítottam csupasz karját – törékeny testét kirázta a hideg, libabőr borította –, majd szép lassan hátrálni kezdtünk... Lassan lépkedtünk hátrafele, közben kezeimmel már topja alá nyúltam; nem viselt melltartót, nem is igazán volt mire viselnie, hamvas kicsi keblei nem szorultak tartásra. Megmarkoltam őket, masszírozgattam, közben szakadatlan haraptam – csókoltam vékony nyakát. Behátráltunk a szobájába. Megszabadítottam felsőjétől, összeértek meztelen torzóink; jobb kezemmel kigomboltam nadrágom, lehúztam sliccem, s már így nyomtam merev, előváladéktól nyálkás farkam csupasz hátához. Egy pillanat alatt felkaptam, megpörgettem, s ledobtam az ágyra; ugyanazzal a lendülettel teremtem felette; lefogva kezeit folytattam harapdálását; nyakán kívül fülébe, vállába, mellébe mélyítettem fogaim. Egyre lejjebb harapdáltam, fogaimmal mondhatni letéptem róla pici nadrágját. Levetkőztem én is teljesen; ártatlanságát már csak egy bugyi választotta el tőlem. Combját harapdáltam belül felfele haladva, húzva, készülve arra, hogy nyelvemmel játszadozzak, de akkor beletúrt a hajamba, s felhúzott magához.

– Kötözz meg kérlek. Mocskolj be. – súgta nekem, majd beleharapott a fülembe.

– Ne viccelj! – néztem rá megdöbbenve, mire tarkómba kapaszkodva ajkaira rántotta szám, s heves smárolásba kezdtünk. Őrvényszerűen forgott bennem nyelve, szívta ajkaim, harapott, ahogy ért, majd ellökött magáról.

– Nem viccelek. – s nyúlt oldalra az éjjeliszekrényen lévő fonálgombóchoz. – Mutasd meg miért szeretek horgolni. Kötözz ki, ahogy a legdurvábban teheted! – Nézett rám szigorúan, de szemei kacéran csillogtak.