Egy kis bécsi kurva emlékezései 9. rész

– "Nem ismertem én semmiféle Ferdlt... "
Ez kicsit úgy csalódás volt nekem, hát tovább erősködtem:
– "De, de, biztosan ismerte... "
Rám sandított:
– "Sehogy sem ugrik be... "
Most úgy éreztem, fokoznom kell a nyomást.
– "Jaj, Reinthaler asszony", mondtam.
– "A Ferdl volt az, aki segített magának egyszer lehozni a padlásról a mosást. "
Láthatóan megrezzent. Akkor ennyit mondott csak:
– "A padlásról...? Vagy úgy. Na, így valami már rémlik. "
Lik, gondoltam én kajánul. S folytatnom kellett:
– "Reinthaler asszony, a Ferdl azt mondta... na, mondott valamit. "
Közbevágott:
– "Tartsd a szád, ha a Ferdl mondott valamit. A kis szar. "
És ezzel a dolog el is volt intézve. Pár nap múlva találkoztam Horak úrral. Épp ment le a pincébe.
– "Csókolom", – köszöntem neki. Vagyis hogy "kezi' csókolom", ahogy illik. Csak hogy felhívjam magamra a figyelmét. Merthogy talán még emlékezik rám. Végigmért, rájött, ki vagyok, azt mondta:
– "Gyere csak... kísérj le a pincébe... van kedved hozzá? "
Na, de még hogy mennyire! Lent nyomban megállt a sötét folyosón, aztán elkapta a fejem, a testemet szorosan magához húzta, kezdett nyomni lefelé, de már tudtam, hova, a farka kemény volt, egyből megragadtam. És kihámoztam a nadrágjából, aztán elkezdtem más módon, annak a rendjén, hámozni.
– "Te... érted a dolgod... nagy varázslónő vagy... te kis büdös ringyó... te édes" – hörögte. Nem feleltem, büszkeség járt át, meg valami egyéb is; és a lényeg az volt, hogy megfeleljek végül a várakozásainak. Várakozása, farkán mérve, nem volt csekély. Járt a kezem sebesen. Megcsiklandoztam a heréit is. A makkján a bőr most már szabadon szaladgált. Oda – vissza.
– "Kapd be", – zihálta.
– "Kapd be. "
Nem akartam, de nem azért, mintha nem kellett volna, hanem mert az volt a vágyam, ő legyen az, aki fölavat lenn. Ott alul. A Horak úr, igen. Ezzel a hegyes pengéjével.
– "Kapsz egy forintot", – mondta akkor, – "ha megint a szádba veszel. "
Most végre volt mit elutasítanom.
– "Nem az kell nekem. Hanem hogy úgy csinálja, mint a Reinthalernéval. "
– "Micsoda? Basszalak meg? Rendesen? "
– "Igen. "
– "De picinyem, te ahhoz még egy kicsit fiatalka vagy. "

És csak ámult – bámult, éreztem, meg is lottyadt kicsit a kezemben.
– "Dehogy vagyok. Megbaszhat rendesen, ha mondom" – és hozzátettem: – "... én érzem azt, nem más. "