A szerelmet tanultuk 3. fejezet - Intermezzo

A nyári meleg, szeptemberben végig kitartott, sőt még október közepén is kabát nélkül jártunk iskolába. Egy napon, Zsuzsa már kora délután hazajött a munkából. Valami lecsúsztatni valója volt, és az alkalmat arra akarta felhasználni, hogy szobáját kifesse.

Éppen verset tanultam a verandán, mikor megláttam, hogy integet felém.

– Van pár perced a számomra? – kérdezte.

– Természetesen. – feleltem.

Bár a nyár vége óta nem beszéltünk hosszabban, azért a kialakult barátságos hangnemet köszöntésekben, és apró kis mondatokban, melyek szomszédok között oly gyakoriak, megőriztük.

– Ki kellene hozni a bútorokat a szobámból, mert holnap itthon maradok, hogy kifessem a szobámat. Segítenél-e?

Az jutott az eszembe, hogy többel is adósa vagyok annál, hogy ilyen aprósággal letörleszthetném.

– Semmiség. – mondtam hanyagul, és már indultam is.

– Nem kéretted magad sokáig. Mindig ilyen segítőkész vagy?

– Ha nem lennék az adósod, akkor is ugranék. De sokkal tartozunk neked mindketten. Azt hiszem, egy ilyen kis bútorráncigálással nem fogom letudni a restanciánkat.

– Ó te lovag! – mosolyodott el – Nem csodálom, hogy az Ági beléd esett. Néha mesélt nekem rólad, olyankor odáig volt attól, hogy milyen figyelmes, és udvarias vagy.

– Én meg azt hittem, hogy csak hozom a hétköznapi formámat – szerénykedtem.

– Talán minden lányismerősöddel így viselkedsz?

Ez tényleg jó kérdés volt.

– Nem is tudom. Közeli ismerőseim nincsenek, én egész idáig fiúiskolába jártam. Azokkal viszont, akiket a gimiben ismertem meg, talán tényleg igyekszem udvarias lenni. Lehet, hogy ez kicsit régimódi stílus, de nem gorombáskodom velük, nem bosszantom őket. Ám az ábrázoló geometria leckéért, amit otthon nem tudnak megrajzolni, és ezért rendszeresen tőlem vásárolnak meg, szigorúan bevasalom az öt Forintot. – Ezen elgondolkodtam, aztán eszembe jutott, hogy különbség van az osztálytársaim, és a szomszédom között. – Az Ágival nem tudnék ilyen szigorú lenni.

Összecsapta a kezét. – Pénzt keresel a leckemásolással? – szörnyülködött.

– Félreértetted. Nem arról van szó, hogy engedem nekik lemásolni a leckét, hanem arról, hogy kemény munkával elkészítem helyettük a feladatlapot. A tanár szegény állandóan megpróbál rajtacsípni a csaláson, mert olyan lányok, akik a táblánál még súgással is csak kettest tudnak elérni, kifogástalan leckéket raknak le elé.