Renáta

Egy kellemes nyár végi péntek este volt, mikor egy fárasztó hét után otthon pihentem, nem terveztem semmit, úgy döntöttem könyv olvasással szakítom ki magam a hétköznapok, egyhangúságából. Elővettem egy regényt és olvasni kezdtem, már elragadott a könyv cselekménye, mikor a telefonom! Haverom Karesz volt! Kapd össze magad! Tuti bulit tudok neked – mondta! Egy kicsi kérettem magam, mert egy porcikám sem vágyott szórakozni, a fáradtságtól, de hagytam magam meggyőzni! Karaoke bárba hívott, ugyanis a barátnője elutazott a hétvégére, és szabad volt, ezért gyorsan összerántotta a baráti társaságot egy lazító estére. Számodra ott lesz Andi barátnője Renáta – kezdte Karesz a meggyőzést, hogy végképp ott legyek. Ebben az időben voltam 24 éves, a baráti társaság igazából nem az én korosztályom volt akkoriban ugyanis a többiek 30 – 35 között voltak, ezért egy kicsit féltem az estétől, nem fogom jól érezni magam, de Kareszt jól ismertem, így nem maradt választásom. A szóban forgó hölgy 30 éves volt, két családanya és házas... Ez az információ kissé késve érkezett, mert már igent mondtam, ezek után nem értettem Kareszt, de elmentem!

Este tíz óra volt mikor megérkeztem a bárba, már a többiek ott voltak, és az első pohár italok kifejtették hatásukat a társaságra. Egyedül Kareszt ismeretem és az unokatestvérét Andit! Az asztalhoz lépve figyelmem egyből magára vonzotta egy gyönyörű Nő, akinek vállig érő melírozott szőke haja, tengerkék szeme volt... elvesztem azokban a szemekben, és csak reménykedtem... hogy Ne Ő legyen Renáta! Hiszen nem tudnám elviselni ha ez a szépség boldog házasságban élne családanyaként! Engedd, meg hogy bemutassalak a társaságnak – mondta Karesz és körbe vitt az asztalnál, és végül...! Renáta – Tamás, Tamás – Renáta! Ő volt az! Csalódottság ült ki arcomon, melyet Renáta mosolya és hangja enyhített valamelyest! Egyszerűen Gyönyörű volt, lélegzetelállító, nem néztem magamnál idősebbnek, ahogy ott állt előttem. Térdig érő fekete feszülős szoknya volt rajta, hozzá illő magassarkú, kiemelve formás lábait, és gömbölyded hátsóját, hozzá fehér blúzt viselt, mely dekoltázsa engedte láttatni formás melleinek vonulatit. Nem hiszem, hogy családanya – rohant át a fejemen! Igen – súgta a fülembe! – Mi igen? – kérdeztem meglepődve.