Amazonok büntetése 1 - 7. rész

(A Popsipirosító című pornoerotikus kisregény sorozat 8. része)
Készült: 2004. 07. 01. – 2004. 08. 28.

1. A DOKTORBÁCSI

– Jól van... Kezdjük! Kamera indul! – mondta Róbert határozottan és ujja rásimult a felvevőgép egyik aprócska gombjára.
Elindultam előre, kecsesen ringó csípővel tipegve be a szobába tűsarkú szandálomban. Egyenesen a nagy franciaágyhoz sétáltam, melynek túloldalán állt a férfi karbatett kézzel, közvetlenül a kamerája mellett. Érdeklődve figyelte mesterkélt mozdulataimat, szerintem elégedetten a látvánnyal. Igyekeztem ugyanis minél csábosabban mosolyogni rá, és főként a gépe fekete lencséjébe, forrón remélve, hogy jól fogok szerepelni az első jelenetben.
Szilvia közvetlenül mögöttem jött, hangtalan árnyékként, s becsukva az ajtót illedelmesen megállt mellettem. A barátnőm a film másik főszereplője, akivel már harmadjára szerepelek közös alkotásban – már ha egy szigorúan házi használatra szánt amatőr szexfilmet annak lehet nevezni.
Róbert, aki ez alkalommal egy hosszú fehér köpenyt viselt, jöttünkre teátrálisan széttárta karjait. Ünnepélyes komolysággal fogadott bennünket a manzárdszobában.
– Jó napot, hölgyeim! Nos! Akkor, ahogy korábban már megígértem, ma folytatni fogom az önök természetgyógyászati kezelését! A női természet, mint tudjuk furcsa dolog, ezért rendszeres gondozást, szakszerű ápolást igényel! Remélem, készen állnak a varázslatos beavatkozásra?
– Igen, doktor úr! – biccentettem engedelmesen, továbbra is szélesen mosolyogva.
– Igen, uram! – szőke barátnőm hasonlóképp válaszolt a kérdésre. Mindketten készen álltunk a kezelésre. Arra, hogy enyhén lekezelő modorban fog kezet emelni ránk az urunk és parancsolónk.
– Jó! Akkor legyenek szívesek levetkőzni! – jött az első utasítás a pasastól. Kissé furcsa volt hallani tőle, ahogy magáz minket, sajátos távolságtartással, de ez benne volt a forgatókönyvben.
– Mindent le kell vennünk? – kérdeztem lehervadó szájszéllel. Aggódó, bizonytalan tekintettel bámultam a doktorbácsira, ahogy a szégyenlős és félénk páciensek szoktak. Mintha még nem tudnám, pontosan mit ért kezelés alatt a doktor úr.
– Nem, hölgyem! A harsinya maradhat...! De csak az! Minden más holmi útban lenne a kezelés során...! – hunyorgott Róbert hamiskás mosollyal ránk. Aztán gyorsan hozzátette: – Ne szégyenlősködjenek! Gondoljanak arra, hogy így legalább nem lesz melegük!