Valóban összetartozunk...

(Remélem, senki nem fogja abbahagyni a történet negyedénél az olvasást csak azért, mert ismerős sorokat olvas. A történet alapja egy korábbi "alkotásom"; Örökre összetartozunk a címe... Remélem, azért tecceni fog (lehet, hogy jobban, mint az eredeti))

Mindig érdekes volt a viszonyom az álmokkal. Rengetegszer találtam magam olyan helyzetben, amit pillanatról pillanatra pontosan megálmodtam. Mintha deja vum lenne, de mégsem az... Néha évekkel korábbi álmaim "válnak valóra"...
Van jó pár olyan álmom, amit nem szeretnék a valóságban átélni, persze olyanok is akadnak, amiket szívesen látnék viszont...

Az ágyamon ülök éppen, hátammal a falat támasztom, felhúzott térdemen a naplóm, amibe szorgosan írom a sorokat... Közben az elmúlt pár nap eseményei suhannak el gondolataim felett...

Péntek délután érkeztél meg. Nagyon örültem Neked, végre nem 100 km választ el Tőled... Csupán a ruha, ami akadály, bár nyelveink már a buszmegben párbajra hívták egymást...
Beértünk a koliba, s a formalitások és az éjszakai szállásdíj elintézése után felmentünk a szobámba... Pár percnyi lecuccolás és mesélés után egymásnak estünk... Annyira jó érzés volt, ahogy a karjaidban tartottál, nyelved szaporán csatázott az enyémmel. Néha pár pillanatnyi szünetet tartottál, hogy tekintetünk is egymásba olvadhasson...

Istenien csókolsz... Olyan érzéki és gyengéd vagy, ugyanakkor szenvedélyes is... Ó, mennyire szeretlek!

Ez a szempár! Annyira imádom ezeket a szemeket! Teljesen elvarázsolsz... Úgy érzem, hogy olvasol a gondolataimban, bennem... A tekinteted áthatol rajtam, végigpásztázza lelkem minden picinyke zugát, és egy apró mosollyal nyugtázza, hogy odabent minden rendben...

Újra csókban forrtunk össze, kezed óvatosan a felsőm alá kéretőzve kényeztette a hátam, miközben szűnni nem akaró szenvedéllyel tetted magadévá az ajkaimat...
Soha nem siettél, így volt ez most is, mégis egyre követelőzőbb lett a szorításod, kezeid ellentmondást nem tűrve markolták a csípőmet miközben szinte levegő után kapkodva csókoltál...
– Nyugi, nyugi! – mondtam, remélve, hogy egy kicsit lehűtelek, de válaszként egy őrülten szenvedélyes, hosszú csókot kaptam...
Aztán lassan, apró puszikkal kényeztetve elindultak ajkaid lefelé a nyakamon... Éles fogaiddal aprókat haraptál a vállamba, majd megropogtattad a kulcscsontomat.