Egy életre szóló "lidércnyomás" a cseh erdőkben

Annak a történetnek, amit most elmesélek, s amely sok évvel később, ma is gyakran rémlik fel nekem, Angéla a véletlen csinálta főszereplője, aki a történet játszódása idején még csak tizenhét évét töltötte be.
A férfiakat a nők soha nem hagyják békén, ebben Karinthynak megdöbbentően igaza van. Férfi mivoltunk azonnal fontos meghatározóvá lép elő, ha egy nő van a környezetünkben. Addig nem.
Nos Angéla senkit nem hagyott közömbösen, sokkal feltűnőbb jelenség volt annál. Bájos, eleven kis középiskolás fruska volt, úgy ötven körüli testsúllyal. Gyakran láttam az öcsémék társaságában, nem is vettem nagyon jó néven, ehhez túl megnyerő jelenség volt. Túl szép volt ahhoz, hogy az ember egy ágystatisztaként nézzen rá, erre tökéletesen megfelelnek a tucatcsajok. Mivel roppant gyakran láttam fiúk társaságában, nem tudtam másra gondolni, mint hogy könnyen kapható. Az öcsém szörnyen megharagudott rám, amikor valami tiszteletlen célzásomból kivette, mire gondolok, s ekkor kezdett igazában a lány érdekelni. Ha ezek a kamasz kölykök ennyire respektálják, akkor talán még sincs igazam.
Mikor aztán jobban megismertem, átláttam, ritka fajta, szép, feltűnő, székely felmenői révén is határozottabb jellemű, mint társai. Huncut, sokat tud a világról, olvasott, intelligens, gyorsan átlát a dolgokon, de van benne bizonyos kékharisnya beütés. Szörnyen szeret "tájékozott lenni", elég nyüzsgő természete van, és aki elfogadja, arról okvetlenül azt hiszi, hogy az illető "jó fej". Magyarán eszessége ellenére időnként vannak "libás" megnyilvánulásai, ami a fiúk szerint kellően "nőies" jelleget adott ennek a kis eleven különcnek, akiről senki nem tudta, volt-e már egyáltalán fiúval kapcsolata, mert ha lett volna, annak csak lett volna valami híre, azt viszont nem tudtuk elképzelni, hogy ez még ne történt volna meg.
Csengő, magas hangja volt, sudár, vékony termete, arányos teste és kecses mozgása, amikor ment, és a szoknyája finoman lengett a térdei körül, mi fiúk úgy hallottuk, valósággal muzsikált körülötte a levegő. Nyílt tekintetű, kedves, kicsit távolságtartó és gyanakvó volt, gyors macskaszerű mozgással, és mániája volt az akkortájt népszerű tájékozódási futás. Csillogó szemei majdnem feketék voltak, enyhe keleti metszéssel, haja pedig fiúsan rövid és egészen hollófekete. Egyébként a kirándulásra vágatta le, korábban válláig ért. Jellegzetes mosoly játszott a szája körül, s ennek furcsa állandósulása is a keletiek örökségének tűnt.