A Népliget csúcsán

Már bőven elmúlt hajnali kettő is, mikor hazafelé tartottam a Népligeten keresztül.
Bár a zene jó volt, és alaposan kitáncoltam magam, sajnos mégis magányosan kellett hazafelé ballagnom.
Ekkor gázolt át rajtam valaki és lapított a földre.
Teste rám nehezedett, hogy szinte megmoccanni se tudtam.
Egy kis is volt bennem, na azért nem voltam full , de egyébként valószínűleg rögtön felkiáltok, hogy mi lenne ha a szeme elé is nézne.
Végre az alak megmozdult. Ahogy feljebb kúszott éreztem a tűzforró leheletét a nyakamon, ahol egy pillanatra elidőzött, és csak néhány milliméterrel a bőröm felett emelkedett tovább az állam vonalán át, a fülemhez.
– Sajnálom. – súgta nagyon halkan a fülembe.
A teste lángolt, szinte égette a testem.
Most már nem nehezedett annyira rám, mivel fel kellett támaszkodnia az előbbi akcióhoz.
Megpördültem és a hátamon landoltam, hogy lássam "támadóm".
Egy helyes srác nézett le rám, nagy barna szemekkel.
Nagyon zihált, lehet, hogy futhatott utánam, bár a klub ahol voltam csak pár méterre volt.
Alaposan megtanulmányoztam magamnak a srácot, a mellkasa gyors ütemben emelkedett és süllyedt.
– Mit sajnálsz? – kérdeztem.
– Egész éjszaka le sem tudtam venni a szemem rólad, ahogy a zene ritmusára mozgott a csípőd, a tested. De egyszerűen... Egyszerűen nem tudtalak, nem mertelek megszólítani. De amikor láttam, hogy elmész nem tudtalak elengedni.
Enyhén elmosolyodtam.
Kiszabadult kezeimmel elindultam az álla alól, az arcán felfelé, szép lassan cirógattam végig izzadó arcát.
Majd beletúrtam a hajába.
Nem volt hosszú haja, de ahhoz épp elég, hogy ujjaimmal megkapaszkodhassak benne és stabilan tarthassam.
Megemeltem a fejem és lágy csókot nyomtam az ajkára.
Ez elég bátorításnak bizonyult, mohón csókolt vissza, nyelvével vadul behatolt és végig pásztázta a számat.
A nyelve szinte égetett, olyan forrón vibrált.
A kezei is aktivizálódtak, megtartva a hátam, már ráncigálta is le rólam a pólóm.
Amint sikeresen leszedte rólam, már bukott is le rám, akár egy cápa.
A nyakamra hajolt és szívni kezdte, falta.
Egyre lejjebb vándorolt, mellkasomon időzött egy jó darabig, mellbimbómat nyalogatta, időnként harapdálva.
Már a hasamon nyalakodott, amikor újra szabadon tudhattam kezeim, és elkezdtem róla is lefejteni a pólót.
Már veszélyesen mélyen járt, mikor módosítottam a pozíciónkon.