Meglepetés

Itt vagyok az állomáson, odamegyek a pénztárhoz és kiváltom a jegyem. Elsétálok a peronig és körülnézek. A szerelvény még nem érkezet be az állomásra. Pár perc álldogálás után, a hangosbemondóból szóló sivító női hangra riadok fel. " A kettes vágányon érkezik a Hatvan – Budapest felé tartó szerelvény. " Hallom már a sínek és a vonat kerekeinek érces dallamát, majd nagy zaj közepette megáll. Már ott toporgok a peronon és várom, hogy felszállhassak. A vonat már robog is tovább velem és a többi utassal Budapest felé. Habár nem valami sok utas van az egész szerelvényen. Felcsigázva ülök a vonat, nem épp kényelmes ülésén. Kifelé bámulva az ablakon, nézem a mellettünk elsuhanó tájat és a gondolataimba merülök.

Azon kapom magam már megint Tomira gondolok. Felidézem huncut mosolyát, a sok bolondságot, az együtt töltött perceket. Kicsit később mély álomból riadok fel. Szörnyen hasogat a fejem, és kábán megnézem hány óra is lehet. Meglepődve látom, hogy mindjárt fél kilenc. Bevettem egy fejfájás elleni gyógyszert, de jó húsz perccel később is olyan nagyon hasogatott a fejem. Láttam már Pest szélét, tudtam, nemsokára megérkezünk. Sportos táskámból elő vettem az mp3-am, a zene mindig ellazít. Pár perecen belül már a Keleti pályaudvarra gurult be a vonat. Felálltam és szedelőzködni kezdtem, és gyors léptekkel sétáltam az ajtóig és leugrottam. Nagy sietségemben, majdnem elgázoltam egy idős nénit. Meg is kaptam tőle a szitkokat.
– Nézzen már az orra elé kislány. Nem kell úgy nyomulni, mint a tank. Hova lesz a mai fiatalság. Mit képzeld magáról? Bolond tyúk.
– Ezer bocsánat. Elnézést – mondtam. Hátra sem nézve. Siettem is tovább a tömegeket kerülgetve. Hát ezt jól megkaptam, gondoltam magamban. Végül is ez még a finomabb változat volt, elküldhetett volna a fenébe is.

Kiértem végre az utcára. Rengeteg taxi állt, de úgy döntöttem most nem fogok taxit, egy kis sétára vágytam. Úgysem szeretem a pesti közlekedést, így inkább a séta mellett döntöttem. Legalább megmozgatom magam és a friss levegő is jót tesz most. Ha ezt "frissnek" lehet nevezni. Mennyivel másabb a vidéki levegő. Néha meg-megálltam valamelyik kirakatnál és nézelődtem. Már nem olyan messze jártam Tomiék házától, csak pár utcányira.