Évzáró buli

Második évünket zártuk a fősulin. Mindenki boldog, felszabadult volt. Megbeszéltük, hogy az utolsó vizsga után összejövünk egyik csoporttársunknál, aki volt olyan szerencsés, hogy már kapott szüleitől egy háromszobás családi házat a város szélén. Péter jó fej volt, magas, karcsú, göndör hajú, látszólagos lazasággal hordta a menő cuccokat, tetszett a legtöbb lánynak. Nyugodt, soha másokat ki nem beszélő természete miatt számtalan titok landolt nála, s maradt elzárva örökre.
Tizenhét főből állt a csoportunk, de meghívtuk csoportvezető tanárunkat is, az ötvenes éveit taposó, mégis nagyon fiatalos kinézetű Bokányi tanár urat. Nem jött el egy srác, aki nyelvvizsgára készült, s egy lány, aki hamarabb utazott haza szüleihez. Velem együtt hárman voltunk hímneműek elsöprő női többség mellett. A tizenhárom iszogató nőből már egynek férje volt valahol messze, ketten menyasszonynak számítottak, mi srácok még gyűrűzetlen szabadúszókként éltük boldog életünket.
Szinte mindenki hozott italt. A nők arra számítottak, hogy mint máskor, mi srácok isszuk majd meg a döntő hányadát, ők meg csak csendes, illemtudó szurkolók lesznek mellettünk, de mi okultunk a korábbi , visszafogtuk magunkat, s a lányokba diktáltuk az italt. A kezdeti tiltakozások néhány pohár bevitele után elerőtlenedtek, s egyesek egyre csillogóbb szemmel, mások egyre tompábban vettek részt az társalgásban. Szólt a zene, hol pörgősebb, hol összebújósabb, s a lányok már nem tolták el automatikusan a kezünket, ha a hátsójukra tévedtünk. A nemek rossz aránya miatt ők is táncoltak egymással, mi meg próbáltunk mindenkivel lötyögni egy gyerekcsinálóst...
Amikor az egyik menyasszony, Kata került sorra nálam, kicsit tánc közben arról suttogott, elfáradt, megy a másik szobába lepihenni... Katáról mindenki tudta, amit ő állított magáról, hogy még szűz. Jó volt vele beszélgetni, remek havernak számított neme ellenére vagy tán épp azért, mindig elmeséltette magának nőügyeinket, s néha elmondta, kikkel csókolózott...
Puha, lustamacskás járással tűnt el a szomszéd szobában, melyet a korai alvók számára jelöltünk ki, de ahol még senki más nem tartózkodott. Kis idő múlva utánamentem. Feküdt az ágyon, hanyatt, lehunyt szemekkel, de úgy tűnt, még nem alszik. Szoknyája feljebb csúszott, félcombig látszottak formás tagjai...
– Kicsi Kata, alszol már? – kérdeztem halkan, nagyon sután. Nem válaszolt.