Sajgó ülepek 2. rész

7. A KÉTÁGÚ LÉTRA

Másnap délelőtt későn keltem, meglehetősen nyúzottan, bágyadtan. Az órámra nézve megállapítottam, éppen elmúlt 11 óra. Kibotorkáltam a fürdőszobába letusolni, hogy magamhoz térjek a hosszú alvás utóhatásaiból. Odahaza nem szoktam ilyen sokáig lustálkodni, igaz az estéim sem ennyire fárasztóan izgalmasak. Mikor fürdés után egy szál törölközőben kisétáltam a konyhába körbeszimatolni, teljes csönd fogadott. A lányok eszerint még javában húzzák a lóbőrt. Az emeletről legalábbis semmi nesz nem szűrődött le.
Megtöltöttem a magunkkal hozott elektromos kávéfőzőt és bekapcsoltam, majd visszamentem a szobámba felöltözni. Mielőtt ebédhez ülnénk, jó volna előkészíteni a következő helyszínt a forgatáshoz.
A nyaraló pincéje tökéletes a viszonylag nagy zajjal járó erotikus játékok lebonyolítására. Két tágas helyiségből áll, amiket egy ajtó választ el egymástól. Az elülsőbe az előszobából nyílik egy lépcsőlejárat, a hátsóba pedig kívülről, az épület mögötti lépcsőn lehet lemenni. Én már az első ittjártamkor kiszúrtam magamnak az elülső pincehelyiséget, mint ideális forgatási helyszínt egy fenekelős filmhez. Majdnem akkora volt, akár a földszinti szoba, s mindössze egy keskeny oldalablaka volt, ami az udvarra nyílt. Ha ezt megfelelően leszigetelem, akkor semmi sem fog kihallatszódni a lányok önfeledt sikolyaiból a szabadba. A ház falai vastagok, jól szigetelnek. A szomszédok biztosan nem fognak észrevenni semmit.
Miután megittam a kávémat – csak úgy keserűen, cukor nélkül – lesiettem a pincébe felmérni a terepet. Odalent fel kellett kapcsolnom a villanyt, mert teljesen sötét volt. Amikor először jártunk itt Edittel, szinte minden holmit átpakoltunk a hátsó helyiségbe, majd feltakarítottunk, eltávolítva a falakról és a plafonról a pókhálókat, a kőpadlón összegyűlt rengeteg koszt. Az ablak nyílását gondosan betömtük műanyag zsákokba csomagolt rongyokkal, amiket a sarokban találtunk. Ezért volt odalent teljes a sötétség, a szükséges hangszigetelés miatt. A magnóm bömböltetésével ellenőriztem, tényleg jól zárnak a rongyok. Semmi nem fog kihallatszódni még az udvarra sem, nemhogy a tíz méterre lévő utcára.
A pincehelyiség közepén ott árválkodott a vadonatúj, gondosan tisztára mosott kétágú fémlétra, ahogy a múlt héten hagytam.