Sajgó ülepek 1. rész

1. A KIRÁNDULÁS

Déli tizenkettő előtt pár perccel érkeztünk meg a villához. Edit befordult a kapubejáróra az autóval, de nem állította le a motort. Mindhárman kiszálltunk, jólesően nyújtózkodva a rekkenő júliusi hőségben. Az égen egyetlen felhőpamacs sem mutatkozott már napok óta. Szerencse, hogy az út két oldalán sorakozó magas, öreg nyárfák vetettek ránk némi árnyékot.
– Beállok a kocsival az udvarra! – mondta Edit, a kulcsok után kotorászva barna retiküljében. Segítettem a nőnek kinyitni a rozsdásbarna kovácsoltvas kaput, ami nyikorogva, nehézkesen fordult el sarokvasain.
– Egész szép vityilló! – állapította meg elégedetten Szilvia. Márkás napszemüvegét föltolta a feje búbjára, s csípőre tett kézzel megállt a töredezett betonlapokból álló járda közepén.
– Csöndes és félreeső helyen van. – tettem hozzá, mire a szőke rám villantotta kacér mosolyát. Sokat sejtetően ugráltatta meg kihúzott szemöldökét. Tetszett neki a hely.
– Az a jó!
Félreálltunk a gépkocsi útjából, a teljesen néptelen környéket bámulva és a telek közepén magasodó házat. Az épület nagyjából tíz méterre volt a kerítéstől, előtte gondozatlan gyep közepén három magas bukszus terpeszkedett. Edit egészen behajtott a kocsijával az udvarra, a ház mögötti fűzfa alá, a hátsó kerítés rozsdás drótvázáig. Jobb ha nincs szem előtt az autónk. Így csak akkor láthatják meg, ha valaki közvetlenül a kerítés elé áll. A szőke lány fürgén előresietett a bejárathoz, míg én erőlködve visszacsuktam a kaput.
– Pakoljunk ki! – mondtam halkan, s letöröltem homlokomról az izzadtságot. Sok cuccot hoztunk magunkkal a városból, kellett az erős férfikéz némelyik bőröndhöz. Edit kinyitotta a villa ajtaját és segített nekünk becipelni a holmijainkat. Öt perccel később ott álltunk a sötét és viszonylag hűvös épület előszobájában, készen arra, hogy hétvégére birtokunkba vegyük a nyaralót.
A hétvégi ház Edit nagybátyjáé volt. Egy folyóparti kisváros szélén bújt meg az erdőben, lankás domboldalban, háttal az északra vezető nagy forgalmú műútnak. A nagybácsi betegeskedett egy ideje, ezért nagylelkűen úgy döntött, kölcsönadja a kulcsot Edit szüleinek. Azok csupán néhány napot töltöttek itt a nyár elején, aztán megúnták a vidéki idillt és nem jöttek ki többet. Nekünk viszont épp kapóra jött ahhoz, amit tenni készültünk ezen a hétvégén, édes hármasban az elhagyatott épületben.