Apáca

Székes fővárosunkból tartok hazafelé. Tél vége van, hideg, nyálkás idő. Késő este, mire a vonatról leszállok. Botorkálok kifelé az állomásról, mikor könyörgő hang üti meg a fülemet. Általában oda sem nézve hárítom el az ilyet, most mégis felkapom a fejem. Egy apáca áll előttem. Fehér arca bájos, zöld szeme éget, ahogy rám néz. Nem is hallom először, mit mond. Aztán kezdem felfogni. Lemaradt a csoporttól. Se iratai, se jegye, se pénze. Még telefonra sem. De nem is menne vele semmire, nem tudja a zárda számát. Kérdem, akkor én mit segíthetek? Zavartan néz, hebeg, nem is tudja. Végignézek rajta. Elég régóta lehet az utcán, a ruhája szerintem átázott már, a cipője egész biztosan. Megsajnálom, invitálom, jöjjön velem, kap vacsorát, fürödhet, alhat, aztán holnapra kitaláljuk, mit tegyünk. Ha lehet még zavartabban néz. Mondom, csak nem akar az utcán aludni, vagy egész éjjel mászkálni? Nem felel, csak mellém lép. Indulunk. Nem lakom messze, öt percbe sem telik, már nyitom az ajtót. Közben megbeszéljük, hogy rendelek pizzát, mert nem készültem vendégre, és hogy másnap majd megkeressük valamelyik templomban a papot, talán tud segíteni.
Bemegyünk a lakásba, mondom, menjen csak beljebb, üljön le, én meg közben engedem a vizet. Ahogy csobogni kezd, piros arccal jön, alig hallhatóan kérdi a wc-t. Nyitom az ajtót, aztán hallgatom a ruhasuhogást, és a csorgást. Izgat. Kijön, intek a fürdő felé, kezet mos. Furcsállja, nincs ajtó. Mondom, minek? Egyedül élek. De akkor ő hogyan fürödjön... mondom, majd leülök a tv elé, onnan nem látok rá.
Leülünk. Elmeséli részletesen a napját, hogy is maradt itt az állomáson.
Közben kimegyek, elzárom a vizet. Szedek elő pólót, meg pamut sortot, ebben alhat. Néz körül, kapcsolok. Menjen be a kisszobába, ott nyugodtan levetkőzhet. Ott is fog aludni, én majd a nappaliban, a vendégágyon. Átmegy, hallom, ahogy a nehéz, durva anyagú ruhát leveszi. Aztán finomabb neszek, mezítlábas léptek, csobbanás, sóhaj.
Újabb zajok, ahogy mossa magát. Csöngetnek. Megjött a pizza. Megyek ki, egy pillanatra látom, mielőtt belehuppanna a vízbe. Erős csípő, formás kis cicik. Ennyit látok belőle. Kifizetem a pizzát, tányérra teszem, beviszem. Közben megfürdött, én meg rájövök, nem vittem be törölközőt. Kiveszek egyet a fiókból, és beviszem. Épp most állhatott fel, és keresi a törölközőt. Hófehér bőre szinte világít, teste formás, a lábai is szépek, punciján vizesen csillog a szőr. Gyönyörű. Bocsánatot mormolok, és átnyújtom a törölközőt.