Bűnös szenvedély

Azon a nyári hajnalon a felkelő nap különös fényében mosdatta Zsófi arcát, ahogy kocsijával hajtott át a városon. Bőréből áradt, arcán az esti fergeteges hatására és a kora este elkészített csak a foszlányai voltak láthatók. De főleg izzadságtól elterülő, hosszú haja volt az, ami emlékeztetett az egész estét betöltő felejthetetlen táncőrületre. A fáradságtól és a hatásától vezető lány száguldozva szelte az utcákat hazafelé. A rádió maximumra tekerte, folytatva az esti mulatság érzését.
Az utolsó útszakaszon, ami a lakásához vezetett, egy rendőrt vélt felfedezni, így azonnal lassítani próbált. Hiába. A mindenre elszánt rendőr – nem túl fogalmas út lévén – azonnal lecsapott a közeledő autóra. A lány kénytelen volt megállni. Fejét előre biccentette, és elkezdte lehúzni az ablakot. Minden porcijában remegett. Igazából akkor kezdte felfogni, milyen bajba sodorta magát. A rendőr próbált hivatalos hangnemben megszólalni, bár tekintetén inkább a sajnálat látszott, hogy egy ilyen fiatal, ártatlan arcú lány került a markába. Mogorva hangon megkérdezte a reggeli sietség okát, majd hogy hajlandó-e belefújni a szondába. Zsófi csak hebegett, hogy valahogy elkerülte a figyelmét a sebességkorlátozó tábla, meg, hogy alig várta már, hogy hazaérjen. Azonban azt, hogy ivott volna azt minden erejével próbálta tagadni. A biztos úr sajnálta és vonzalma ellenére a lány felé nyújtotta a szondát – hisz mégis csak hivatalból van jelen, gondolta.
– Kérem, fújjon bele, hölgyem! – szólt rá szigorún a lányra.

A lány zavarában próbálta kérlelni a rendőrt, hogy tekintsenek el ettől, de az még erőteljesebben ráförmedt, hogy ha nem hajlandó megfújni, kénytelen vérvizsgálatra bevinni. Zsófi most megadta magát és ügyetlenül belefújt. A teszt pirosan villogott, amelyet érces sípszó követett. Rezdületlen arccal kérte, hogy szálljon ki a kocsiból. Lába remegett a fáradtságtól, látszott, hogy alig bír megállni. Megint kérlelni kezdte a rendőrt, hogy engedje el és életében még soha sem követett el semmilyen szabálysértést.