Amikor az élet bedurvul...

Szép házasság volt a miénk a férjemmel. Nekem ő volt az első minden téren. Lassan 10 éve vagyunk együtt, igazi főiskolás szerelem volt ez a javából. Ketten voltunk egyek. Aztán az ő részéről valahogy elmúlt. Az irántam érzett vad szerelme tiszteletté enyhült. Tisztelt, mert annak idején hatalmas gödörből rángattam ki, mert más voltam, mint a többi, de ennyi. Pedig amikor feleségül vett, úgy éreztem, a mi szerelmünk örök. Ma már nem így gondolom. Én még mindig őrülten szeretem, de egyre jobban szenvedek a hiányától. Itt élünk egymás mellett, de annyi sem történt már köztünk, mintha barátok lennénk. Időnként egymásba bolondulva szexeltünk óriásiakat, de mint a vad vihar, ezek is elcsendesültek, és megint nem történt semmi. Többre vágytam. De megcsalni nem jutott volna eszembe sosem. Ennek több oka is volt. Egyrészt őrülten szerettem, ő volt az életem. Régimódi lány vagyok, a hűség nem kötelesség, a párom, a társam jóban, rosszban. Másrészt nem akartam, hogy a rosszmájúak úgy tekintsenek rám, hogy lám ők megmondták, én is csak elbuktam a fene nagy elveimmel. Nem lett volna hozzá gyomrom, nem tudtam volna megbántani. És ő sem akart elhagyni. Az sajnos csak nemrég derült ki, hogy teljesen más indoka volt. Nem a szerelem vezérelte. Gazdag családba születtem, ő pedig nem. De úgy voltam vele, hogy ami az enyém, az az övé is. Megálmodta álmai vállalkozását, én meg finanszíroztam neki. Jól csinálta, engem pedig örömmel töltött el, hogy boldoggá tehettem. Azt azért nem mondanám, hogy mind a tíz évet a pénz miatt töltötte velem, az viszont biztos, hogy elhagyni emiatt nem akart. Félt, hogy viszem a pénzem is. Viszont már nem szeretett, másra vágyott, velem maradni nem akart. A baj csak az volt, hogy rettenetesen gusztustalan módon próbált érvényt szerezni az akaratának.
Az utóbbi időben nagyon sokszor hozta haza a munkáját, és ezzel együtt az ügyfeleket is. Jórészt idősebb urakat, de azért volt egy-két korunkbeli is. Túl sokat nem beszélgettem egyikkel sem, csak rendes feleség módjára őket sütivel és kávéval. A férjem ilyenkor szemmel láthatóan büszke volt rám, a külvilág felé ment is a műsor rendesen, hogy mi vagyunk az irigylésre méltó, tökéletes házaspár. Volt egy srác azonban, aki felkeltette az érdeklődésemet.