Páternoszter 5. fejezet -

G

alf

ye

alf

rm

alf

ek

alf

ek

- 7-8. rész

– 7 -

Megint eltelt a harminc nap, és újra a Mártával szemben ültem. Ő törökülésben megint, a piros dzsoggingruha feszült rajta, és azon kaptam magam, hogy vágyakozva nézem a hasára feszülő nadrágot. Gyorsan elkaptam a pillantásomat, mielőtt leleplez, de időnként azért megkockáztattam egy kósza pillantást.
Feleszméltem, hogy a konyha helyett, megint a szobában ültünk le.
– Saci? Dolgozik?
Bólintott, aztán megköszörülte a torkát, és úgy mondta: – Igen. Dolgozik. – aztán beharapta az alsó ajkát, mint aki a sírásával küzd.
Nézte a papírt, amit az imént a kezébe vett, és azt vettem észre, hogy még soha ilyen hosszan nem tanulmányozott, egy teljesen hétköznapi számlát.
Gyanítottam, hogy valami nincs rendben.
– Márta! – szólítottam, de még mindig a papírosra szegezte a tekintetét.
Mellé ülve szóltam hozzá.
– Márta! Baj van?
Lassan letette a számlámat, és továbbra sem nézett rám.
– Márta! – megfogtam a két vállát, és magam felé fordítottam, de csak a testét sikerült egy kicsit kimozdítani a helyéből, a fejét továbbra is félre fordította. – Majdnem tizenöt éve, hogy azt mondtam neked egyszer, hogy a barátod maradok, és ha bajod van, szólj, ha tudok, segíttek rajtad. Azóta történt egy és más, mindkettőnkkel, de ha most segítségre szorulsz, mondd el, és segítek. Mi a baj?
– Hogyan segíthetnél? – kérdezte legörbülő ajkakkal. – Elment a rohadék. Itt hagyott.
Ezzel tényleg nem nagyon tudok mit kezdeni. – gondoltam.
Barátian megöleltem, és megtámasztottam a fejét a vállammal. Most már rázkódva zokogott. Végig simítottam a haján, és csitítgattam.
– Visszajöhet. – mondtam, bár semmit sem tudtam arról, hogy milyen módon távozott.
Márta csak zokogott.
– Nem jön vissza. – nyögte ki sírás közben. – A rohadt dög elment egy másik lánnyal, és azt mondta, soha sem akar látni.
Groteszk dolog volt. Egyszer láttam az egy csepp méz című színdarabot, ott volt valami ehhez hasonló konfliktus, de a részletekre nem emlékeztem. Szerettem volna segíteni rajta, mert élt bennem az emléke annak a Szilveszter éjszakának, meg a pár hónappal későbbi mozi látogatásnak, amikor még egyáltalán nem volt elutasító az erősebbik nemmel szemben, és meg sem fordult a fejemben, hogy valamikor azért fogom vigasztalni, mert elhagyta a szeretője, egy nő, ráadásul egy agresszív, rosszindulatú, élősködő nő.