Páternoszter 5. fejezet - Gyermekek - 1-3. rész

– 1 -

Huszadszor olvastam a levelet, amelyet az ebédlő asztalon hagyott nekem Zsófi.

"Drága Zsolt!
Azért írom ezt a levelet, mert nem tudom, mennyi erőm lesz ahhoz, hogy mindent elmondjak abból, amit búcsúzóul Neked szántam.
Lehet, hogy sose bocsátasz meg nekem, talán meg is fogom érdemelni.
Nem hiszem, hogy lenne ember, aki mindig biztosan tudja, mi a helyes teendő. Én most az látom jónak a jövő szempontjából, amit teszünk, és remélem, hogy igazam lesz. Hidd el, hogy a szeretet vezérli a cselekedeteimet!
Megajándékozhattuk egymást még egy szerelmes reggellel, és én erre fogok emlékezni ebből napból, nem arra a keserűségre, amit neked és magamnak okoztam azzal, hogy elhagytalak.
Nem kérem tőled azt, hogy felejts el, éppen ellenkezőleg, azt szeretném, ha bátran mernénk emlékezni mind a ketten arra, amit egymásnak adtunk, míg együtt éltünk. Nem kitörölni akarom az életünkből az eltelt tíz esztendőt, hanem lezárni békében. Mások ilyenkor, még csak hányódnak a világban, első szerelmüket már régen elfeledték, és még mindig keresik az igazit. Mi, most veszítettük el egymást, lehet, hogy sosem találunk mást, akit igazinak nevezhetnénk, de meg kell próbálnunk! Meg kell keresned Neked is azt a nőt, akitől majd gyerekeid lehetnek!
Nem tudom, hogy mikor leszek képes elfogadni egy férfi ölelését, és mikor fogok tudni úgy csókolni valakit, hogy ne Veled hasonlítsam össze, és azt sem tudom, hogy mikor fogsz majd visszafordulni egyszer az utcán, és visszamosolyogni egy nőre, aki megnéz magának, de remélem, hogy mind a ketten túl jutunk ezen a krízisen, mert különben nem volt értelme annak, hogy eljöttem tőled.
Azt szeretném, hogy amikor a gyerekeinknek, – mert lesznek gyerekeink – a fiatal korunkról mesélünk, anélkül gondolnánk egymásra szeretettel, hogy lélekben megcsalnánk azt, aki a gyermekekkel megajándékoz majd bennünket.
Ugyan abban a szakmában dolgozunk mindketten, egy kis országban. Nem fogjuk tudni elkerülni egymást, és én nem is akarom, hogy többé sose találkozzunk. Óhatatlanul egymásba fogunk ütközni sajtótájékoztatókon, és fontosabb közéleti eseményeken, vagy konferenciákon. Remélem, hogy ilyenkor harag nélkül tudunk egymás szemébe nézni, köszönni egymásnak, és sem lelkifurdalást, sem féltékenységet nem fogunk érezni.