Mi lenne ha találkoznánk? - Női szemszögből

Két napja, hogy először találkoztunk az irodában... Aznap este még sokáig beszélgettünk a kanapén, mintha olyan kényelmes lett volna, pedig...
Az elmúlt napokat heves e-mail váltások és hosszú telefonbeszélgetések jellemezték. Említettem, hogy este megyek a Zöld Pardonba és mondtad, hogy esetleg te is benézel, de valószínűleg csak 10 után.
Este 8-kor küldtél egy üzenetet, hogy úgy számítod fél 11 körül érkeztek meg a haverjaiddal.
Amikor megérkeztek és mindenkit hátrahagyva megpróbáljuk megtalálni egymást. Nagyon jó érzés újra látni téged. Még mindig tele van az ismeretlenség varázsával, holott százszor többet tudok rólad mint két nappal ezelőtt. Odalépsz hozzám és finoman megcsókolod a szám. Nagyon jól esik. Nem akaródzik ellépni tőled, ezért a közös buli tervei ellenére elhatározzuk, hogy te visszamész a haverjaidhoz kicsit, én meg lassan elköszönök a barátaimtól...
Feladat letudva cél nélkül elindulunk a színpad melletti kijárat felé. Kint balra fordulva amint kicsit elhagyjuk az ott lézengő embereket megállunk és hevesen csókolózni kezdünk. Végig erre vágytunk. A kerítés árnyékában egyre mélyebben csókolsz miközben én egészen közel furakszom hozzád, hogy minél többet érezzek a testedből. Kicsinek és törékenynek akarom érezni magam. Csak remélni merem, hogy a kezdődő nyomás nem a kulcs a zsebedben. Mielőtt tovább fajulnánk egy mély lélegzettel elhúzom a számat és a nyakadhoz dugom az arcom. Nem lettem nyugodtabb, annyira jó a bőröd illata. Ahogy így a karjaidban tartasz egészen érzelmesnek érzem magam, jól esik a lelkemnek. Aztán tovább indulunk, be az egyetem épületei felé a parkba. Nincs ott szinte senki, egy-két igencsak elfáradt fiatal lézeng csak.