A boszorkány 1. fejezet

Az Úr 1412. évében történt meg az eset Dél – Angliában. Peggy anyó a Nagyerdőben élt, és gyógyfüveket gyűjtögetett, ezeknek a főzetével gyógyította a közelben lévő három falu népét. A családja rég óta foglalatoskodott ezzel. Már a nagyanyjának a nagyanyja is itt lakott, és ezzel foglalatoskodott. Az unokájával, Anneval lakott a kis házikóban, amely mostanában nagyon elnéptelenedett. A lánya a közeli erdészhez ment feleségül. Szépen éldegéltek évekig, de tavaly a közeli földesúr agyon lőtte a vejét, mert az elvétette a szarvast, amit eléje hajtottak, így a földesúr fejedelmi vadja is megugrott.

Betti, az özvegy, addig búslakodott, amíg ő is utána nem ment az urának, így itt maradt az öregasszony a tizennégy éves leánykával. Lassan, lassan bevezette a gyógyfüvek titkába, és Anne nagyon ügyesnek bizonyult. Hamar felismerte a gyógyhatású növényeket, és a mérgezőeket is illatról, virágzatról.

Egy nap fiatal legény érkezett hozzájuk. Az öregasszony leültette a konyhába, és kérdezgetni kezdte.

– Mi a bánatod Tom?

– Nem esik teherbe az asszony – búslakodott a fiú. – Kéne valami szer rá.

Az öregasszony az almáriumhoz lépett, és kivett belőle két üvegcsét, majd az asztalra tette őket.

– A kéket idd meg te este, a pirosat pedig az asszonyod – mondta. A fiú leszámolt három aranyat az asztalra, és bizakodva hazament. Két hónap múlva jött lelkendezve, és leszámolt még három aranyat az asztalra. Az asszony várandós volt.

Máskor meg idősebb asszony jött el. Ő is leült az asztal mellé, és sírva panaszolta, hogy megint teherbe esett, pedig már tíz gyereke van. Az anyó neki is adott egy szert.

– Menj haza, idd meg. Ne ijedj meg, rosszul leszel tőle, de gyereked soha többé nem lesz. Úgy is lett. Innen is megkapták a jussukat.

– Miket tudsz te Anyóka! – lelkendezett Anne, és alig várta, hogy ő is megtanulhassa ezeket a bűbájos dolgokat. Ám a nagyanyja azt mondta, hogy még fiatal hozzá.

Rekkenő nyár volt, amikor egy este vándor érkezett hozzájuk a feleségével. Anne már a szobájában volt, mikor meglátta őket. A férfi magas volt, és igen előkelő, az asszonykája fiatal, és halovány. Az anyó beszállásolta őket az egyik vendégszobába, az asszony hamarosan le is feküdt, de a férfi még ott maradt a konyhában beszélgetni.

– Miért ilyen sápadt a felesége? – kérdezte az anyó, mire a férfi a tenyerébe rejtette az arcát, és szomorúan mondta.

– Ne is mondja Anyó. Már egy hónapja házasok vagyunk, de nem hajlandó velem hálni. Fél tőlem.

Az anyó megint az almáriumhoz lépett, és elő vett egy üvegcsét. A tartalmából pár cseppet öntött a levesbe, amit az asszonynak mert ki, és a férfi elé tette.

– Vigye be fiam a feleségének, ügyeljen, hogy az utolsó cseppig egye meg, és olyan éjszakái lesznek ezentúl, amilyen még soha. De, aztán gyöngéden csak.

Anne izgatottan mászott fel a padlásra, és a vendégek szobája fölé telepedett. Be lehetett látni oda egy kis repedésen keresztül. A férfi már benn volt, és kedvesen beszélt az asszonyhoz.

– Egyél kedves, tudod, hogy nem bántalak. Ne félj már tőlem.

Az asszony, zokogásban tört ki.

– Ne haragudjon rám, férjem – uram. Tudom, rossz asszonya vagyok.

– Majd megjön a kedved, inkább egyél.

Az asszony, hálás szemmel kanalazta be a levest, majd hanyatt dőlt az ágyban, és nyakig felhúzta a takarót. A férfi levette a nadrágját, ingét, majd hosszú hálóinget vett, és bebújt ő is az ágyba. Megpuszilta az asszonyt, és hátat fordított neki, mert nagyon szerette és nem akarta bántani. Hitt is az anyónak, meg nem is, mindenesetre nem akart. Anne meresztette a szemét, hogy lát-e valamit, miután elfújták a gyertyát, mert ő biztosra vette, hogy a szer majd hat. Pár perc múlva, megszólalt az asszony.

– Drága uram, hevülésem van. – A férfi boldogan fordult meg.

– Látod, látod. Mondtam én neked, hogy majd meg jön a kedved – mondta, és közben hálásan gondolt az anyóra. Gyöngéden megcsókolta az asszonyt, majd simogatni kezdte, hogy mindketten felizguljanak. Az asszony mohón bújt hozzá, megfogta a kezét, és az öléhez húzta.

– Nézze, milyen nedves! – a férfi boldogan nyögött fel, aztán felhajtotta kedvese hálóingét nyakig, és végre beletemethette arcát felesége keblei közé.

Anne bosszankodott, mert nem látott semmit, de legnagyobb örömére megszólalt az asszony:

– Gyújtson világot, látni szeretném az arcát – szólalt meg az asszony. A férfi pedig csiholni kezdte a tüzet, aztán lobbant a gyertya lángja. Az asszony a szoba közepén állt, anyaszült meztelenül. Szőrzetén nedvesség csillogott. A férfi hozzá lépett, és hosszan, szenvedélyesen megcsókolta, mire az asszony fölemelte egyik lábát, hogy minél közelebb legyen a másikhoz. A férj fölemelte felhevült kedvesét, és az ágyhoz vitte, majd gyöngéden lefektette, és a nedves ki öl elé térdelt. Lehajolté s belenyalt a szétnyíló kagylócskák közé. Az asszony háta ívbe rándult, és kéjesen felnyögött. Anne keze az öléhez siklott és sosem érzett jóérzés fogta el.

A férfi közben hevesen nyalta felesége szemérmét, ő pedig megfogta a férfi haját, úgy irányította. Aztán hangos sikolyok között, zokogva, lihegve, elélvezett. A férfi mellé ült az ágyra, és gyöngéden simogatta. Mikor az asszony ismét normálisan vette a levegőt, ő is lehúzta a hálóruháját. Előtűnt merev pénisze. Az asszony felsikkantott a látványtól, és Anne is a padláson. A férfi visszaült az ágy szélére, és magához vonta a feleségét, az pedig rákulcsolta ujjait a dákóra, és húzogatni kezdte. A férfi felnyögött. Behunyt szemmel élvezte a mozdulatokat, aztán mikor már remegve vette ő is a levegőt, hanyatt döntötte a nőt, és a lába közé feküdt, majd lassan, ki kihúzva, belétolta a szerszámát. Az asszony sikkantott egyet, mire kedvese visszavonult. Anne látta, ahogy kicsurran belőle a vér.

– Ugye nem fájt annyira? – kérdezte kissé megrémülve a férj.

– Nem, nem. – lihegte az asszony, és visszaigazította magába az óhajtott tagot. A férfi pedig nem tétovázott már. Hatalmas rohamba kezdett, mindkettőjüket eljuttatva a gyönyörök mezejére. Nem tudhatta, hogy még valakit oda juttatott, fönt a padláson, Anne ujjai keményen dolgoztak.

Anne forró, izgatott testtel feküdt az ágyában, és még mindig a gyönyörteli érzés simogatta a testét. Ha behunyta a szemét az asszony égnek álló lábait, és boldogságtól kipirult arcát látta. Hát ez a szerelem! Lelkesedett és ujjai újra és újra rátaláltak csiklójára. Elképzelve, ahogy egy férfi nyalja, becézi, kényezteti. Elhatározta hát, hogy megszerzi a szert, és megitatja egy férfivel, hogy ő is részese lehessen a nagyszerű érzésnek, ahogy a merev hímtag ki – bejár benne.

Reggel az asszonyka egészséges arcszínnel jött ki a reggelihez, a férj pedig jókora összeget hagyott ott az asztalon hálája jeléül. Aztán felkászálódtak, a szerelemtől fáradtan, a kocsijukra, és tovahajtottak.

– Anyó, mit adtál nekik? – kérdezte Anne nagy ártatlanul a nagyanyját.

– Szerelem gyökér kivonatot – lépett az almáriumhoz az asszony, és elővette az üvegcsét, és letette Anne elé. – De, nagyon csínján kell vele bánni. Csak annak szabad adni, aki igazán szeret. Csak három csepp, és olyan boldog lesz a szerelmi életed, mint még soha. Ja, és magad érdekében sose használd. Nagy bajod lehet belőle. A recept a nagy könyvemben van – mondta, és azzal visszatette a szert a helyére.

Anne szomorúan vette tudomásul, hogy sose használhatja arra, hogy magába bolondítson egy férfit.

Teltek, múltak a hetek, a tavasz csodálatos nyárba fordult. Peggy anyó és Anne szorgalmasan gyűjtögették a természet kincseit, Anne pedig egyre ügyesebben főzte belőlük a gyógyteát. Már csak ritkán jutott eszébe az az éjszaka, ilyenkor keze ismét rátalált gyönyör rügyecskéjére, és boldoggá tette magát, aztán szomorúan gondolt a kis üvegcsére a bájitallal. Aztán egy esős alkonyon egy fiatal fiú vetődött be hozzájuk. Átázott, fázott és nagyon éhes volt. Peggy anyó levetkőztette, száraz plédekbe bugyolálta, lábát forró vízbe áztatta, és meleg ételt rakott elé. Ruháit a tűz fölé akasztotta száradni.

Anne a kemencepadkán ült, és, bár nagyanyja igyekezett háttal állítani neki a meztelen fiút, mégis meglátta fél merev péniszét. Azonnal felébredt benne a vágy. Öle nedves lett, szíve pedig hevesen kalapált.

Az anyó megágyazott a vendégszobába a fiúnak, majd maga is lefeküdt. Anne is a szobájába ment, de nem bírt magával. Forgolódott csak az ágyban, öle remegett a férfi után, végül nem bírta tovább, és kiment a konyhába. Teavizet melegített, aztán halkan, mint aki lopni kíván, az almáriumhoz osont, és elővette az üvegcsét. Három cseppet tett a teába, majd visszatette a csodaszert a helyére, és bement a csésze teával a fiúhoz.

– Fázol még?

– Egy kicsit – mosolygott rá a fiú. Épp olvasott.

– Tehát deák – gondolta magában Anne.

– Hoztam neked teát, idd meg, majd teljesen felmelegít.

A fiú hálásan vette el a forró italt, és kortyolgatni kezdte.

– Mit olvasol? – kérdezte a lány, hogy benn maradhasson. – Tudod, én is tudok olvasni.

– Ki tanított meg? – kérdezte a fiú.

– Az Anyó. Ő ám nagyon okos.

– És, jóságos – mondta hálásan a fiú, és lenyelte az utolsó kortyot is. – Egyébként ókori verseket tanulok.

– Szerelmesek?

– Igen – nevetett a fiú, és valami furcsa szeretetet kezdett érezni ezután a kedves lány után.

– Olvasnál nekem egyet?

– Hát persze – mosolygott a fiú, és egyre csak Anne gyerekesen gömbölyödő mellecskéit nézte.

– Mi a baj? – kérdezte Anne, és boldogan vette tudomásul, hogy a szer hatni kezdett. A fiú kinyújtotta a kezét, és megfogta a mellecskét, amelyet a lány ügyesen kibuggyantott a hálóing alól.

– Szép vagy! – monda az, és közel hajolt Annéhoz, aki várta élete első csókját. A fiú pedig nem váratott sokáig magára. Átölelte a lányt, és mohón megcsókolta. Keze mellét, hátát, fenekét simogatta. Anne boldogan adta át magát a kéjnek. Hanyatt dőlt, és felhúzta hálóingét a nyakába. A fiú felnyögött a gyönyörű, hamvas kis test láttán, és csókokkal borította el a mellecskéket, a lapos hasat, és aztán Anne legnagyobb örömére, az alig szőrösödő szemérem dombocskát is. Aztán nyalni kezdte. Anne torkából feltörtek a gyönyör sikolyai, és életében először férfitól ment el. Hálásan bukott rá a merev péniszre, és szopta, nyalta, elnyelte. A fiú nyögdécselve élvezte, aztán hanyatt döntötte a lányt, és magját a hasára engedte.

Feküdtek egymás mellett, és fogták egymás kezét. Anne még kívánta, hogy a szüzességét is vegye el a fiú, de ő félig aludt.

– Szeress még! – szólalt meg végül.

– Mindjárt, Kedves, csak pihennem kell – mondta az, és felé fordult, majd ujjait a lány lábai közé dugta. Meglepődött, hogy még mindig milyen nedves. Lassan kezdte el izgatni, aztán először egy ujját, majd kettőt is a széttárulkozó barlangba dugta.

– Oh!!! – kiáltott fel Anne. Keze a lepedőt markolta, miközben a fiú fölé hajolt, és ismét csókolgatni kezdte. Anne lenyúlt, és megfogta az éledező péniszt, és ahogyan a fiatalasszonytól látta, húzogatni kezdte. A fiú a nyakába csókolt. Különösen kellemes érzés volt. Közben ujjaival körkörösen ingerelte a szűk kis hüvelyt. Majd mikor Anne már kapkodva vette a levegőt, a lábai közé feküdt, és elkezdte bevezetni már kőkemény péniszét. Anne azt hitte, hogy szétrobban, de kívánta ezt a robbanást. Csípője előre lendült, átjárta a fájdalom. Szeme könnybe lábadt, a fiú pedig gyorsan visszavonult.

– Még nem bírtál férfit ez előtt? – kérdezte csodálkozva, mert a lány nagyon ügyes volt.

– Téged szerettelek volna – nyögte Anne, és megérezte, ahogyan a vére kibuggyan a lábai közül.

– Ó Te drága! – kiáltotta a fiú, és ismét beléhatolt. Anne pedig boldog volt. A fájdalom helyét felváltotta a gyöngédség, és a kéj. Olyan volt, mint mikor magának csinálta, csak sokkal erősebb, intenzívebb. Sírva, vinnyogva, lihegve a boldogságtól ment el, aztán forróságot érzett magában, és a fiú is lihegni kezdett, belepumpálva heréi termését.

Feküdtek egymás karjaiban, így lepte meg őket a hajnal. A fiú mozdult meg először. Puha, gyöngéd csókot lehelt kedvese arcára, mire Anne is megmozdult.

– Köszönöm, hogy nekem adtad magad. De, ugye azt tudod, hogy soha többé nem látjuk egymást? – mondta a fiú, és belesajdult a szíve.

– Őrizz meg jó emlékezetedben. Én sem felejtelek el soha – mondta a lány és felült.

– Hová készülsz? – kérdezte riadtan a fiú.

– Át kell mennem a szobámba. Az Anyó nem jöhet rá, hogy együtt háltunk – mosolygott, ám a fiú még nem engedte el. Magára vonta, és ismét csókolózni kezdtek. Anneban is ismét felkorbácsolódott a vágy. Lábait szélesre tárva fogadta magába ismét a fiút, és boldogan vette tudomásul, hogy így ő irányíthat. Nevetve élvezett el, aztán ismét megérezte magában a fiú magját. Kedvesére rogyva, pihegett, de aztán az első napsugár könyörtelenül elszakította őket egymástól.

A fiú elment másnap. Anneban pedig fájó üresség maradt utána. Nappal csak lézengett, de éjszakánként megint, és újra átélte azt a gyönyört, amit a deák adott neki.