Páternoszter 4. fejezet - Ház, A Lomb utcában- 1-3. rész

-1-

Az otthonunkban töltött első éjszakát sosem fogom elfelejteni.
Türelmetlenség nélkül készültünk az estére, hiszen már két éve, hogy minden álmunkat megosztottuk egymással, de ezen a napon mégis sajátos varázsa volt együttlétünknek.
A néhány szállodában töltött éjszakát leszámítva, soha sem aludtunk úgy, hogy csak magunk lettünk volna a lakásban. Szeretkezéseinknek nem volt akadálya, de mégis fékeznünk kellett magunkat. Nálunk, egy emelet választott el bennünket a szüleinktől, és ez abban az illúzióba ringathatott minket, hogy hangjaink nem zavarják a felnőtteket, de tudtuk, hogy lépéseink a födémen, úgy hangzanak, mint távoli égzengés. Ha jobban meghintáztattuk a fekhelyem, az is olyan zajt okozott, amely lehallatszott a földszintre. Zsófiéknál a szoba, amelyben aludtunk egy szinten volt a felnőttekével, és innen még a halk sóhajok is kihallatszottak a csendes éjszakában.
Nem hiszem, hogy az átlagosnál sokkal hangosabbak lettünk volna, ha eleresztjük magunkat, de mégis figyelmet kellett fordítanunk arra, hogy ne üssünk zajt. Igaz, hogy természetesnek vették, hogy szeretkezünk, de mégis zavart bennünket a tudat, hogy hangoskodásunkkal a részletekbe is beavatunk mindenkit.
Ezen a kissé ünnepélyes estén nem siettünk tehát különösebben, megadtuk a módját az ágyba bújásnak.
Először is kiélveztük a saját otthonunkban töltött első este békéjét.
Vacsora után, egy üveg szekszárdi Zweigelttel, Géza bácsi kedvenc borával kiültünk a veranda előtti teraszra, és néztük a nyári alkonyt. A rádióból Mendelssohn szólt, naná, hogy a Szent Iván éji álom, június huszadika volt, a nyári napforduló ideje.
Forgattuk a kezünkben a borospoharat, lassan fogyott csak belőle az ital. Nem szoktuk az , és nem is állt szándékunkban rászokni, de a mai este ünnepélyességéhez nem fért kétség.
A nappali meleg után, most kellemesen langyos levegő járta át a kertet, a végében halkan suhogtak a nyárfák, a fűben madarak ugráltak, a távolból az autóút forgalma hallatszott, és valahol nagyon messze egy vonat zakatolt halkan.
A végéhez közeledett a koncertközvetítés első fele, a nászinduló hangjai tették ünnepélyessé a pillanatot. Zsófira emeltem poharam.
– Sok boldogságot az ifjú párnak!
Kiittuk borunkat, s Zsófi felállt. – Gyere! – hívott magával – Menjünk le a patakhoz!